A régi portré festményeken az öltözet minden egyes részlete – az elképesztően magas sarkaktól a kígyó formájú gyűrűkig és a fogpiszkáló amulettekig – egyfajta titkos kód a hozzáértők számára. Ezek a látszólag jelentéktelen részletek sokat elárulnak viselőjük státuszáról, erkölcseiről, sőt, még romantikus szándékairól is.
1. Chopin cipő
Nem csupán lábbelik voltak, hanem a viselőjük státuszát mutató darabok. Minél magasabb volt a platform, a nő annál magasabban állt a társadalmi ranglétrán. Ez a cipő hangsúlyozta, hogy viselője a kultúra világához tartozik, nem a közönséges, hétköznapi élethez.
A chopin cipő 25-50 cm is hozzáadott viselője testmagasságához. Egyfajta vizuális metamorfózis volt: ez a nő elérhetetlen és nem érintkezhet az utca mocskával – sem szó szerint, sem átvitt értelemben.
A festményeken a művészek tudatosan hangsúlyozták az öltözéknek ezt az elemét, hogy közvetítsék a nézők felé: egy nemes, gazdag hölgy áll előttük.
2. Gyöngyök
Az I. Erzsébetről készült portrék sok olyan vizuális jelzést tartalmaznak, melyek finoman hangsúlyozzák a magáról alkotott képet. A részletek között pedig különleges helyet foglalnak el a gyöngyök, melyek a tisztaság és ártatlanság ősi szimbólumai.
A gyöngyök nagy mennyisége egyértelműen emlékeztet arra: ő semmilyen férfi uralma alatt nem áll.
3. Fekete szín
A 17. században a fekete szövetek előállítása nagyon drága volt, mivel gyorsan fakultak. A kor befolyásos alakjai megtévesztően a szerénység látszatát keltették, miközben gazdagságukat demonstrálták a bársony és selyem anyagokkal, hímzésekkel és csipkékkel, melyek a legdrágább festékkel – feketével – voltak beszínezve.
4. Korall nyaklánc
Egy nő nyaka körül egy piros korall nyaklánc arany csatokkal a családi állapotát mutatta. Ha a kapocs elöl volt, az azt jelezte, a nő férjnél van. Ha a bal oldalon, akkor jegyben járt, ha a jobb oldalon, akkor pedig egyedülálló volt.
5. Kék virág
Pompadour márkinő hajában kék meténg van. Akkoriban ez a növény a szerelmet és a hűséget szimbolizálta. Ha egy ilyen virágos portrét ajándékoztak valakinek, úgy tartották, amikor csak ránéz, szerelmi vallomást kap a festményen látható hölgytől.
6. Kígyó formájú ékszerek
A viktoriánus korban a kígyó formájú ékszerek – gyűrűk, karkötők – a partner iránti elköteleződést szimbolizálták. A saját farkába harapó kígyó a pár iránti végtelen, ciklikus szerelmet jelképezte.
7. Rubint gyűrű
A jobb kéz középső ujján lévő rubint gyűrű a festmény készítésének idejében azt jelezte, hogy a nőnek nincsenek gyerekei, de bízik benne, hogy hamarosan lesznek.
8. Gyűrűk a kisujjon
A festményen látható férfi valószínűleg özvegyember. Jobb kezével a bal keze kisujján viselt gyűrűkre mutat, melyek feltehetően a feleségéé voltak.
Az akkori szokások szerint a feleség halála után a férjétől kapott ékszerek visszaszálltak a férjre, így azokat felhasználhatta a későbbi házasságai során.
9. Fogpiszkáló medál
Szintén a 16. században vált népszerűvé a szarv formájú fogpiszkáló medál viselése. Ennek az ékszernek két funkciója is volt: egyrészt amulettként viselték, másrészt pedig gyakorlati eszközként a fogközök tisztításához használták.
10. Illatszelence
A pomander, azaz illatszelence a 13. században terjedt el Európában a keleti kultúrából. Többnyire gömb alakú kis tartó volt, benne gyógynövényekkel és illatosítókkal. Célja elég prózai volt: az illatok segítettek elfedni a kellemetlen szagokat.
A pomander láncon viselték a nyakban vagy a derékon, miniatűr verzióit gyakran gyűrűkre illesztették. Ezek a kiegészítők óriási összegekbe kerültek, luxus holminak számítottak, ezért csak a nagyon tehetősek engedhették meg maguknak őket.
11. Gyöngy fülbevaló
A reneszánsz népszerű kiegészítője volt, bár megítélésük vegyes volt. Egyrészt a tisztaságot szimbolizálta, másrészt viszont gyakran szerepelt Vénusz, a szépség és a testi szerelem istennőjének ábrázolásain is.
