A gyermekkor boldogságát nem lehet pénzben mérni, sokkal inkább szeretetben, képzeletben és egyszerű örömökben. A következő inspiráló történetek megmutatják, hogy a gyerekek gazdagság nélkül is felnőhetnek boldogságban, és hogy a nevetés, a kreativitás és a családi kötelékek ajándékoznak meg a legszebb emlékekkel.
- 4. osztályos voltam. Egyik nap a hangosbemondón azt mondták: “Jasont várják az irodában.” Ott állt anyám, és azt mondta: “Időpontod van a fogorvoshoz.” Halálra rémülten sírtam a kocsiban, majd elaludtam. Később hangos zajra ébredtem. Láttam, hogy emberek gyülekeznek az utcákon. Akkor jöttem rá, hogy egy stadionba érkeztünk. Anya nem a fogorvoshoz vitt, hanem megnézni az All-Star baseball meccset. Ez volt az egyik legjobb dolog, amit valaha szülinapomra kaptam.
- A családdal síelni mentünk Coloradóba. Az összes unoka (én és 7 unokatestvérem) a furgon hátuljában volt, az üléseket kivették, a helyükre felfújható matracokat tettek. Beszereltek egy tévét és egy videólejátszót, amin félelmetes filmet néztünk, miközben nasikat rágcsáltunk és idegesítettük a nagyszüleinket. Aztán megálltunk egy hatalmas, családi hócsatára. Egész úton sok fotót készítettünk. 18 óra oda, 18 vissza. Az utazás jobb volt, mint maga a vakáció. © StMungosHeartHealer / Reddit
- 9 éves koromban Londonban ebédeltem és fagylaltot ettem anyukámmal és apukámmal. Az iskolám kirándulást szervezett, és különleges engedélyt kaptam, hogy meglátogathassam apukámat, miközben a többiek múzeumba mentek.
Apa távol dolgozott az otthonunktól, nem láttuk gyakran, legfeljebb párszor egy hónapban. Együtt ebédeltünk, majd elmentünk fagyizni. Apa óriási fagyit evett, ha jól emlékszem, 7 gombócot, és az egész a nyakkendőjére pottyant. Nevettünk és beszélgettünk arról, milyen volt az életük Londonban a házasság és a gyerekek előtt. Sétáltunk, én középen, fogtam anya és apa kezét.
Tudom, hogy ez nem egy eseményhez kapcsolódó emlék. Három gyerek között én vagyok a legfiatalabb, és ez volt az első alkalom – meg valószínűleg az utolsó –, hogy egyedül lehettem a szüleimmel, mintha egyedüli gyerek lennék. Különlegesnek éreztem magam. Nagyon szeretem ezt az emléket. © theveryhungrymama / Reddit
- 12 éves voltam és könyörögtem anyának, hogy vigyen el egy baseballmeccsre. Nem volt pénzünk, ezért azt kiabáltam: “Egész nap WC-ket takarítasz, és mégsem tudsz nekem megvenni semmit!” Anyám napokig csendben volt. Aztán egyik délután hazaértem, és egy kis cetli várt a fürdőben: “Jegyek a baseball meccsre.” Kiderült, hogy jegyeket és játékpénzt készített arra a meccsre, amit meg akartam nézni. Ott állt az ajtóban mosolyogva. Székeket tett a tévé elé, mintha stadionülések lennének, még hotdogot és üdítőt is hozott. Az egész meccset együtt néztük. Talán sok ember számára ez nem nagy dolog, de nekem az egyik legszebb gyermekkori emlékem. Köszönöm az én elhunyt anyukámnak.
- Az apám mindig is lelkes madarász volt. Apróságokat tanított nekem a madarakról, hogy hogyan tudom őket a kinézetük és a hangjuk alapján felismerni. Minden este, vacsora után volt egy rituálénk. Kimentünk a sötétbe a pajtáig meg vissza, huhogtunk, mint a baglyok, és vártuk, hogy a baglyok visszahuhogjanak. Néha bejött. De legtöbbször nem. De együtt lehettem apámmal, és erre ma is boldogan gondolok vissza. © figuresofpathos / Reddit
- 2003 nyarán volt egy nap, mikor én és a környékbeli gyerekek kint voltunk az utcán. Játszottunk, fagyit vettünk a fagyiskocsiból stb. Az egész napot odakint töltöttük játékkal, szórakozással. Emlékszem, úgy feküdtem le, hogy arra gondoltam, ez egy tökéletes nap volt. Néha még most is eszembe jut. © PhreedomPhighter / Reddit
- Abban a korban voltam, mikor még semmit nem fogtam fel a világ és a család problémáiról. A szüleim ételjegyeket kaptak, a tévé előtti vacsorákat pedig a szomszédtól kaptuk. Imádtam őket, a legjobbak voltak. Anya sosem éreztette, hogy bármiről is lemaradunk, és ez sokat segített nekem, hogy felnőttként hálás legyek mindenért. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Kb. 11 éves voltam, és nagyon nem akartam iskolába menni, de anya nem engedte. Ezért felöltöztem és fogat mostam, mikor apa berohant a fürdőbe, kiabált, bekapcsolta a zuhanyt, eláztatta az egész fürdőszobát, és mindent telefújt borotvahabbal. Engem és az öcsémet is. Majd lekiabált anyának, hogy nagyon úgy néz ki, ma nem tudunk iskolába menni, mert nincs tiszta egyenruhánk. Anya nem volt elragadtatva. Én nem tudtam abbahagyni a nevetést. Életem legjobb szünnapja volt. © No_Identity12 / Reddit
- Április, bolondok napja, Disneyland. Elmentünk Kaliforniába, mert apának fontos találkozója volt. Azt mondta, az autóból láthatjuk Disneylandet is. Hát nem éppen így volt, mert kihagyott egy nagyon fontos találkozót azért, hogy az egész családot elvigye Disneylandbe! © Ismeretlen szerző / Reddit
- Kint játszottunk a barátaimmal egészen addig, míg felgyulladtak az utcai lámpák. Mindig emlékezni fogok azokra az időkre és pillanatokra. © Whyski / Reddit
- Emlékszem az első karácsonyomra. A nagymamánál volt (ő már rég meghalt) a nagyon szegényes kis házában, ajándékok, ünnepi dekoráció és ünnepi vacsora nélkül. Még most sem tudom, milyen egy igazán gyönyörű karácsony. De akkor nagyon jól éreztem magam. Az egész család összegyűlt. Senki sem vitatkozott, nem volt veszekedés. Az esti műsort hallgattuk a rádióban, kirakósoztunk, rajzoltunk, Bibliát olvastunk. Aztán valaki gitározott és énekeltünk. Este volt tüzijáték, ott álltunk a szerény kis házikó előtt, a girbe-gurba kerítésnél, és fagyoskodva néztük az eget. Annyira boldog voltam. © charlie17plus / Reddit
- Ez újra meg újra megtörtént, mikor apa hazaért a munkából. Mindig ez volt a napom legjobb része. Később megtudtam, hogy ez az érzés kölcsönös volt, és hazafelé jövet a rólam költött, bugyuta kis dalait énekelgette. Apám későig, este 6-7-ig dolgozott. De amint hazaért, velem töltötte az idejét. Korán feküdtem le, így nem volt nehéz dolga, és még maradt ideje anyára is. © zazzlekdazzle / Reddit