A gyerekek tudnak problémásak lenni, hangosak és kiszámíthatatlanok, néha kimerítőek, de mindig jön tőlük valami olyan tiszta és váratlan kedvesség, amitől a világ is megáll a forgásában.
Ezek az igaz történetek megmutatják, milyen mélyen képesek a gyerekek megérteni az együttérzést, a bátorságot, az empátiát még jóval a felnőttkor előtt.
- Tavaly a kutyámnál, Yadinál szívelégtelenség lépett fel. Szerencsére az állatorvos tudott segíteni és már nem volt baja. Sok gyógyszert adott neki. Idén júliusban azonban gyorsan romlott az állapota. A férjemmel éjjel 2-kor rohantunk vele az állatorvoshoz. Az asszisztens azonnal bevitte őt, minket pedig leültetett.
Teljesen össze voltam omolva. Nem akartam elhinni, hogy itt a vég. Aztán egy kisfiú – nem lehetett több 10 évesnél – hozott nekem egy pohár vizet, és azt mondta: “Sajnálom, hogy beteg a kutyád.”
Sajnos Yadi tüdeje megtelt vízzel és nagyon nehezen tudott lélegezni. A férjemmel és az orvossal együtt úgy döntöttünk, elaltatjuk. Ő volt az én kisbabám, a mindenem. Teljesen összetörtem, és még most is össze vagyok törve.
Még mindig a kisfiúra gondolok, bárcsak tudnám, ki volt ő, mert bár az volt életem egyik legszörnyűbb éjszakája, ő egy kissé elviselhetőbbé tette. Megmutatta, hogy vannak még megértő és törődő emberek a világban. Remélem, a szülei büszkék rá, mert csodálatos fiuk van, akiből egyszer csodálatos felnőtt lesz. Kisfiú, köszönöm a kedvességedet! Tényleg segítettél nekem azon a rettenetes éjszakán. © LuckyInLove8789 / Reddit - A fiam 2. osztályos. Magasan funkcionáló autizmusa van, de néha vannak rossz napjai. Szinte mindennap kijön vele az egyik társa, és elmeséli, milyen napja volt. Elmondja, ha rossz, de mindig hangsúlyozza, hogy nem az ő hibájából. Nem eszik (szondán keresztül tápláljuk), de az utóbbi időben nagy fejlődést tett az evés terén. Sok gyerek fut oda hozzám lelkesen, hogy elújságolják, a fiam aznap éppen mit evett. Vigyáznak rá, én pedig imádom, hogy ilyen szuper kis emberek. © missnikki08 / Reddit
- Két nagyon kicsi gyerekem van, és mindig azt mondom nekik, csak azt szeretném, hogy jó emberré váljanak. Persze a siker, az intelligencia és a boldogság is fontos. De a kedvességgel tudnak segíteni az embertársaikon.
Nemrég étteremben voltunk, és bejött pár kamasz fiú. Elég hangosak voltak, ugyanazokat a béna vicceket ismételgették, idegesítőek voltak. A férjemmel feszengtünk, a gyerekeink meg csak bámulták őket. Épp indulni készültek, mikor az egyik gyerekem megállította őket: “Hé, srácok! Pakoljunk össze magunk után, hogy segítsünk az itt dolgozóknak.” A hangoskodás és viccelődés egy csapásra abbamaradt. Együtt tették rendbe az asztalukat, aztán távoztak. Az én anyai szívem annyira büszke volt! Emlékeztető volt számomra, hogy ne ítélkezzek, hanem valóban gyakoroljam azt a kedvességet, amiről mindig beszélek a gyerekeimnek. © PecanEstablishment37 / Reddit - Egy általános iskolában dolgozom, és a gyerekekkel néha tényleg nem könnyű, de mégis olyan példát mutatnak kedvességből, amit a felnőtteknek is követniük kellene.
Éppen ma történt, hogy egy 5. osztályos fiú abbahagyta a játékot a szünetben, hogy segítsen egy elsősnek megkötni a cipőfűzőjét. Egy negyedikes lány egy síró, sérült elsőst hozott oda hozzám, majd önként elkísérte a védőnőhöz. Egy ötödikes fiú megtanította az elsősöknek, hogyan kell felbontani a tejesdobozt.
Egy másik gyerek véletlenül olyan ételt hozott, amire az egyik lány allergiás volt, ezért odajött hozzám, hogy megkérdezze, mit tegyen, hogy a lánynak ne essen baja. Van egy mozgássérült tanulónk is, akinek izomsorvadása van, de az osztályából valaki mindig ellenőrzi, hogy szüksége van-e segítségre. Talán csak túlságosan lelkendezem, hogy mennyire csodálatosak a diákjaink, de ha minden gyerek ilyen, akkor csodás jövő elé nézünk. © ekt1509 / Reddit - A lányom 4 éves, most vesztettük el a nagymamát. Komolyan beszéltem vele erről, és elmondtam neki, hogy meghalt a nagyi. Könnyes szemekkel nézett rám, majd azt mondta: “Úgy, mint Mario?” Nem illik nevetni, mikor a halálról beszélsz az óvodás gyerekednek, én mégsem tudtam megállni. © Wordcraftian / Reddit
- A gyerekem ma izgatottan mesélte, hogy félre fogja tenni a szenet, amit karácsonyra kap a nyári grillezéshez. © rumpsx / Reddit
- Gondjaim voltak a gyerekkel a viselkedése miatt. Feszültségemben sírva fakadtam, erre odajött, megkínált a vizespalackjából és megölelt. Mikor véletlenül belenyúlt a szemembe, megkérdezte, adhat-e gyógypuszit, ahogyan én szoktam neki. Odajött és megsimogatta a kishúga fejét, mikor az nem akarta abbahagyni a sírást. Ez annyira cuki és megható. © h29mja / Reddit
- Mint minden szülő tudja, a gyereknevelés nehéz, főleg, mikor első kézből tapasztalod, hogy a gyerekeid mindent hallanak és látnak, akármit teszel, és nagyon nehéz mindig a legjobb oldaladat mutatni nekik. Én és a két lányom (15 és 12 évesek) elköltöztünk az ország másik részébe, hogy új életet kezdjünk a válásom után. Nehéz volt. Rengeteget ostoroztam magam. A kisebbik lányom akkor 8 éves volt, nagyon együttérző, és észrevette, hogy hogyan érzem magam. Bezárkózott a szobájába, talált interneten egy idézetet, és az idézet mellé lerajzolta hármunkat: “Ha valaha is úgy érzed, hogy feladod, emlékezz rá, hogy két kicsi lány pont olyan szeretne lenni, mint te.” A mai napig ott áll az íróasztalomon. © Mmmmee2005 / Reddit
- Elvesztettem a pénztárcámat a boltban. Teljes pánikban voltam, mikor odalépett hozzám egy kisfiú és azt mondta: “Láttam, hogy elejtetted ezt.” Átnyújtotta a tárcámat. Megköszöntem neki, de nagyon szomorúnak látszott. Mikor elment, kinyitottam a pénztárcát, és legnagyobb döbbenetemre egy cetlit találtam benne: “Sajnálom, hogy nem volt pénzed, ezért beletettem a sajátomat” – és ott volt egy gyűrött 1 dolláros bankjegy. Ekkor értettem meg, miért volt olyan szomorú. Megsajnált, azt hitte, nincs pénzem, pedig csak arról van szó, hogy inkább a kártyát használom a fizetéshez. A kedvessége és az ártatlansága nagyon meghatott.
- Tegnap az utcán mentünk, mikor előttünk egy pár elkezdett vitatkozni. A férfi egyre hangosabban kiabált, míg végül megálltak az utcán. Kezdtem megijedni, és próbáltam odébb terelni a fiamat, de ő csak nézte őket, és a kis 8 éves agyával próbálta felfogni a felnőttek veszekedését.
Mielőtt bármit mondhattam volna, odament a nőhöz, feltűrte a ruhája ujját, és azt mondta: “Nem kell hagynod, hogy bárki is így kiabáljon veled.” Annyira bátor cselekedet volt, hogy még a férfi is megdöbbent. A nő rámosolygott a fiamra. Esküszöm, a gyerekek olyan tisztán látják a dolgokat, hogy a felnőttek elbújhatnak mögöttük. - Nagyon rossz napom volt. Azt hittem, a 4 éves gyerekem lent játszik az apjával, ezért gondoltam, senki nem veszi észre, ha sírva fakadok. Feljött az emeletre, és meglátta, hogy sírok. Mondtam neki, hogy semmi baj, csak kicsit szomorú vagyok, de nem kell aggódnia. Néhány perccel később visszajött, adott egy zsebkendőt, odahozta a kedvenc plüss játékát és egy virágot. Aztán megölelt és megkérdezte, meséljen-e nekem valamit, vagy inkább szeretnék néhány percig egyedül lenni. Aztán kitalált egy mesét egy házról, amelyiknek a falai mindenkit boldoggá tettek. © InannasPocket / Reddit