Az élet váratlan pillanatokkal lephet meg minket, például mikor eluralkodnak rajtunk a terhességi hormonok vagy mikor tanácstalanul állunk, mert lekéstük a repülőt. Ezekben a nehéz időkben gyakran kedves idegenek segítenek rajtunk, és megmutatják, hogy a világban még létezik a jóság, amivel sokszor akkor szembesülünk, mikor a legnagyobb szükségünk van rá. Erről szólnak a következő történetek.
- 10 évvel ezelőtt, mielőtt betöltöttem volna a 21-et, tapasztaltam az instant karmát, mikor munkanélküli voltam és anyagi gondokkal küzdöttem. Miután egy helyi bárban otthagytam az alig valamit fizető munkámat, csak 100 dollárom maradt, fogalmam sem volt, mihez kezdjek.
Mikor a barátom, Johnny beteg lett, és szüksége volt 80 dollárra a gyógyszereire, 20 dollárom maradt. Egy benzinkúton a maradék pénzemet két kaparós sorsjegyre költöttem, és röviddel azután, hogy kisegítettem Johnnyt, nyertem 500 dollárt. Ez a tapasztalat tanított meg arra, hogy engedjem el a sajnálkozást, segítsek másoknak, és az élet váratlan ajándékokkal fog meglepni. © Kyle Burton / Quora
- Amerikaiként Kínában voltam 6 hónapos terhesen. A vasútállomáson voltam, mikor a hormonjaim elkezdtek megőrülni. Sírva fakadtam, szó szerint minden ok nélkül, és ettől csak még jobban sírtam. Egy nagyon apró, idős kínai nő megfogta a vállamat, és mondott valamit, amit nem értettem. Aztán meg is ölelt, közben rám mosolygott. Pontosan erre volt szükségem. © D*kenOliphaunts / Reddit
- Évekkel ezelőtt Dallasból Austinba utaztunk nyáron. Az autómban tönkrement az töltésjelző, ezért Austinban egy új akkumulátort kellett venni, annak ellenére, hogy nem ez volt a valódi probléma. Az autóm késő este a városon kívül állt le, a fényszóró sem működött. Szinte teljesen sötét volt már, mikor egy idegen egy teherautóval megállt segíteni, és felajánlotta, hogy visszavisz minket Dallasba. Később kiderült, hogy végső stádiumú rákos beteg volt, aki a hátralévő idejét arra használta, hogy idegeneken segítsen, maradandó benyomást hagyva bennünk a kedvességéről és az önzetlenségéről. © ********nowcones / Reddit
- Az egyik legélénkebb gyermekkori emlékem, hogy egy helyi bárban grillezünk a szüleimmel. 6 éves lehettem, és megláttam egy nagyon különleges játékfigurát egy játékautomatában. Csőrike volt egy szkafanderben. Annyira fáradt voltam, hogy észre sem vettem, hogy valaki odament a géphez, meghúzta a kart, megfogta a babát és betette a gép nyílásába.
Mikor megfordultam, láttam egy hajléktalannak kinéző embert, aki kivette Csőrikét és odaadta nekem. Egyikünk sem szólt egy szót sem, csak mosolyogtunk egymásra, aztán megfordult és kiment az étteremből. © kemosabi4 / Reddit
- 9-10 éves lehettem, lekéstem az iskolabuszt. Egy nagydarab fickó felvett, és elkezdett velem szaladni a busz után, közben kiabálva próbálta megállítani. A busz megállt, a fickó feltett a buszra, aztán elment. Meg sem tudtam köszönni neki. © sowydso / Reddit
- 1 perc késéssel érkeztem a repülőtérre, egy fontos járatot akartam elérni. Az emberek még mentek át a biztonsági kapun, de engem már nem engedtek beállni a sorba. Teljesen kiborultam. Egy idős férfi odajött hozzám, odanyújtott 20 dollárt, és azt mondta: “Tudom, hogy ez nem segít azon, amiről lemaradtál, de ha a következő gépre felengednek, akkor vegyél rajta reggelit. Minden jót.” Aztán elment a dolgára. Padlót fogtam. © Dr****enstein / Reddit
- 2014-ben, mikor Csennaiból Bengaluruba utaztam busszal, láttam egy fiút, aki mikor leszállt, a buszon felejtette a laptopját. Annak ellenére, hogy a busztársaság kezdetben vonakodott, elértem, hogy a laptop biztosan eljusson a fiúhoz, aki nagyon hálás volt nekem, mivel a gépen volt a projektmunkája.
2018-ban egy hasonló helyzetben találtam magam Mumbaiban a reptéren, mikor a biztonsági részlegen felejtettem a laptopomat. Szerencsére a reptéri személyzet megtalált, és még felszállás előtt visszakaptam a laptopot. Ez az eset elgondolkodtatott a tettek és következményeik közti összefüggéseken, és megerősítette hitemet a karmában. © Aparna Vicky / Quora
- Épp egy szakításon mentem át, egy plázában ültem egy barátommal, mikor eldöntöttem, hogy kipróbálok egy tejmentes, fagyasztott joghurtot az egyik ottani üzletben. A dolgozók egymással beszélgettek, miközben kiszolgáltak. A lány, aki velem foglalkozott, úgy tűnt, szintén valami nehézségen megy át. Rám nézett, és azt mondta: “Szomorú vagyok. Te is az vagy?” Mondtam, hogy igen. Ezután ingyen adta nekem a joghurtot. © guacsolid / Reddit
- 2018 tavaszán 3 hét volt az esküvőmig. Belebotlottam egy álomszép menyasszonyi ruhába, ami 60 dollárba került, de nehezen találtam helyben olyan üzletet, ahol rám tudták volna igazítani. Miközben a kórházban ebédszünetben beszélgettünk, az egyik nővér felajánlotta a segítségét. Nagyon olcsón, 50 dollárért elvállalta a ruha igazítását, amit egy ebédszünet alatt el is intéztünk.
Közben az életünkről beszélgettünk, és mondta, hogy a varrás az elhunyt édesanyjára emlékezteti, akivel együtt szoktak varrni. Mikor felvettem a tökéletesre szabott ruhát, nem engedte, hogy kifizessem, azt mondta, az édesanyja emlékére ajándékba csinálta nekem. A szívemben túlcsordult a hála, mindkettőnknek könnyes lett a szeme, és megfogadtam, hogy egy napon még viszonzom a kedvességét. © GoKelsey / Reddit
- A jelzőlámpánál vártam, hogy átkelhessek az úton. Esett kicsit, nem volt nálam esernyő, de amúgy sem zavar az eső. Egy férfi viszont odajött hozzám, és fölém tartotta az esernyőjét, amíg várakoztunk a lámpánál. Nem volt nagy dolog, de engem boldoggá tett. © Ismeretlen szerző / Reddit