Felnőttként alaposan átgondoljuk, hogy mit mondunk, de a gyerekeknél még nem működik ez a szűrő. Ők nyíltan, félelem nélkül osztják meg a gondolataikat és érzéseiket. Ez pedig olyan felfedezésekhez vezethet, amibe a szülők belepirulnak, vagy még rosszabb esetben úgy összezavarják a dolgokat, hogy a szülők csak abban tudnak bízni, a gyerek csak kitalálta az egészet. A következő történetek gyerekek megdöbbentő vallomásairól szólnak, melyeknek tartós következményei lettek.
- Egyik este mesét olvastam a fiamnak. Kb. 4 éves volt. Félbeszakított, és azt mondta: “Nem zavar téged?” Kérdeztem, hogy kicsoda. Erre a mögöttem lévő sarokra mutatott, és azt mondta: “Hát ő!” Senki nem volt ott. Még mindig feláll a hátamon a szőr, ha erre gondolok. © LookForTheWhiteLight / Reddit
- Nyáron reggelente a férjem szokta elvinni a 6 éves fiunkat, Luke-ot a 22 éves bébiszitter házába munkába menet. Egyik pénteken a férjem beteg lett, helyette én vittem el Luke-ot. Mikor kiszállt az autóból, zavartan nézett és várt rám. Mikor megkérdeztem, miért nem megy be, azt mondta: “Apa mindig bejön velem. És ott marad a bébiszitterrel egy ideig, amíg én a játszószobában játszom egyedül.” Megborzongtam. Úgy tudtam, hogy miután a férjem kirakja a gyerekünket, egyből indul dolgozni. Miért nem említette soha, hogy ott marad a bébiszitterrel egy ideig?
Aznap este megkérdeztem erről a férjemet. Halál sápadt lett, majd feszült csend után bevallotta, hogy egy hónapja viszonyt folytat a bébiszitterrel. Tudtam, hogy így nem folytathatom tovább ezt a házasságot. Másnap beadtam a válókeresetet. - Egy rutinvizsgálat közben a 9 éves lányom azt mondta az orvosnak: “Anya azt mondta, ezt már nem bírja tovább.” Az orvos aggódva nézett rám, én rögtön bepánikoltam. Súlyos depresszióm volt, de azt hittem, ezt a családom nem vette észre. De a lányom átlátott a helyzeten.
Az őszintesége azonnali közbelépéshez vezetett, beutaltak egy terapeutához. A sebezhetőségnek ez a pillanata nyitotta meg az utat a gyógyulásom felé. A családdal még közelebb kerültünk egymáshoz, és együtt tettük meg a gyógyuláshoz vezető utat.
- Emlékszem, a lányom 6 éves volt, és éppen színezett. Sötét színeket használt. Kérdeztem, mit színez. Azt mondta: “Feketével színezek, mert most így érzem magam.” Közben még csak rám sem nézett. Beleborzongtam, és egy ideig nagyon éberen aludtam. © RobMFVila / Reddit
- Mikor kiköltöztünk az erdőbe, a lányom 3 éves volt. Elkezdett állandóan a “barátairól” beszélni. Nem voltak ott más gyerekek, ezért nem tudtam, kikről beszél. Egyszer megkérdeztem, hol laknak a barátai, erre azt felelte: “A házunk mögött a földben, egy gödörben.” Megkérdeztem, hol vannak most, mire azt mondta: “A szobában, itt velünk.” © Ismeretlen szerző / Reddit
- A 6 éves gyerekem a szomszédaink előtt büszkén bejelentette: “Nagypapa azt mondta, apa lusta és nem dolgozik keményen.” A jó kedélyű beszélgetés rögtön abbamaradt, mindenki a férjemre nézett, aki azonnal elvörösödött.
A nagypapa megjegyzései megragadtak a gyerekünkben. Ez aznap este komoly vitához vezetett a családban, régi sérelmek kerültek felszínre, és kemény igazságok hangzottak el. Ez volt az első lépés egy nagyon is szükséges változáshoz a kommunikáció és a tisztelet tekintetében.
- Megkérdeztük a 2,5 éves lányunkat, hogy hány ember él a házunkban. 4-et kellett volna mondania, de ő 5-öt mondott. Arra gondoltunk, milyen cuki, hogy beleveszi a macskát is. De ő azt mondta: “Nem. Anya, apa, öcsi és a lány, aki a szekrényemben lakik.” © omgzombies08 / Reddit
- A lányom 3 éves volt, mikor arra ébredtem, hogy kiabál a szobájában. A férjem aznap éjjel dolgozott, csak mi voltunk otthon. Álmosan bementem a szobájába, megkért, hogy hadd aludjon velem. Visszamentünk az én szobámba, betettem az ágyba, mire azt mondta: “Anya, ki volt az a bácsi a nappaliban?” Halálra rémültem. Ágyba fektettem, és alaposan átfésültem a házat. Minden ajtó zárva volt, és nem volt ott senki. © g**oft***-and-w**e / Reddit
- Este fél 9 volt. Vettem ki a 3 éves lányomat az autóból, mikor azt mondta: “Anya, játszani akarok a kisbabával!” Kérdeztem, milyen babával? Azt felelte: “Amelyik ott van mögötted.” Egyedül voltunk a kocsifeljárón. A velünk szemben lévő ház elhagyatott és kísérteties volt. © rodrigueznati1124 / Reddit
- Egyik este a fiam azt mondta: “Anya, amikor kislány voltál én meg egy bácsi voltam, emlékszem, hogy együtt táncoltunk a kertben a fehér fa mögött.” Meghűlt bennem a vér. Az egyetlen ember, akivel valaha táncoltam a kertben gyerekkoromban, az Toni bácsikám volt. Évekkel a gyerekem születése előtt halt meg, és sosem beszéltünk róla.