12 alkalom, mikor emberek a megérzéseikre hallgatva kerültek el egy tragédiát

Néha egyszerűen csak tudjuk, hogy valami nincs rendben. A nyugtalanság érzése még akkor is, ha minden tökéletesnek látszik – ez a megérzés, ami próbál minket megóvni. A következő baljós történetek megmutatják, mi történik, mikor az emberek figyelnek arra a bizonyos belső hangra, és ennek köszönhetően menekülnek meg akár életveszélyes eseményektől.

• Mikor először voltam várandós, éreztem, hogy valami nincs rendben. Már a legelejétől tudtam, hogy nem fog jól végződni. Néhány héttel később vérezni és görcsölni kezdtem, ami a terhesség korai szakaszában akár normális is lehet. Végül a sürgősségin kötöttem ki. Ott nem találták a terhességnek semmi nyomát, azt mondták elvetéltem, és hazaküldtek.
  De az érzés, hogy valami nincs rendben, még mindig nem hagyott nyugodni, én pedig hallgattam rá. Megnézettem magam a saját orvosommal is, aki a vizsgálat után 4 órával sürgősségi műtétet hajtott végre rajtam, hogy eltávolítsa a megrepedt petevezetékemet és elállítsa a belső vérzést. Ha nem hallgatok a megérzésemre, már halott lennék. © kat4190 / Reddit
• Egy találkozóra kellett mennem időpontra. Valami miatt úgy éreztem, hogy az autómban még ülnöm kell egy kicsit indulás előtt. Kb. 2 percig ültem ott, és csak nézelődtem. Mikor elmúlt ez az érzés, elindultam. Mikor az autópályára értem, láttam, hogy percekkel korábban történt egy baleset, amiben ott kellett volna lennem, ha időben indulok. Káosz volt, két ember meghalt, többen súlyosan megsérültek. Kb. 2 órán át ültem a baleset miatt dugóban, és boldog voltam, hogy a kocsiban maradtam és nem indultam el rögtön. Még most is sokszor eszembe jut ez. © ikbenerook / Reddit
• 10-11 éves voltam, mikor megkérdeztem anyukámat, elvihetnénk-e a nagyit ebédelni. Ő eléggé ellenezte ezt, de én nem tágítottam, nagyon szerettem volna látni a nagymamámat.
  Mikor ebéd után jöttünk kifelé a plázából, a nagymamámnak elkezdett akadozni a beszéde, és hirtelen nagyon zavarodottá vált. Stroke-ot kapott. Szerencsére anya időben észrevette, és 20-30 perc alatt beértünk vele a kórházba. Az orvosok le tudták állítani a stroke-ot, és a nagymamám utána nagyjából ugyanolyan volt, mint előtte.
  Néhány nappal később anya mondta, hogy gyakorlatilag én mentettem meg a nagymamám életét azzal, hogy kierőszakoltam, hogy aznap jöjjön velünk ebédelni. © DargoSun92 / Reddit

• A 3 éves fiam be volt kötve a gyerekülésbe, és hirtelen elkezdte mondogatni: “Zárd be az ajtókat! Zárd be az ajtókat!” Megnyomtam az ajtózár gombját, hogy örüljön, néhány másodperccel később pedig az autó mögül előlépett egy fickó, és megpróbálta kinyitni az ajtókat és bejutni a kocsiba. A mi autónkba nem tudott bejutni, de az előttünk lévőnek kinyitotta az ajtaját, és elkezdte ütni a sofőrt.
  A fiam szorosan be volt kötve, nem lehetséges, hogy látta, hogy az autó mögött ki van. A hátsó ülésről pedig még a visszapillantó tükröt sem láthatta. © anomalous_cowherd / Reddit

• Kamasz voltam, keresni akartam egy kis pénzt, ezért az egyik gazdának segítettem szénát bálázni. A bálákat egy pótkocsira kellett rakni, amit aztán a traktor vitt a csűrbe. Általában a pótkocsi elején ültem, mikor a csűrbe mentünk, de akkor hirtelen úgy éreztem, ez nem jó ötlet, és átültem hátra. Abban a pillanatban egy csörrenést hallottam. Mikor a traktor egy meredek dombon ment lefelé, a vonóhorog meglazult. Én könnyedén leugrottam a hátuljáról, mielőtt a pótkocsi egy szakadékba borult volna. © p38-lightning / Reddit
• 20 éves voltam, diák, és egyedül voltam otthon az albérletben este. A kábelszerelőt vártam, ezért mikor hallottam, hogy kopognak az ajtón, kinyitottam. Egy idősebb férfi állt ott, aki nyilvánvalóan nem a szerelő volt, egyenruha sem volt rajta. Azt mondta, végigjárja a lakásokat, hogy riasztót szereljen be. Nem hittem neki. Mondtam, hogy rossz az időzítés, és hogy a szobatársam éppen a szüleivel beszél telefonon.
  A szobatársam igazából nem volt otthon, de nem akartam, hogy a férfi tudja, hogy egyedül vagyok. Erre a férfi megkérdezte: “Hol van a szobatársa?” Erre azt feleltem, hogy nem jó az időzítés, és rácsaptam az ajtót. Másnap felhívtam a gondnokot, és megkérdeztem, szereltek-e a házban riasztórendszert. Fogalma sem volt, miről beszélek, ő nem engedélyezett ilyesmit. © tess2020x / Reddit

• Az erdőben hüllőket és kétéltűeket kerestem. Találtam egy nagy darab rétegelt lemezt, ami alatt tökéletesen el tudnak rejtőzni. Már éppen fel akartam emelni, mikor belém hasított az érzés, hogy mi van, ha pont ott lesz valami, ahol bedugom a kezemet? Ezért fogtam egy botot, hogy azzal emeljem fel, és alatta ott volt egy rezesfejű mokaszinkígyó.
  Nem pontosan ott volt, ahol meg akartam fogni, szóval nem vagyok benne biztos, hogy megharapott volna, de mindenesetre jó lecke volt. © futterguy1 / Reddit
• 18 éves voltam, a szüleimmel laktam, és hajnali 2-kor mentem hazafelé az egyik barátomtól. 5-6 háztömbnyire lakott tőlünk. Általában autóval szoktam átmenni hozzá, de aznap este gyalog voltam. Nem jellemző errefelé a forgalom, de azon az éjszakán elment mellettem egy kisteherautó két férfival a kabinban és kettővel a platón.
  Rögtön éreztem, hogy veszélyben vagyok. Láttam, hogy az autó befordul a sarkon, erre beugrottam az egyik udvaron lévő bokrokba. Elrejtőztem alattuk. Láttam, ahogy a teherautó visszafordul a sarkon és lassan hajt végig az utcán. Mikor odaért, ahol én rejtőztem, hallottam, hogy az egyik fickó azt mondja: “Hova tűnt?” A másik pedig azt felelte neki, hogy nem tudja. Elhajtottak onnan és nem láttam őket újra. Biztos vagyok benne, hogy ha megtalálnak, betuszkoltak volna az autóba. © rhyza99 / Reddit
• A munkahelyemről autóztam hazafelé. Éppen úgy, ahogyan mindennap, de valamilyen okból megálltam a zöld lámpánál. A zene hangosan szólt a kocsiban, de valamiért hirtelen lekapcsoltam. Egyszer csak egy tűzoltóautó száguldott át a kereszteződésen teljes sebességgel. Ha nem állok meg, meghaltam volna. A mai napig nem tudom, miért álltam meg a zöld lámpánál. © Ismeretlen szerző / Reddit

• Úgy gondoltam, hogy a fiam furcsán lélegzik. 4 napos volt. Még az orvosnak sem tudtam elmagyarázni, mi volt benne a fura, csak tudtam, hogy nem normális. A gyerekorvos megnézte, ellenőrizte a légzését, és azt mondta, minden rendben, csak “anyukaként túlaggódom a dolgot”. Másnap bevittem a sürgősségire. Ott is elmondtam, hogy nem tudom elmagyarázni, de furcsán veszi a levegőt. Az oxigénje 72 volt. Oxigénre kellett kapcsolni otthon 2 hónapig. Az egyik ápolónak sírva fakadtam, mire azt mondta: “Az anyai ösztön létezik, és saját szememmel láttam, hogy már hány gyerek életét mentette meg.” © qween**mbo_/ Reddit

• Óvodás voltam, a konyhánkban játszottam, anya a másik szobában volt. A garázsajtó ablakán jegesedést vettem észre, arra kezdtem rajzolni az ujjammal. Kiderült, hogy az ablak nem jeges volt, amit láttam, az füst, ami a kigyulladt szárítónkból jött, ami a garázsban állt. Szóltam anyának, így menekültünk meg a lakástűzből. Az egyetlen dolog, aminek baja esett, a bátyám szennyese. © officialmamisalami / Reddit
• A nagymamám egy farmon élt, a szüleim gyakran vittek el hozzá. Imádtam az állatokat. Egyik hétvégén viszont nem akartam menni, magam sem tudtam az okát, csak erőltettem, hogy anya vegyen ki egy szabadnapot és ő legyen velem. Később a főnöke hívta, és elmesélte neki, hogy az irodájuk mennyezete leszakadt a szivárgó vízvezetékek miatt. Egy nagy része anya íróasztalára zuhant, aki egész biztosan súlyosan megsérült volna, ha ott van. Anya a mai napig köszöni nekem, hogy megmentettem az életét.