Elveszteni valakit, akit szeretünk, sosem könnyű. Ilyenkor nem csak az emlékek maradnak meg, de akár titkos levelek, meglepő kincsek, rég rejtegetett titkok, melyek furcsa érzéseket és meghatódottságot keltenek azokban, akik itt maradtak.
A következő történetek arra emlékeztetnek, hogy az igazi szeretet sosem halványul el.
- Nagyapám nem igazán volt része az életünknek. Mikor nagyanyámmal elváltak, az ország másik felébe költözött és kamionsofőrnek állt.
Anya sem találkozott vele, kivéve egy alkalmat, mikor a nagyapa furcsa humora miatt gyakorlatilag alig tudtak beszélgetni egymással. Mikor a nővérem és én megszülettünk, anya karácsonyra küldött neki fotókat rólunk.
Nagyapám egész életében nem beszélt anyával, mintha egyáltalán nem érdekelné. A bátyjával jobb kapcsolatban voltunk, mint vele.
2018 októberében azonban meghalt. Anya segített a bátyjának szétválogatni nagyapa holmiját. Ekkor látta, hogy a házban az összes fal tele van a mi babafotóinkkal és azokkal a lapokkal, amiket az évek során mi küldtünk neki meg néhány nagynéni és nagybácsi.
Anyának megszakadt a szíve, mert egész életében azt hitte, nagyapa gyűlöli a múltját és nem szeret minket, pedig valószínűleg csak nem tudta, hogyan lépjen kapcsolatba velünk. © Angel12279 / Reddit - Tavaly meghalt a férjem szívrohamban. Csak 62 éves volt, az egész életem romba dőlt. A gyerekek biztattak, hogy menjek terápiára, de úgy tűnt, hogy nincs, ami enyhíthetne a fájdalmamon. Egyik reggel találtam egy borítékot a postaládában, nem volt rajta feladó. Úgy kezdődött: “Drágám, remélem, ez megnyugvást hoz neked.” A kézírás kísértetiesen hasonló volt a férjeméhez, meg is állt a szívem egy pillanatra.
A levélben az állt, hogy mennyire büszke rám, hogy erős tudtam maradni, és arra biztatott, hogy próbáljam megtalálni ezután is az örömöt az életben. Megemlített egy dobozt a padláson, amiben még több levelet találok. Olvasni őket olyan volt, mintha visszakaptam volna a férjemet, erőt adott ahhoz, hogy újra éljek. - Mikor nagyanyám a 2000-es évek végén meghalt, takarítottuk a házát, és találtunk egy nagy befőttesüveget, tele apróval. Minden érmén volt egy fehér címke az ő kézírásával. Az egyik egy 1972-es érme volt. “1972. augusztus 5. – Megérkezés az Egyesült Államokba” – állt a címkén. Mióta megérkeztek az Egyesült Államokba, minden évből, mikor fontos esemény történt, elrakott egy érmét. A házuk vásárlásának dátuma, az első autójuk vásárlása, az első kutyájuk – mind ott volt az érméken. Most a nagynéném őrzi őket. © xoxomaxine / Reddit
- A férjem tavaly júliusban halt meg. Átnéztem az iratait, ahol minden fontos dokumentumot tartott, mert próbáltam megtalálni az autója forgalmiját. Találtam egy borítékot, amire én írtam rá a nevemet és a telefonszámomat, mikor először találkoztunk. Az iratai között őrizte, az volt ráírva a mappára: “nagyon fontos papírok”. Sírva fakadtam tőle. © ldshimek / Reddit
- Miután a nagymamám hirtelen meghalt, mikor 12 éves voltam, a családdal rendezgettük a holmijait. Találtunk egy nagyon nehéz táskát. Mikor kinyitottuk, nagyon megható volt látni, hogy tele volt a gyerekkori játékaimmal. Úgy döntöttem, új életet adok a játékoknak, és a kis unokatestvéreimnek adtam őket. © whereitdoesntrain / Reddit
- Egy születésnapi üdvözlőlap volt, rajta bélyeggel. A nagymamám februárban halt meg, a szülinapom pedig szeptemberben van. Biztos akart lenni benne, hogy ezt az utolsó lapot is megkapom tőle. Megszakadt tőle a szívem. © polskarlito / Reddit
- A ‘90-es években segítettem az exmenyasszonyomnak kitakarítani a nevelőapja házát, miután meghalt. Ő volt az egyetlen apa, akit valaha is ismert, egy olyan férfi, aki imádta a feleségét, és soha nem kivételezett egyik gyermekével sem. A halála mindenkit összetört, érzelmileg nagyon megterhelő volt a holmijait válogatni.
A hobbiszobájában voltunk, régi rádiók, kis motorok, modellvasútak voltak ott. Aztán az exem húga bejött, kezében egy nagy borítékkal.
Hivatalos iratok voltak a borítékban, születési anyakönyvi kivonatok, örökbefogadási papírok és egy kézzel írt levél az anyukájuktól.
Kiderült, hogy a nevelőapja éveken át őrzött egy titkot. Ő nemcsak a nevelőapja volt, hanem a vér szerinti apja neki és az összes gyereknek. Akiről az exem azt hitte, hogy egy eltűnt apa, az valójában mindvégig ott volt mellette, és szeretetben nevelte fel őket. Az anyukája levele aztán mindenre magyarázatot adott.
Nagyon különböző világból jöttek, mikor megismerkedtek. Az apát kötötte egy családi vállalkozás, amit a szülei vasmarokkal irányítottak. Megtiltották, hogy együtt legyenek, a viszonyukból elképesztő botrány lett. Mikor az anyukájuk terhes lett, az apát a szülei rákényszerítették, hogy vegyen el valaki mást, aki “megfelelőbb”, különben kitagadják az örökségből, és mindkettőjük életét tönkreteszik. De az apa nem tudta elengedni a szerelmét.
Ezért kitalálták, hogy az anya elköltözik, egyedül neveli a lányukat, és az apa titokban fog gondoskodni róluk. De a sorsnak más tervei voltak. Mikor az apa elrendezett házassága katasztrofálisan végződött és a családja végül mégis kitagadta, újra összejött a nővel, akit mindig is szeretett, feleségül vette, és közösen építették fel az életüket.
Hogy megvédje magát és még inkább a gyermekeit a pletykáktól, mindenkinek azt mondta, hogy elvett egy egyedülálló nőt, és nevelőapja lett a nő gyerekeinek. - Anyukám verseket írt, amiket a holmijai között meg is találtunk. Az egyik verse a négy gyermekének szólt. Leírta benne, mit kíván a két bátyámnak és a húgomnak, hogy azt szeretné, hogy erős és felelősségtudó felnőttek legyenek. Rólam azt írta, azt kívánja, hogy szokjak le az ágyba pisilésről. © sappy**77 / Reddit
- Apám pénztárcájában volt egy cetli, rajta anyám régi címével, telefonszámával és a házához vezető útvonallal, mikor először randizni kezdtek a ‘70-es években. Mikor új pénztárcája lett, mindig áttette bele ezt a cetlit. Múlt márciusban halt meg, és a halála után ez volt a legelső dolog, amit megtaláltunk. © Jinx5326 / Reddit
- Mikor a férjem néhány évvel ezelőtt meghalt, sok levelet, jegyzetet találtam, amit szanaszét helyezett el a házban. Előre megírta őket nekem (tudta, hogy haldoklik, mert rákos volt). Volt olyan, amire azt írta: “Akkor nyisd ki, ha nem bírod abbahagyni a sírást” vagy “Akkor nyisd ki, ha nehezen bírod az ünnepeket” vagy “Akkor nyisd ki, ha az egyik macskát el kell altatni”. Nem volt bennük semmi titkos dolog, de szívszorítóan gyönyörűek voltak. © miss_trixie / Reddit
- Apám 1994-ben halt meg, akkor 28 éves voltam. A széfjében találtam örökbefogadási papírokat. Izgatott lettem, hogy lehet, hogy valahol van egy testvérem (én egyke voltam), de nem értettem, a szüleim miért nem mondták nekem soha, hogy örökbefogadtak egy gyereket. Miután elolvastam a papírokat, rájöttem, hogy rólam szólnak. Mikor a családtól rákérdeztem erre, kiderült, hogy mindenki – a közeli barátok is – tudta, hogy engem örökbe fogadtak. Csak én nem. Érdekes nap volt. © rolandblais / Reddit
- Nagyapám 80 éves korában halt meg. A felesége 21 évvel korábban, 55 évesen. Sosem tudta igazán feldolgozni.
Mikor a holmijait válogattuk, találtunk egy régi, születésnapi üdvözlőlapot, amit nagymama írt nagyapának a halála előtt néhány hónappal. A lap hátoldalán 21 sor állt ceruzával írva. A nagyapám minden évben odaírta a lap hátuljára a nagymama születésnapjának dátumát. Apró megjegyzéseket is fűzött hozzá, például “Tetszene neked a mai időjárás.” Egészen a haláláig folytatta ezt. Megszakad tőle a szívem. A legnagyobb szerelem, amit valaha láttam. © Suspicious-Lobster-4 / Reddit