A világot néha nagyon rideg és zajos helynek érezzük, de vannak, akikre mindig számítani lehet, ha törődésről, gondoskodásról, segítségről van szó. Még akkor is, ha senki nem látja. Ezek az apró, csendes mozzanatok emlékeztetnek arra, hogy a kedvességnek nem kell nagy felhajtással együtt járnia.
- A férjem elhagyott a terhes szeretőjéért, még a gyerekünk kiságyát is magával vitte. “Vegyél egy újat – mondta. – Nekünk szükségünk van rá a babához.” Le voltam sújtva.
Múlt héten valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót, és ott állt a férjem nevelőanyja, az exanyósom. Mikor hozzámentem az exemhez, nem voltunk a legjobb barátnők, de nem is voltunk rosszban. Meglepett, hogy hirtelen eljött hozzám.
Behívtam, megkínáltam teával. Rám nézett, mosolygott, és átnyújtott egy bankkártyát. “Nem élhetek azzal a tudattal, hogy a férjem egy ilyen semmirekellő embert nevelt. Fogadd el ezt a pénzt, elégnek kell lennie, hogy minden szükséges dolgot megvegyél és jó életed legyen, míg találsz munkát és újra a saját lábadra állsz.” Az a pénz szó szerint megmentette az életemet a legnehezebb időkben. - Az ötfős családunk kisbusza lerobban Írországban, emiatt lekéstük az Angliába visszafelé tartó kompot. A család, akinek a háza előtt lerobbantunk, befogadott minket két hétre, míg jött a következő komp. © Douglasqqq / Reddit
- 49 éves férfi vagyok, egy irodában dolgozom fiatalabb és idősebb nők között. Egy nálam jóval fiatalabb, 24 éves kolléganőm nagyon kedves volt velem, minden reggel külön üdvözölt, és sokszor csatlakozott hozzám, mikor a vonathoz mentünk. Én ezt úgy értelmeztem, hogy érdeklődik irántam, és elhívtam ebédidőben sétálni. Aztán észrevettem, hogy meglepte a közeledésem és elkezdett távolodni tőlem. Rájöttem, hogy csak nagyon tisztelettudó volt velem, mint idősebb kollégával, és nem mint férfire tekintett rám. Nagyon jó ember, élveztem a beszélgetéseinket, remélem, helyreáll köztünk a normális kapcsolat. Azon jár az eszem, hogyan szúrhattam el ennyire. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Egyszer vettem egy üveg vizet, egy kis gyümölcsöt és egy ajándékkártyát a bolt előtt kolduló hajléktalannak. Nem volt nagy dolog, de a fickó, aki a hajléktalan mellett parkolt és mindvégig tudomást sem vett róla, azt mondta: “Ez szép volt tőled.” Mondtam neki, hogy az az ember a közösségünkhöz tartozik, és hogy az élet kemény, mindenkinek szüksége lehet segítségre.
Emlékszem, mikor gyerek voltam, anyámnak, a bátyámnak és nekem csak azért jutott vacsora, mert egy vadidegen ember segített rajtunk. Bízom benne, hogy ez a hajléktalan most ugyanazt a segítséget érezte, mint én sok évvel ezelőtt. © mypancreashatesme / Reddit - Még mindig repkedek örömömben attól a bóktól, amit egy csinos lánytól kaptam. Azt mondta, nagyon jól áll nekem a kék szín. Kb. 10 éve nem kaptam bókot, ezért nem is tudtam, mit reagáljak. Olyasmit mondtam: “Ne már! Gondolod??? Jesszus, nem is tudom, mit mondjak.” Ez pár évvel ezelőtt volt, de még mindig jó érzéssel tölt el. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Múlt héten a plázában láttam egy 15 év körüli lányt a legvirítóbb vörös hajjal. Imádni való volt, úgy nézett ki, mint egy anime karakter. Meg is dicsértem, hogy milyen fantasztikusan néz ki. A lány nagyon boldog volt, hallottam, hogy rögtön el is mondta a barátainak, hogy “El sem hiszem, hogy tetszett neki a hajam!”
Otthon gondoltam végig, hogy nagyjából anyja korabeli lehetek, kosztümben voltam, mint egy igazi, összeszedett felnőtt, és nem úgy néztem ki, mint akinek tetszhet egy 15 éves rikító narancssárga haja. © Remarkable_Story9843 / Reddit
- Apám rendkívül szerető családból származott, anyám viszont nem. Apám bárkiért bármit képes volt megtenni, semmit nem várt cserébe, és mindig kellemesen meglepődött, mikor valaki viszonozta a kedvességét, mert így nevelték. Anyám tudatosan döntött úgy, hogy nem lesz olyan, mint a családja és apám mellett állt.
Nagyon támogatóak velem és a testvéremmel, valamint az összes barátunkkal, mert őket is családtagnak tekintik. Számtalanszor előfordult gyerekkorunkban, hogy a barátaink nálunk maradtak, mert összevesztek otthon a saját szüleikkel. Én is megpróbálom ugyanezt tenni, és így nevelni a lányaimat. © Justmeandmygirls / Reddit - Tegnap mondtam fel, mert rájöttem, hogy a vezetőim szándékosan bunkón és bántóan viselkedtek velem, de a feletteseiket ez nem érdekelte.
Volt egy nagyon nehéz napom, a főnököm pedig szándékosan még inkább belém rúgott egyet. Pánikrohamot kaptam. Később elmondta, hogy kétszer is átgondolta, hogy elküldje-e nekem a rosszindulatú üzenetét, és végül elküldte, mert tudta, hogy “nem fog nekem tetszeni”. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy nem maradhatok olyan helyen, ahol így bánnak az alkalmazottakkal. Mikor beadtam a felmondásomat, persze könyörögtek, hogy maradjak.
Aznap este elmentem a boltba, és ott állt a hentespultnál a szokásos eladó. Mindig kedves és barátságos, és mivel nagyon rossz napom volt, megkérdeztem: “Hogyan tud mindig ennyire kedves és közvetlen lenni? Soha nem láttam még ilyen embert, és imádom, hogy tudom, ha ide jövök, önt mindig mosolyogni látom.” Könnyes lett a szeme, és azt mondta, ez nagyon sokat jelent neki, mert szörnyű napja van. © thundert****y / Reddit - Egyik nap egy srác biciklizett, volt nála egy kókuszokkal teli táska. Apám a kedvenc kék furgonját vezette. A srác táskája kiszakadt a kókuszok súlya alatt, és lepotyogtak a földre. Apa megállt, összeszedte a kókuszokat, elment a közeli boltba, vett zsineget, és gondosan összekötötte a kókuszokat, megmutatta a srácnak, hogy tudja őket szállítani a biciklijén. Erről csak akkor szereztem tudomást, mikor a taxisofőr, aki az egészet látta, elmesélte nekem. Mikor megkérdeztem apámat, miért nem vitte el inkább a srácot, hiszen a furgonba könnyedén befért volna a bicikli is, azt mondta: “Jobb valakit megtanítani horgászni, mint halat adni neki. Ha én nem leszek, akkor is tudja majd etetni a családját.” © Martiallawtheology / Reddit
- Apám szeretett mindenkit, mindenkit jó embernek tartott. 56 éves korában a munkahelyén meghalt. Óriási sor kígyózott a temetésén. Igazi tiszteletadás volt. © LAW3785 / Reddit
- Volt egy hajléktalan, aki mindig a sarkon koldult az előtt a pizzázó előtt, amit én vezettem. Szenteste adtam neki egy ingyen pizzát, és kicsit beszélgettem vele. Kiderült, hogy nagyon vagány srác és nehéz időket él. Adtam neki munkát, és segítettem neki bejutni egy menedékhelyre. 5 évvel később most ő vezeti az üzletet, van autója és háza, szeptemberben pedig nősül. © thadroo86 / Reddit
- Mikor kicsi voltam, anyával el szoktunk menni sétálni, és mikor hazaértünk, anya mindig sírt a fürdőben. Kopogtam, de csak annyit mondott: “Anya jól van.” 3 évvel ezelőtt halt meg. Másnap láttam egy nőt vásárolni a kislányával. A nő felvett egy szemránckrémet, majd visszatette. A kislánya azt kiabálta: “Anya, nézd! A játék, amiről meséltem neked! Mindenkinek ilyen van!” A nő mosolyogva mondta: “Persze, kicsim. Nézzük meg.” Ekkor döbbentem rá: anyám azért sírt mindig, mert nap mint nap választania kellett valami apróság, amit ő szeretett volna és az én igényeim között. Egyedül nevelt fel, és mindenről lemondott, csak nekem ne hiányozzon semmim.