Mai világunkban, ahol sokszor a sikert és az anyagi javakat hajszoljuk, még fontosabb a család igazi értéke. A család a biztos alap, a feltétel nélküli szeretet forrása, a támogatás és az összetartozás érzése. Most olyan igaz történetek következnek, melyek hangsúlyozzák a családi kötelékek fontosságát, és megindítóbbak még a filmeknél is!
- Nagyanyám előbb halt meg, mint nagyapám. Csak 55 éves volt. Nagyapám sosem tudta ezt feldolgozni. Mikor ő is meghalt, pakolásztuk a holmiját, és találtunk egy régi születésnapi lapot nagyanyámtól, amit a halála előtt írt. A hátulján 21, ceruzával írt sor volt.
Nagyapa minden évben ráírta az újabb születésnapjának a dátumát, és hozzá kis megjegyzéseket fűzött. Ilyesmiket: “Idén rettenetesen hiányzol.” vagy “Tetszene neked a mai időjárás.” Az utolsó születésnapjáig folytatta ezt.
Nagyapa 80 évesen halt meg, pontosan 21 évvel a felesége után. Megszakadt a szívem. A legnagyobb szerelem, amit valaha láttam. © Suspicious-Lobster-4 / Reddit
- Sokáig nem értettem, a mikrónk miért áll le pontosan 2 másodperccel a vége előtt. Aztán megtudtam, hogy a férjem nem akarja, hogy a csengés felébresszen, mikor a reggelijét melegíti, ezért még előtte leállítja. © ameliab / Twitter
- A 2 éves gyerekem abban a korszakban van, hogy találomra mond szavakat és mondatokat. Egyik nap odajött hozzám, miközben a ruhákat hajtogattam. Átkarolta a lábamat, és azt mondta: “Szeretlek, anya!” Elolvadt a szívem. © doej0 / Reddit
- Anyám 15 éve Alzheimer-kóros. Nem emlékszik a nevünkre, de mindig, mikor meglát, elmondja, hogy szeret és az övé vagyok. © RosaP_LA / Twitter
- A barátaimmal ebédeltem, és megláttam a férjemet az étteremben. Szólni akartam neki, de éppen a telefonját bámulta, ezért elkezdtem figyelni. Mosolygott és gépelt valamit. Aztán csipogott a telefonom. Ő volt az, egy kutyás videót küldött át nekem. Ez a szerelem. © Parkerlawyer / Twitter
- 7 évvel ezelőtt a kórházban voltam, és az orvos ezeket a szavakat mondta nekem: “Sajnálom, nincs szívhang.” Ma kezdtem a halvaszületés/koraszülött kutatásomat PhD hallgatóként ugyanabban a kórházban, mert egy anya szeretete elpusztíthatatlan. © Kirstindal / Twitter
- Kértem nagyapámat, hogy vigyen ki a reptérre, de rosszul éreztem magam ettől, mert ő nem szeret sötétben vezetni. Mondtam ezt a nagyanyámnak, ő pedig azt mondta, nagyapám alig várja, hogy kivigyen. Így lemondtam a taxit, amit korábban rendeltem, hogy ő tudjon kivinni. © L_ren27 / Twitter
- Mikor a nagyanyám meghalt, volt róla egy nagyon valóságos álmom, amiben odajött hozzám, és azt mondta, hogy akármikor látok egy sárga pillangót, tudjam, hogy olyankor ő figyel engem. Már sok éve figyelem a sárga pillangókat. © Ktjaym / Twitter
- Mikor apám sokat túlórázott, hogy nekem és az öcsémnek fizetni tudja a hokiedzéseket, melyek fejenként 500-700 dollárba kerültek évente, rájöttem, mekkora áldozatot hozott. Mindig is kicsit jobb voltam az átlagnál, de csak hobbiból játszottunk én és az öcsém is. Aztán öcsém szeretett volna egy versenyképesebb ligában játszani, az viszont sokkal drágább volt, különösen az államról államra való utazgatás és a versenydíjak miatt. Mikor láttam benne a lehetőséget, úgy döntöttem, én abbahagyom a hokit, hogy a szüleim a teljes összeget az öcsémre tudják fordítani. Bíztam benne, hogy ösztöndíjat kap majd érte. Akkoriban nem foglalkoztam ezzel túl sokat, de visszagondolva látom, hogy a szüleim mennyit tettek azért, hogy mindketten játszhassunk. © OphionLegends / Reddit
- Anyámnál 32 éves korában a rák egy ritka fajtáját diagnosztizálták. Az orvosok 6-12 hónapot adtak neki. Még most sem tudják pontosan, hogy sikerült neki, de túlélte. Egész életemben tudtam, hogy anyámnak rákja volt, de csak most, 27 évesen kezdem felfogni, mit jelent, hogy alig pár évvel volt idősebb nálam, mikor megkapta a halálos ítéletét.
Anyám halála után apa mesélte, hogy anyám elmondta neki, milyen értékeket keressen az utána következő nőben, hogy jó anyánk legyen, miután ő már nem lesz. El sem tudom képzelni, ez milyen érzés lehetett. © spacecasedilla / Reddit