Néha a legapróbb gesztus jelenti a legtöbbet. A támogatás, egy jelentőségteljes mondat, a jelenlét a bajban. A kedvességnek ezek az egyszerű pillanatai képesek megváltoztatni mások életét, reményt adni vagy akár újra összefonni egy szétszakadt köteléket.
- Munkából mentem haza, mikor egy nő odaszaladt hozzám, átadott egy kisbabát, majd zihálva azt mondta: “Kérem, maradjon itt! Csak néhány percig!” Eltűnt, még mielőtt válaszolni tudtam volna. 10 perccel később visszajött, egy koszos kismacskát szorongatott.
“Nagyon sajnálom! – mondta. – Egy autó alatt találtam. Nem hagyhattam ott, de mindkettőt nem tudom cipelni.” Mondtam neki, hogy végül is egy idegen kezébe nyomta a kisbabáját. Mosolyogva azt felelte: “Nem olyannak tűnt, mint aki elszaladt volna vele.” Ez jól esett. Leültünk egy padra és beszélgettünk kicsit. Egyedülálló anya volt, végül hazakísértem őket. - Egy kisvárosban vagyok pincér egy kis étteremben. Általában a nagy asztalok az enyémek, ha rendezvény van, ez kb. 10-15 embert jelent asztalonként. Egyik este egy 18 fős asztalt kaptam. Volt köztük egy idősebb nő, aki nagyon elegánsan volt felöltözve, míg a többiek hétköznapi ruhákban voltak.
Szomorúnak tűnt, mert senki sem törődött vele, ezért odamentem hozzá, és azt mondtam: “Nagyon csinos, kedvesem!” Még soha életemben nem láttam nőt ennyire felragyogni. © Otherwise_Acadia_951 / Reddit - A reptéren voltam. A nő, aki a bejelentkezéseket intézte, azt mondta, a táskám túl nagy, ezért módosítanom kell a jegyemet, hogy nagyobb csomagot is felvihessek a gépre. Nem értettem, mit mond, mert iszonyú zaj volt. Háromszor kértem, hogy ismételje meg. Végül feladta, és azt mondta: “Úgyis túl sok van belőlük.” – és ráragasztotta az elsőbbségi matricát a bőröndömre. © Thecrowfan / Reddit
- Mikor a nevelt fiam 5 éves volt, az “anyja” (aki sosem foglalkozott vele), eljött hozzánk, hogy tudassa, nincs pénze a karácsonyra, ezért nem akarja, hogy a fia átmenjen hozzá. A fiam féltestvére is ott volt, meghallotta ezt. Volt nála egy plüssjáték, amit az egyik barátjától kapott karácsonyra.
Odafutott hozzám sírva, és odaadta a játékát a bátyjának. Végül interneten megtaláltam ugyanezt a játékot, megvettem és odaadtam neki. A kislány kb. 8 éves volt ekkor, és azóta nagyon figyelek, hogy mindig valami különlegessel ajándékozzam meg karácsonykor. Mindig szeretni fogom, amiért ennyire önzetlen volt és a legjobbat akarta a testvérének, akivel az “anyja” egyáltalán nem foglalkozott. © danadoozer242 / Reddit - Egyik nap, nem sokkal azután, hogy lediplomáztam a főiskolán, be akartam ugrani néhány barátomhoz. Azt hittem, van elég üzemanyag ahhoz, hogy eljussak a legközelebbi benzinkútig, de nem volt. A semmi közepén ragadtam, térerő alig volt, amikor sikerült hívnom, akkor senki nem vette fel.
Az egyik útmenti házból egy idősebb férfi meglátott, és adott annyi üzemanyagot, hogy eljussak a benzinkútig. Ki akartam fizetni neki vagy legalább teletölteni a kannáját, de nem fogadta el. Majdnem 20 év telt el azóta, de ez az emlék még mindig él bennem. © Dear-Living-7867 / Reddit - A főbérlőm felett laktam, aki szintén séfként dolgozott. Egyik este nagyon finom tésztát készített, és a két kisfiával küldte fel. Nem volt semmilyen alkalom, csak úgy meglepett vele. A tészta fantasztikus volt, és mikor kiköltöztünk, a teljes kauciót visszakaptuk. Jó srác volt. © ***_YEAH_DUDE / Reddit
- Az első napom volt a 8. osztályban. Az első iskolai napok szinte mindig félnaposak voltak, így nem vittem magammal ebédpénzt. A tanárok sztrájkja miatt az iskolakezdést aztán két héttel eltolták. Az egyik menzás dolgozó észrevette, hogy nem eszem, és adott egy kis pénzt, hogy ebédet vehessek magamnak. Még 50 évvel később is emlékszem rá. © mykindofexcellence / Reddit
- Apám hirtelen halt meg. Az egyik barátunk lasagnét készített és letette az ajtónk elé. Nem akart zavarni minket, de tudta, hogy nem vagyunk olyan állapotban, hogy főzőcskézzünk. © GentlemanMax / Reddit
- Az első programozó versenyemen iszonyú ideges voltam. Én voltam az egyetlen elsőéves diák, úgy tűnt, hogy a többiek már jól ismerik egymást. Ez a harmadik osztályos lány odajött bemutatkozni, és elkezdtünk beszélgetni. Egész nap mellettem volt, estig. Neki köszönhetően nem éreztem magányosnak magam. A legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam. Sok sikert kívánok neki! © Ismeretlen szerző / Reddit
- A menyem meghívott vacsorára. A vacsora közepén kimentem a mosdóba. Visszafelé a pincérnő megállított, elég feszültnek tűnt. Azt suttogta: “A menye megkért, hogy oda se figyeljek rá, de sírt az asztalnál. Azt mondta, attól fél, hogy ön nem kedveli.”
Összetört a szívem. Rájöttem, mennyire távolságtartó voltam vele. Nem rideg, csak olyan hivatalos. Vendégként kezeltem a családban, nem pedig családtagként. Mosolygott, mikor visszaültem az asztalhoz, de a szemei még vörösek voltak. Átnyújtottam a kezemet az asztal felett, megfogtam a kezét, és azt mondtam neki: “Nincs miért aggódnod. Te már a családunk része vagy.” Mosolygott, és azt mondta: “Ez többet jelent nekem, mint hinnéd.” Ettől kezdve teljesen megváltoztak a dolgok. Gyakrabban üzengetünk egymásnak, és néha elmegyünk kávézni. - Mikor 17 éves voltam, egyszer sírva elaludtam az egyik barátnőm ölében. Nem akart felébreszteni, ezért 2 órán át hagyott aludni, közben meg sem moccant. A mai napig barátnők vagyunk. © _Fioura_ / Reddit
- Egyszer láttam, hogy egy barista fizetett egy kávét egy kimerült ápolónőnek, megköszönve a munkáját. Az ápolónő szeme könnyes lett, és azt mondta, ez volt a legszebb dolog, ami egész héten történt vele. © LivingLavishIy / Reddit