A Down-szindrómás emberekkel kapcsolatban elterjedt tévhit, hogy nem lehet gyerekük. De a Down-szindrómás nők szülhetnek, és nagyon ritka esetekben a férfiak is apává válhatnak. Jad Issa, a Down-szindrómás férfi esetében is így történt, fiából ráadásul orvos lett.
A szíriai család példája is bizonyítja, hogy az önzetlen szeretetnél nincs nagyobb erő.
Az apa, aki a világon mindennél jobban szerette a gyermekét.
Mikor Jad fia, Sader megszületett, éppen olyan szeretettel és gondoskodással vették körbe, mint bármely más babát a világon. Sader elmesélte, hogy emlékszik, mennyire érezte gyerekkorában azt, hogy szeretik, apja pedig nagyon sok időt töltött vele. A helyi közösség is támogatta a kis családot, és elfogadták őket olyannak, amilyenek.
Keményen dolgozott, hogy a fia elérhesse az álmait.
Jad egy malomban dolgozott, és igyekezett minél több pénzt félretenni, hogy fia majd továbbtanulhasson. Mindent megtett, ami az erejéből telt, hogy támogassa a családját. Sader elmondta, hogy apja kemény munkája és elkötelezettsége, hogy a lehető legjobb jövőt biztosítsa fiának, komoly ösztönző erővel bírt, és arra sarkallta, hogy tanuljon és orvos legyen. “Azt hiszem, közel sem élvezném ennyire az életet és a munkámat, ha nem ilyen különleges apám lenne” – írta az egyik fotójuk alá.
Kimondhatatlanul büszke orvos fiára.
Sader fogorvosként dolgozik, ami Szíriában az egyik legjobban fizetett munka. Jad büszkesége pedig határtalan. Mikor fia még tanult, mindenkinek csillogó szemmel újságolta, hogy a fiából orvos lesz.
A család élő bizonyíték arra, hogy a sztereotípiákat le kell dönteni.
Sader szülei kapcsolatáról is mesélt. Elmondta, hogy ugyanúgy szeretik egymást, mint évtizedekkel ezelőtt, mintha csak most házasodtak volna össze. Tökéletesen ismerik és értik egymást. Szeretnek nagyokat sétálni, de van, hogy csak csendben ülnek egymás mellett órákon át.
Sader az apukájának köszönheti, hogy sikeres ember lett, és bevallotta, hogy legalább olyan büszke az édesapjára, mint az édesapja őrá.