A kedvesség képes a legváratlanabb pillanatokban meglepni minket, gyakran a legvalószínűtlenebb helyeken találkozunk vele. Legyen az egy segítő kéz a szükség pillanatában, vagy egy gesztus, ami megváltoztatja a napunkat, a kedves cselekedeteknek mindenképpen tartós hatásuk van. A következő igaz történetek olyan szívmelengető pillanatokat mesélnek el, mikor a kedvesség a legváratlanabbul érkezett.
- Anyukám szobalányként dolgozott a diploma megszerzése mellett. Miután végzett a munkával, leült a konyhába tanulni. Egyik nap elaludt az asztalnál, és a főnöke rajtakapta. A nő annyira dühös lett, hogy felkeltette, és azt kiabálta: “Hogy merészelted eltitkolni előlem, hogy mit csinálsz? Azt akarom, hogy ne kelljen titokban, munka közben tanulnod. Ezért lecsökkentem a munkaidődet, ezentúl részmunkaidőben fogsz dolgozni, de teljes fizetést kapsz.” Azóta ez a nő fontos szerepet játszott anyám életében, még a diplomaosztójára is elment. Anya nagyon hálás volt a kedvességéért, amivel egy fiatal lány életén próbált segíteni. 25 évvel később még mindig tartjuk vele a kapcsolatot.
- Úgy nőttem fel, hogy fogalmam sem volt róla, mennyire szegények vagyunk. A szüleim nagyon ügyesen gondoskodtak rólunk. Nagyon szerettünk baseballmeccseket nézni, és nekem minden vágyam volt, hogy elmehessek egy ilyen meccsre. De ezt nem engedhettük meg magunknak. Hogy ezt pótolja, anyukám jegyeket készített az aznap esti meccsre, és adott nekünk “költőpénzt” is. Mire hazaértünk, székeket tett a tévé elé, megszámozta őket. Odaadta nekünk a jegyeket és a pénzt, és annyit kért, hogy a meccs előtt csináljunk rendet. Mielőtt elkezdődött a meccs, felsorakoztunk az ajtó előtt, apám odaadta nekünk a jegyeket, és elmondta, melyik helyre üljünk. Meccs közben a szüleink kimentek a konyhába, és egy tálcán hotdogot, édességet és üdítőt hoztak be nekünk. Elővettük a pénzt, amit kaptunk, és vásároltunk belőle. Ez volt a legjobb baseball meccs, amin valaha voltam. © StuTim / Reddit
- Apám lelkes madarász. Megtanított nekem különböző dolgokat a madarakról, azt is, hogy a hangjuk alapján hogyan tudom beazonosítani őket. Volt egy kis esti rituálénk. Vacsora után mindig kimentünk a sötétbe a csűrig és vissza, huhogtunk, mint a bagoly, és próbáltuk rávenni a baglyokat, hogy huhogjanak nekünk vissza.
Néha működött. De legtöbbször nem. De mindig, mikor kimentünk és együtt lehettem apámmal, nagy örömet okozott, és még ma is jó visszagondolni rá. © figuresofpathos / Reddit - A kamaszkorom vége felé jártam, mikor minden péntek este vigyáztam egy kisfiúra. Az anyukája mindig nagyon alapos volt, tett ki nekem ennivalót és takarót, hogy alá tudjak bújni, miután már lefektettem a gyerekét. Egyik este azonban korábban ért haza, és egy dobozt adott nekem. Kinyitottam, és egy kulcs volt benne.
Zavartan kérdeztem, hogy ez mihez való. Ő azt mondta: “Az új szobádhoz. Annyira csodálatosan viselkedsz a fiammal, hogy fix állást szeretnék adni neked, itt nálunk. Titokban felújíttattam a vendégszobát neked, hogy állandóan itt tudj lenni.”
Meg sem tudtam szólalni. Elmondta, hogy milyen nagyra becsüli a munkámat, és szeretne otthont biztosítani nekem, amíg eldöntöm, merre megyek tovább az életben. - 4. osztályos voltam, mikor egy másik városba költöztünk. Barátokat szerezni elég sok időbe telt. 5. osztályos voltam, mikor először hívtak el egy szülinapi bulira, és szerettem volna valami jó ajándékot vinni az új barátomnak. Láttam a falán egy Dodge Viper posztert, ezért vettem neki egy újabb verziót, a felét anyám fizette, a felét én a spórolt pénzemből.
Miután megettük a tortát, rájöttem, hogy a barátom csak a szüleitől kapott ajándékot, de egyik barátja sem vitt neki semmit. Nagyon zavarba jöttem, azt hittem, valami butaságot csináltam. 10 éves voltam, és azt hittem, velem van a baj, ha kilógok a sorból.
Odaadtam neki az ajándékot, és nagyon örült neki, én meg boldog voltam, hogy megvettem neki. Végül mindenki más érezte bután magát, hogy nem hoztak ajándékot. Évekkel később, már felnőtt korunkban találkoztam ezzel a sráccal, és még akkor is felhozta, mennyire örült az ajándékomnak. © tweak0 / Reddit
- 7. osztályos voltam. A gyerekkori szerelmem akkor csókolt meg először (és utoljára). Aztán elmentünk, az egész napot együtt töltöttük, sétáltunk a környéken, és kézenfogva néztük a naplementét.
Nemrég újra találkoztunk 19 év után. Máshogy alakult az életünk, de még mindig ez az egyik legboldogabb emlékem. © FriskeeRL / Reddit - Nagyon kicsi voltam, a szüleim rengeteget dolgoztak, csak egyetlen szabadnapjuk volt. A jó napokon, mikor a házban minden feladatot elvégeztek, elmentünk piknikezni a parkba. Vittünk szendvicset és egy kazettás magnót is. Emlékszem, a szüleim mennyit játszottak és nevettek velem, a délután végén pedig mindig kaptam valami finomságot.
Semmi extra nem volt, de jó volt együtt lenni, biztonságban éreztem magam, és távol lenni a kicsi lakásunktól, boldognak látni a szüleimet, ahogyan jól érzik magukat együtt és velem, csodálatos volt. © selfstopper / Reddit - Egy kecskefarmon jártunk, a kecskék nagyon barátságosak voltak. Bár izgatottak voltak, nem haraptak, csak megnyalták a kezemet. Nagyon aranyosak voltak. Jó emlék volt, nem tudom hol és mikor történt, de biztosan a szüleim vittek el oda meglepetésként. © TotallyRealFBIAgent / Reddit
- 10 éves voltam, és a szomszédunknak lett egy cuki kiskutyája. Megtudtam, hogy a szülei vissza akarják vinni a kutyát a menhelyre, mert a fiú nem gondoskodott róla úgy, ahogy ígérte. Felajánlották, hogy 20 dollárért megvehetem. Volt ennyi spórolt pénzem, ezért könyörögtem a szüleimnek, hogy hadd legyen a miénk. Végül beleegyeztek. Snoopynak neveztem el, és életemben nem voltam olyan boldog, mint azon a napon. Egyke gyerek voltam, ezért nagyon vártam, hogy legyen egy kutyám, akivel játszhatok. Ez a legszebb emlékem, mert ő nagyon sokat jelentett nekem abban a közel 17 évben, amit együtt töltöttünk. Ez egy fotó kettőnkről. Látszik az arcomon, hogy mennyire boldog voltam. © -eDgAR- / Reddit
- A bátyám egy évtizeddel idősebb nálam (én vagyok 4 gyerek közül a legkisebb). Nagyon kicsi voltam, mikor ő már egyetemre ment. Csodálatos báty volt, nagyon közel álltunk egymáshoz, nagyon hiányzott nekem.
Emlékszem az egyik szülinapra, mikor a kertben játszottam az egyik barátommal, anyám pedig folyamatosan mondogatta, hogy menjek be a házba, de nem akartam, mert nagyon jól el voltunk kint. Mikor végül bementem, a konyhaasztalnál ott ült a bátyám. Szerintem soha életemben nem lepődtem meg annyira és nem voltam olyan boldog, mint mikor megláttam őt. © HumusGoose / Reddit - Volt egy zöld fagylaltoskocsi, amelyik mindennap végigment az utcánkban gyerekkorunkban, és mindig vettünk tőle valamit. Egyik nap valahogy elszalasztottuk.
Ültünk a kanapén este 8-kor, mikor hallottuk a fagyiskocsi zenéjét, és láttuk azokat a fényeit, melyeket napközben nem kapcsoltak fel. A testvéreimmel alig akartuk elhinni, rögtön kiszaladtunk hozzá. A sofőr elmondta nekünk és a szüleinknek, hogy feltűnt nekik, hogy aznap nem vettünk fagyit, és úgy gondolták, még egyszer végig hajtanak az utcán, hogy megnézzék, minden rendben van-e velünk. Ezt még évekkel később sem felejtettem el. © SweetsourJane / Reddit - 3-4 éves lehettem, de még a szüleimmel aludtam egy ágyban. Nem tudták, hogy még ébren vagyok és hallom, hogy arról beszélgetnek, mennyire szeretnek engem. Ma már én is anya vagyok, és bár a lányom még kicsi, próbálom én is ugyanezt megtenni a lányommal, hátha hall engem. © heidi_kay / Reddit