Az ünnepeknek a melegségről és a kellemes együttlétről kellene szólniuk, de a karácsony mindig képes feszültséget csempészni a családtagok közé. Erőltetett mosolyok, régi neheztelések és “jó szándékú” megjegyzések mellett a vacsora gyakran előhozza a felszín alatt rejtőző drámákat. A következő történetek arról szólnak, hogy a karácsonyi családi összejövetelek gyorsabban elfajulhatnak, mint hinnénk!

  • Az anyósoméknál az a szokás, hogy az ajándékbontás és a vacsora Szenteste éjfélkor van. Ott kell hagyni az én családomat, és fáradtan átmenni hozzájuk vacsorázni és ajándékot bontani.
    Az unokahúgom akkoriban még kicsi volt, 4 éves lehetett, és mindig sajnáltam emiatt őt és a szüleit is. 3 évvel ezelőtt a sógorom és a családja elköltöztek, és megkértek minket, hogy olyankor karácsonyozzunk, amikor ők is itt vannak, ez általában 26-a. Ez így is történt az elmúlt 3 évben. Azóta nekünk is lett két pici gyerekünk. Mivel a sógoromék idén nem jönnek, az anyós megint ragaszkodik az éjféli karácsonyozáshoz. Mondtam a férjemnek, szó sem lehet róla, hogy éjfélkor felébresszem a gyerekeket és elcipeljem őket az anyósékhoz, hogy félálomban ajándékokat bontogassanak, majd hajnali 3-kor újra lefektessem őket. A férjem mondta, hogy az apja emiatt nagyon csalódott. Mondtam neki, hogy ő nyugodtan elmehet, én meg itthon maradok a gyerekekkel. Még mindig nem döntöttük el, hogyan lesz, de remélem, hogy megérti, milyen őrültség lenne kisgyerekekkel éjfélkor karácsonyozni. © Hannaaaaaaaahhhhhh88 / Reddit
  • A 97 éves nagyapámmal és a nála sokkal fiatalabb barátnőjével fogunk karácsonyozni. A nőt senki sem kedveli, a nagynéném pedig mindig ki is mondja, amit gondol. Mindenki feszült lesz, de próbál majd nem annak látszani és arra vár, hogy a nagynéném mikor fakad ki. Ráadásul a családban az egyetlen gyerek az én 4 éves fiam, aki szégyenlős, és nem értékelné, ha műsort kellene adnia az ajándékaiért cserébe. © PrincessPu2 / Reddit

  • A szüleim a hónap elején váltak el közel 50 év házasság után. Nem hagyom, hogy tönkretegyék a gyerekeim karácsonyát, ezért mindkettőjüket elhívtam magunkhoz karácsony reggel, ha látni akarják, ahogy a gyerekek kibontják az ajándékokat. Viselkedhetnek normális felnőttek módjára, vagy dönthetnek úgy, hogy nem jönnek el.
    Most árgus szemekkel kell figyelnem őket, nehogy a gyerekeimet próbálják felhasználni érzelmi támaszként. A szüleimre jellemző, hogy túlságosan tolakodóak ebben a tekintetben, sokszor mondanak olyasmiket: “Szomorú leszek, ha nem ölelsz meg!” vagy “Ha adsz egy puszit, kapsz egy cukorkát!” Felkészültem rá, hogy karácsony napján harcolnom kell velük. © kmonay89 / Reddit
  • A fiam karácsonykor lesz 2 hetes, ezért a feleségemmel úgy döntöttünk, idén csendesen ünnepelünk otthon, csak hárman leszünk. Még nagyon kicsi, nem akarjuk felborítani a napirendjét, és azt sem szeretnénk, ha kézről kézre járna és esetleg elkapna valami fertőzést. Mondtam a szüleimnek, hogy nem megyünk hozzájuk és látogatókat sem fogadunk, de a fiamnak szánt ajándékokért én a héten elmegyek, és karácsony reggelén küldök róla videókat is. Úgy értelmezték ezt, mintha a Holdra vinnénk a gyereket és soha többé nem hoznánk vissza. Eszeveszett, dühös bűntudatkeltést kaptam a nyakamba, az elmúlt 10 év összes szennyesét hozzám vágták. Próbálok a fiam első karácsonyára koncentrálni, de ez az egész beárnyékolja az ünnepi hangulatot. © Eawall04 / Reddit

  • A férjem nagynénje kiabált velem, amiért azt kértem tőle, hogy zárja el a kutyáját a 18 hónapos gyerekemtől. Ez a kutya néhány hónappal korábban durván megtámadott egy másik gyereket. A nagynénje, az anyósom és a nagynénje lánya összefogtak ellenem, és az egész család előtt kiabáltak velem. Mikor a férjem közbelépett, még nagyobb lett az üvöltözés. 5 perccel később távoztunk is. Azóta nem karácsonyozunk a férjem családjával, hogy mindig a nagynénje tartja a vacsorát. © PhoebeHannigan / Reddit
  • A család ragaszkodik ahhoz, hogy nálunk legyen a karácsonyi vacsora, pedig nemrég szültem. Az anyósom mondta, hogy ő majd segít is. Erre megjelent egy tortával, odaadta, és azt mondta: “Végülis te egész nap itthon vagy.” Én főztem, takarítottam és láttam el a vendégeket, miközben próbáltam gondoskodni az újszülöttemről is. Az egész vacsora alatt a kezemben tartottam a babát. Mindig, mikor megkérdeztem, hogy valaki esetleg átvenné-e, hogy én is tudjak enni, azt mondták, a baba az én kezemben nyugodtabb, egyek majd később. Mikor ők végeztek a vacsorával, én még egy falatot sem ettem. Másnap az anyósom azt mesélte a rokonoknak, hogy alapvetően ő csinálta az egész karácsonyt. Nem szóltam semmit. De azóta nem válaszolok az üzeneteire.

  • A legelső karácsonyon, amit az anyósomékkal töltöttem, az anyósom külön ültetett engem a férjemtől, hogy “mi, lányok legyünk együtt”. Beültetett a “női sarokba”, ahol egész este senki nem szólt hozzám, csak akkor, mikor megkértek, hogy hozzak ki valamit a konyhából. Azóta 7 év telt el, és azóta sem voltam náluk. © MuvvaMusic / Reddit
  • Az anyósom rendezte a karácsonyi vacsorát, és a híres fasírtját készítette. Egy falatot ettem belőle, és elkezdett zsibbadni a torkom. Az összetevői között volt valami, amire allergiás vagyok. Mikor megkérdeztem, miért tett ilyet bele, azt mondta: “Azt hittem, csak túlreagálod. Az emberek mindig ezt mondják.” Végül antihisztamint kellett bevennem, miközben ő azt mondta mindenkinek, hogy én hogyan drámázok és tönkreteszem a hangulatot. Korán hazaindultunk, a hazaút pedig csendben telt. Másnap az anyósom üzent, megkérdezte, miért nem köszöntem meg a karácsonyi vacsorát. Én nem válaszoltam neki. A férjem igen, és most először helyre is tette. Elmondta neki, hogy az allergia nem egy vélemény, és amíg komolyan nem veszi, nem fogunk a híres fasírtjából enni.

  • Hazajöttem karácsonyra, és izgatott voltam, hogy elújságolom a családnak, úgy döntöttem, jogi egyetemre megyek. A családban lévő egyetlen orvos rögtön azt mondta, minden ügyvéd a föld söpredéke, és én is csak egy újabb idióta leszek. Az nem számít, hogy engem a büntetőjog és a nonprofit szervezetek jogi tanácsadása érdekel leginkább. Ő és a felesége egész este azt ecsetelték, miért vagyok rosszabb, mint a bolha a patkányon. Anyámon kívül a családból senki sem védett meg. Teljesen összetört a szívem. Még csak 20 éves voltam. Annyira aláásta az önbizalmamat, hogy a következő 1,5 évben szóba sem hoztam a jogi egyetemet. Azóta nem mentünk el a karácsonyi vacsorára. Anya annyira megharagudott rájuk, hogy inkább otthon készít nekünk vacsorát. Még mindig hihetetlen számomra, hogy megosztottam a családommal életem álmát, és ők elhordtak mindennek, amiért a képességeimet arra akarom használni, hogy jobbá tegyem a világot. © Lifeaftercollege / Reddit
  • A karácsonyi vacsorán az anyósom a legvégére tartogatta az én ajándékomat. Mióta megszültem, folyton megjegyzést tesz a külsőmre, hogy milyen fáradtnak tűnök és hogy ő annak idején sokkal gyorsabban visszanyerte az alakját. Ragaszkodott hozzá, hogy mindenki szeme láttára bontsam ki az ajándékát, ami szerinte nagyon “különleges”. Egy edzőtermi bérletet kaptam. Mosolyogva azt mondta: “Ez majd segít újra formába jönni” – és alaposan végigmért. A karomban volt az újszülött gyerekem, még fájt mindenem, kialvatlan voltam. A szobában teljes csend lett. Később, mikor elmondtam neki, hogy rosszul esett, azt mondta, túl érzékeny vagyok, ő csak segíteni próbált. A férjem másnap visszavitte a tagsági kártyát. Az anyósom soha nem kért bocsánatot, de felhagyott a megjegyésekkel.
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét