10 családi titok, aminek soha nem kellett volna napvilágra kerülnie

A családok titkokat rejtegetnek. Vannak, melyek évekig rejtve maradnak, míg egy pillanat meg nem változtat mindent. Következik 10 sokkoló családi titok, ami nem maradt eltemetve.

• Mikor kislány voltam, apám minden évben küldött üdvözlőlapot a születésnapomra. Anya még akkor hagyta el őt (jó okból), mikor terhes volt. Bár sosem találkoztam vele, jó érzés volt lapot kapni tőle, benne pár dollárral.
  14-15 éves voltam, mikor megtudtam, hogy mindegyik lapot anya írta és nagyapa adta postára. Igazából soha egyetlen lapot sem kaptam apámtól. © Ismeretlen szerző / Reddit
• Megtudtam, hogy a testvéremmel nevelőszülőknél nőttünk fel, mivel senki nem segített a nagynénémnek és a nagybátyámnak a felügyeleti jog megszerzésében. Mi Misssouriban laktunk, ők Michiganben. A rendelkezésükre álló anyagi eszközökkel harcoltak a bíróságon, de a jogi csatározást nem engedhették meg maguknak. A rendszer úgy vélte, a legjobb helyünk a mentálisan beteg anyánk mellett lesz, de csak néhány hónapot töltöttünk vele, majd visszakerültünk a rendszerbe. 15 és 16 évesek voltunk, mikor hajléktalanok lettünk. Szerencsére volt egy bátyánk, akit egy nagyon jó család fogadott örökbe, és ő ránk talált. Buszjegyeket küldött, hogy menjünk Detroitba és maradjunk velük. © paperjockie / Reddit

• Anya otthon, a lakásában szült engem. Mindig azt mondta, azért, mert az egész túl gyorsan történt. Nemrég tudtam meg, hogy az igazi ok az volt, hogy tagadta a terhességet, ezért soha nem kapott semmilyen ellátást. Egészen addig tagadta, amíg ki nem bújtam belőle. © Over_The_Influencer / Reddit
• 9 éves koromban apám minden szombat hajnalban elvitt horgászni. Ültünk a stégen, szendvicset ettünk és vártuk a kapást. Azt hittem, ő akar időt tölteni velem. Miután meghalt, találtam egy levelet, amit anyám írt neki. Az állt benne: “Továbbra is vidd el szombatonként” – mert a gyerekkori rohamaim súlyosbodtak stressz hatására. Végre megértettem, miért nem érdekelte soha, hogy fogunk-e valamit. Nem is tanított meg horgászni.
• Miután mindkét apai nagyszülőm meghalt, apám rájött, hogy van egy testvére. A nagyszüleim lakását takarította, mikor talált egy születési anyakönyvi kivonatot. Egy kis kutatás után rájött, hogy van egy mentálisan sérült testvére. Azt hiszem, a nagyszüleim nem álltak készen egy ilyen gyerek felnevelésére. Sajnos ma már nem tudnak válaszolni a kérdésekre. Apám 46 évesen tudta meg, hogy van egy testvére. © and_of_four / Reddit

• Véletlenül tudtuk meg, hogy apám az első szerelmével súlyos autóbalesetet szenvedett 25 éves korában és a nő meghalt. Utána apám még évekig a nő apjával élt. A férfi még 30 évvel később is eljött néha meglátogatni apámat. Mindig azt mondta, hogy ő a mentora, egészen addig, míg a húgom kiszedte anyából az igazságot. Az egyik testvéremet azután a nő után nevezték el, de egészen tavalyig semmit sem tudtunk róla. © nttdnbs / Reddit
• Még nagyon kicsi voltam, mikor anyám rendszeresen járt üzleti utakra. Ilyenkor apa volt velem, de nagyon fájt, mert úgy éreztem, anyámnak fontosabb a munkája, mint én. A dolgok még rosszabbra fordultak, mikor 10 éves lettem. Turkáltam a cuccai között, közelebb akartam érezni magam hozzá, mikor rájöttem, hogy az “üzleti utak” igazából azt jelentették, hogy anya a másik családjával van. Van két féltestvérem, akikről addig a napig nem is tudtam.
• Egy-két évtizeddel ezelőtt anyám beíratott zongoraórákra egy nagyon tehetséges tanárnőhöz. Ő volt az egyik legjobb tanár a környékünkön. A családunk hamar összebarátkozott vele. Kb. egy évvel azután, hogy abbahagytam a zongorázást, a tanárnő apja szívrohamban meghalt. Elmentünk a temetésre. Egy nappal később jelent meg a gyászjelentés, és a családtagok listáján szerepelt valaki egy nagyon szokatlan, lengyel vezetéknévvel, ami megegyezett anyám leánykori nevével. Végül megtudtuk, hogy a dédapámnak két családja volt. A nagyapám tudta, hogy van egy féltestvére, de annyira szégyellte ezt a titkot, hogy a sírba akarta vinni magával. Kiderült, hogy a zongoratanárnőm a másodunokatestvérem volt. © Anonymous / Quora
• Még mindig egy családi titok vagyok! Örökbe fogadtak és megtaláltam a vér szerinti apámat, aki könyörgött, hogy ne vegyem fel a kapcsolatot a féltestvéreimmel, mert azzal tönkretenném a családi életüket és a tekintélyét a közösségben. A legszomorúbb az, hogy nem is én vagyok az első eltitkolt gyereke, van egy idősebb féltestvérem is, akinek szintén könyörgött, hogy ne vegye fel a kapcsolatot a családjával. Én és az a lány úgy lettünk, hogy megcsalta a feleségét. El tudom képzelni, hányszor csalta meg, ha legalább kettő gyereke született két különböző szeretőjétől. Ki tudja, hány gyereke van még rajtunk kívül. Biztos vagyok benne, hogy azóta retteg, hogy otthonról is ki lehet kutatni a családfát. © BellaTrixter / Reddit

• Kiskoromban anyukám mindig korán készített nekem reggelit, de csak azokon a reggeleken, amikor apukám otthon maradt. Soha nem értettem, miért sietett ki az ajtón szó nélkül a többi napon. Csak mosolygott és azt mondta: “Ha nagyobb leszel, majd megérted.”
  Évekkel később, miután anya meghalt, apa elmondta az igazat. Gyerekkoromban súlyos szorongással küzdött, amit anya csendben, egyedül kezelt. Extra éjszakai műszakokat vállalt, és minden háztartási gondot ő intézett, hogy a családunk talpon maradjon. Emlékszem, milyen nyugodtak voltak azok a reggelek, mikor apa nem volt otthon. Rájöttem, hogy anya egyedül küzdött a nehézségeinkkel, hogy megvédjen engem a valóságtól.