Az élet fájdalmas módokon képes meglepetéseket okozni. Néha szerencsétlen események sorozatával, néha egy hozzánk közel álló ember titkolózásával vagy hazugságával. Az ilyen események megingatják a bizalmunkat, és hatásukra megkérdőjelezünk mindent. Ugyanakkor értékes leckét is adnak az erőről, a határokról és arról, hogy igazából ki érdemes arra, hogy helyet adjunk neki az életünkben.
- A feleségem hónapok óta könyvklubot tart a barátnőinek. Ilyenkor elmegyek néhány órára, hogy magukra hagyjam őket. Egyik este otthon felejtettem a laptopomat, csendben visszamentem érte. Mikor kinyitottam az ajtót, észrevettem valami furcsát. A nappali tökéletesen tiszta volt. Nem voltak könyvek, tányérok, csak pár üres pohár a pulton. A folyosóról sírást hallottam. A hálószobánkból jött. A feleségem és a barátnői ott ültek körben a földön. Riadtan néztek rám, és én is meglepődtem.
Kiderült, hogy ez egy támogató csoport. Az egyik barátnőjük elvesztette a férjét, a másik a beteg szülőjét ápolta, a feleségem pedig azért rendezte ezeket a “könyv esteket”, hogy tudjanak beszélgetni, sírni, és ne érezzék magukat egyedül. Nem mesélt róla, mert azt mondta, nem az ő dolga megosztani ezeket, csak lehetőséget akart nekik adni, hogy megkönnyebbüljenek. Fájt, hogy nem mondta el már a legelején, ugyanakkor nagyon büszke vagyok rá. - Gyerekkoromban rengeteg plüssállatom volt. Ők nem játékok voltak számomra, hanem a legjobb barátaim, mindegyiknek volt neve, hangja és saját személyisége. Mindennap órákon át játszottam velük. Egy nap aztán az összes eltűnt. Mikor erre rájöttem, iszonyú sokáig sírtam. Mikor felnőttem, anyám elmondta, hogy ő adta oda őket az egyik barátnőjének, akinek szintén voltak gyerekei. Azt mondta: “Azt hittem, neked már nem kellenek.” © Faculito22 / Reddit
- A barátomnak 4 barátnője volt rajtam kívül egyszerre. Akkor szereztünk tudomást egymásról, mikor mindegyikünkkel szakított és továbbállt. © melesana / Reddit
- A barátnőmmel együtt dolgoztunk egy új munkatárssal egy kiskereskedelmi üzletben, néhány hónap alatt nagyon jól megismerkedtünk vele, élveztük a vele való közös munkát, mert sokat viccelődtünk, és így a munka is elviselhetőbb volt. Minden nap láttuk egymást és jó barátok lettünk. Még egy baráti összejövetelre is meghívtuk, ahol Mario Kartot játszottunk vele.
Aztán egy nap felmondott, mert jobb állást talált, és még aznap felhívta a HR-t, és megpróbálta kirúgatni a barátnőmet és engem, mert nem “szabad” együtt járnunk és együtt dolgoznunk. Kitalált egy történetet is, miszerint a barátnőm erőszakosan dobált vele tárgyakat. Végül kirúgták. Amennyire tudjuk, semmi baja nem volt velünk. Soha nem fogom megérteni, mi volt az oka annak, hogy így elárult minket. © livelet*** / Reddit - Ez a jóképű pasi vett nekem egy parfümöt, amit kincsként őriztem. Egyik nap nem találtam meg, egy barátnőmmel kutattuk át a szobát. Négykézláb kerestük, az ágy alatt is megnéztük, de nem volt sehol.
Pár hónappal később a barátnőmnél voltam, és kértem tőle egy dezodort. Kinyitotta a szekrényt, és ott volt a parfümöm. Komoly problémái lehettek, hogy így hazudott és lopott tőlem. © tinydotbiguniverse / Reddit - Apám megengedte, hogy a mostohaanyám az elhunyt anyukám karikagyűrűjét viselje, miután elvesztette a sajátját. © tkauff7 / Reddit
- A feleségemmel nem voltunk tökéletes szülők, de megtettünk minden tőlünk telhetőt. Mindketten keményen dolgoztunk és sok áldozatot hoztunk a gyerekekért. Ők most huszonévesek, és a puszta létezésünk is idegesíti őket. Ha merészeljük őket áthívni vacsorára vagy megkérjük őket, hadd töltsünk pár órát az unokáinkkal, úgy bánnak velünk, mint a cipőjükön lévő piszokkal. © ryanh*** / Reddit
- A húgom felhívott, és megkérdezte, együtt vagyok-e még a barátnőmmel. Mondtam, hogy igen, és megkérdeztem, miért kérdezi. Azt mondta, mert most látta egy másik fickóval sétálgatni a plázában. Kézenfogva. És ez karácsonykor történt. © RadioFriar / Reddit
- Azon gondolkodtam, hogy visszamegyek tanulni és ápoló leszek. Beszéltem erről apámnak. Az egyik barátja egy kórházban dolgozott, így megemlítettem, hogy talán ő majd adhatna nekem ajánlást. Apám erre tényszerűen közölte: “Semmi olyasmit nem fog tenni, ami rontaná a hírnevét.” © milomcf***n / Reddit
- Engem örökbe fogadtak. Ezt 23 évesen tudtam meg (most 27 vagyok). Az egész családom tudta. Még a legközelebbi barátaim is. © VoiceofSiL3nce / Reddit