Életünk során folyton szerelembe esünk, majd szakítunk, gyakran csak azért, hogy újra együtt lehessünk. Néhányan a közelünkbe kerülnek, míg mások eltávolodnak, ezeknek az élményeknek köszönhetően pedig gyakran egy érzelmi hullámvasúton találjuk magunkat. A pszichológusok szerint azonban, az emberek mindössze háromszor képesek igazán szerelembe esni, s ezen tapasztalatok mindegyike fontos és szükséges a maga módján.
1. Az igazi mesebeli szerelem
Az első szerelem sokak életében akkor érkezik, amikor még nagyon fiatalok. Ebben az esetben körüljárja a szerelmeseket a tündérmesékben olvasott szerelem érzése. Hisznek benne, hogy örökké fog tartani.
Ilyenkor olyan dolgokat is megtesznek a szerelmesek, amiket mások vagy a családtagjaik elvárnak tőlük. Nem figyelnek a kis problémákra, és gyakran feladják az elveiket is a kapcsolatukért, hiszen mélyen, legbelül hisznek benne, hogy minden úgy történik, ahogy lennie kell.
Számukra sokkal fontosabb, hogy milyennek tűnik a kapcsolatuk külső szemmel, mint az, hogy ők maguk, hogyan is érzik magukat valójában.
Az ilyen szerelem megtanítja, hogy figyelni a partneredre legalább olyan fontos, mint a körülöttünk lévő világ.
2. A bonyolult szerelem
A második szerelem a legbonyolultabb. A korábbi tapasztalatok tanulságai által megszerzett magabiztossággal törekszünk olyan személyt választani, aki teljesen más, mint korábbi partnerünk… vagy legalábbis így gondoljuk.
Az ilyen kapcsolatokban elég valószínű, hogy a partnerünk megpróbál manipulálni bennünket, hazudik vagy akár fájdalmat okoz nekünk. Igyekszünk minden lehetőségben megkapaszkodni, hogy megmentsük a kapcsolatunkat, ám minden próbálkozás még nagyobb bukásba torkollik.
Ezek a szerelmek igazi drámáknak számítanak, melyekben csak néha-néha csillan meg a boldogság fénye. Az igazi érzelmeket itt is elnyomja valami más, ebben az esetben a végtelen próbálkozások a haldokló kapcsolat megmentése érdekében.
Az ilyen szerelem megtanítja, milyen fontos, ne csak mi szeressük a másikat, hanem viszont is szeressenek.
3. Az érett szerelem
A harmadik szerelem akkor bukkan fel, amikor már feladtuk a várakozást. Magától jön, s egyáltalán nem úgy tűnik, hogy megfelel az igaz szerelemről alkotott ideáinknak. Nem tökéletes, mégis őszinte kapcsolat, melyet a különleges könnyedség jellemez, valami olyan, ami szavakkal leírhatatlan.
Életünk ezen szakaszában már nincsenek elvárásaink. Nem pazaroljuk az időnket arra, hogy azon gondolkozunk, milyennek is kell lennie életünk szerelmének. Végre felkészültünk rá, hogy elfogadjuk a partnerünket olyannak, amilyen valójában. S, ami legalább ilyen fontos, szerelmünk is ugyanígy érez irántunk.
Az ilyen szerelem megtanítja, hogy csak önmagunkat adjuk, s egy kapcsolatnak nem kell tökéletesnek lennie.