Nem kell a világ legelbűvölőbb emberének lenned ahhoz, hogy jó kapcsolatokat tudj kiépíteni. De ha azt veszed észre, hogy a barátok vagy családtagok egyre távolságtartóbbak veled, az annak lehet a jele, hogy bizonyos készségeiden dolgoznod kell. Apró lépésekkel szorosabbá teheted a másokkal való kapcsolataidat.
1. Ha valakinek azt mondod, hogy “nyugodj meg” vagy “lazíts”, az azt jelentheti, hogy nem veszed komolyan a problémáit.
Ha valaki pánikol, sír vagy valami miatt összeomlik, azt mondani neki, hogy nyugodjon meg és lazítson, talán segítőkésznek tűnhet, de igazából csak még inkább felbosszantod vele az illetőt. Ezek a mondatok azt mutatják, hogy lekicsinyled a problémáit és szerinted csak túlreagálja őket. Ha vita közben használod ezeket a mondatokat, akkor csak olajat öntesz a tűzre.
Próbáld helyette inkább azt: “Nagyon szeretném megérteni, úgyhogy lassíts le kicsit. Mondd, hogyan segíthetnék?”
2. Ha a “mindegy” szóval elutasítasz egy beszélgetést, az azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdekel.
Ha valaki szeretné neked elmondani a problémáját, a legrosszabb szó, amit használhatsz, a “mindegy”. Nemcsak elképesztően udvariatlan, de elutasító is. Olyan, mint egy arculcsapás a másik embernek, aki szeretné elmondani a gondját és azt, hogy min megy keresztül. Sokkal jobb és udvariasabb, ha előbb meghallgatod az illetőt és utána hozol döntést.
Mindeggyel válaszolni egy kérdésre rettenetes szokás. Ha valaki a véleményedet kéri akár csak abban, hogy mi legyen a vacsora vagy milyen ruhát vegyen fel, udvariasan fogalmazz, például: “Őszintén, én ugyanúgy nem tudok dönteni, mint te.”
3. A “nem ezt mondtam/nem így értettem” nem kifogás arra, hogy valami rosszat szóltál.
Ennek két oldala van. Az egyik, hogy a másik fél mindenáron nyerni akar a vitában, ezért elferdíti a mondandódat és a saját narratívájához igazítja azt, hogy bebizonyítsa a saját igazát. Ha ez így történik, akkor ő az, aki eltaszít magától, nem pedig fordítva.
Ha ez rendszeresen megtörténik, akkor valószínűleg baj van a kommunikációs képességeiddel. Ha folyamatosan ezt mondogatod, az arra utal, hogy védekezel és a kifejezést inkább helyreigazításként használod, nem pedig tisztázásként. Inkább mondd azt: “Értem, hogy így hangozhatott. Hadd magyarázzam el, hogyan értettem, mert világos, hogy elrontottam.”
4. Azt mondani valakinek, hogy “túl érzékeny vagy”, az érzései lekicsinylésével egyenlő.
Ezzel a mondattal nem csak lekicsinyled az érzéseit és a lelkiállapotát az illetőnek, de abban is segít, hogy elkerüld a mások megbántásáért való felelősségrevonást. Ezzel a mondattal azt üzened, hogy gonosz voltál, csak nem akarod beismerni.
Az erős kapcsolatokhoz alapvető az empátia. Nem muszáj egyetértened mindennel, de nem szabad figyelmen kívül hagynod mások érzéseit és határait.
5. “Én ilyen vagyok” vagy “csak őszinte vagyok” – ez csak kifogás arra, hogy túlzottan kritikus vagy nyers voltál.
Hűnek lenni magadhoz az önismeret legmagasabb fokának tűnhet. De az “Én ilyen vagyok.” mondat inkább csak kifogás arra, hogy durva lehess, nyers és kritikus. Azt jelenti, hogy talán tévedsz, de nincs kellő motivációd arra, hogy változtass az éles nyelveden vagy durva viselkedéseden.
Ez a mondat megmutatja az illetőnek, hogy milyen helyet foglal el az életedben, hogy nem fontos eléggé ahhoz, hogy változtass magadon. Persze, azzal sincs baj, ha úgy érzed, nincs szükséged a változásra, de akkor el kell fogadnod a másik ember igényét arra, hogy beszéljen veled, időt töltsön veled vagy éppen ne.
6. A mártír hangot felvenni és azt mondani, hogy “Ne aggódj miattam…” vagy “Nem, nem, jól vagyok… Tényleg”, az áldozat szerepének felvállalása.
Ha valaki úgy érzi, gondolja vagy akár kimondja, hogy minden, ami történt vagy történik, “nem az ő hibája”, és mindig van egy kényelmes bűnbak, akire mutogatni lehet, akkor az illető az áldozat szerepének felvállalásának mestere.
Ha ezt egyszer-kétszer megteszi, az másokban szimpátiát válthat ki, de a ismételt viselkedés elriasztja az embereket, és örök áldozatként fogják megítélni. Sokkal jobb módszer az emberekkel való bánásmódra, ha vállalja a hibáit, és jobb kommunikátorrá válik.
7. “Csak vicc volt” – univerzális kifogás arra, ha durva vagy gonosz voltál.
Sokan próbálják megtörni a feszültséget humorral. Amíg a humor igazi és nem a másik embernek, az ő érzéseinek vagy a helyzetének a kigúnyolását jelenti, addig rendben van. Ugyanakkor ez sosem “csak vicc”. Viccnek álcázva megbántani valakit nagyjából ugyanaz, mint az érzelmi manipuláció, amitől a másik értéktelennek érzi magát.
Ha rendszeresen ezt teszed, az emberek el fognak távolodni tőled. Senki sem akar folyton rossz tréfák célpontja lenni.
8. “Én, engem, magam” – ez a legrosszabb módja az emberekkel való beszédnek, hiszen nem szólhat mindig minden csak rólad.
A saját életünknek mi vagyunk a főszereplői. Ennek ellenére csoportban vagy akár négyszemközt folyamatosan magunkról beszélni nem a legjobb módja annak, hogy népszerűek legyünk. Ez nárcizmusra és énközpontúságra utal, azt mutatja a többieknek, hogy egyetlen ember van, aki téged érdekel: te magad.
Mindenki szereti, ha meghallgatják, de jó hallgatóságnak is tudni kell lenni.
9. Ha valakit azzal utasítasz el, hogy “nincs erre időm”, anélkül, hogy megmagyaráznád, miért, azzal azt üzened neki, hogy nem fontos számodra.
Ha valaki szeretné, hogy egy kis idődet rááldozd, de te azt mondod neki, hogy elfoglalt vagy és nincs időd, azzal lehet, hogy csak őszinte vagy. Lehetsz tényleg elfoglalt vagy túlterhelt ahhoz, hogy foglalkozz a másikkal. De ezzel a mondattal mégis azt üzened, hogy az illető nem fontos számodra, ahogyan az érzései sem.
Mindenki tud időt találni arra, ami igazán fontos neki. Ha legközelebb ilyen történik, mondd inkább azt: “Most tényleg elfoglalt vagyok. Beszélhetnénk inkább este?” Ezzel az illető tudtára adod, hogy most nincs időd, ugyanakkor fontos számodra és értékeled őt.
10. A sokszor utált “én megmondtam” kifejezés azt mutatja, hogy jobban érdekel, hogy igazad legyen, mint hogy ténylegesen törődj az emberek problémáival.
Vannak helyzetek, mikor 100%-ban igazad van. Minden tapasztalatodat és figyelmeztetésedet figyelmen kívül hagyták, de ez nem jelenti, hogy ezt a másik orra alá kell dörgölnöd. Nagy a kísértés, hogy azt mondd az illetőnek: “Én megmondtam.”, de ezzel csak azt üzened a másiknak, hogy bután viselkedett, ettől pedig kínosan fogja érezni magát.
Lehet, hogy legközelebb nem is kér tőled tanácsot. Természetes, hogy dicsekedni szeretnél azzal, hogy helyesen gondolkodtál, mégis állj ellen a kísértésnek. Inkább kérdezd meg, tanult-e bármit az esetből, és van-e valami, amiben segíthetsz neki. Az ember végülis mindig követ el hibákat.
11. Az olyan általánosító kijelentések, mint “Te mindig…” vagy “Te soha…”, nem beszélgetésre ösztönöznek, hanem ítélkezésnek minősülnek.
Ha komoly problémád is van valakivel, azzal kezdeni egy beszélgetést, hogy “Te mindig…” vagy “Te soha…” egyértelmű ítélkezést jelent. A mindig és a soha olyan extrém erős szavak, melyek egyáltalán nem segítik elő a párbeszédet.
Próbálj meg finomabban fogalmazni: “Az utóbbi időben észrevettem, hogy…” vagy “Úgy érzem, ez többször is így történik.” Ezzel nyitva hagyod az ajtót a további beszélgetés előtt, és nem általánosítasz a másik fél viselkedését illetően.