Néha egy egyszerű nap is tud váratlan fordulatot venni egy idegen miatt. A következő történetek ilyen varázslatos, meghitt vagy éppen különös és nyugtalanító pillanatokról mesélnek. Pont, mintha egy filmet néznénk. Emlékeztetnek minket arra, hogy még a számunkra ismeretlen emberek is képesek meglepő és felejthetetlen módon átalakítani a napjainkat.
- 8 hónapos terhes voltam, a villamoson ültem. Felszállt egy nő, kezében egy kisbabával és egy nagy táskával. Kimerültnek tűnt. Senki sem mozdult, így átadtam neki a helyemet. Furcsán nézett rám.
Amikor leszállt, valami nedveset csúsztatott a táskámba. Rosszul éreztem magam, ahogy kihúztam – ez a nő egy cumit adott nekem, repedezett és megrágott, egy cetlivel körbehajtogatva. A cetlin ez állt: “Ne légy hős. Senki sem tapsolja meg a széteső anyákat.”
Megdöbbentem. Nem tudtam, hogy ezt sértésnek vegyem vagy csak figyelmeztetésnek szánta. Ő nem a kedvességet látta abban, amit tettem. Ő egy másik nőt látott, aki afelé a szétesés felé halad, amiben ő van.
Aznap rájöttem, nem minden anya akar erősnek látszani. Némelyikük csak túl akarja élni. Akkor megígértem magamnak, hogy nem engedem, hogy elveszítsem önmagam, csak mert azt akarom bizonyítani, hogy mindenre képes vagyok. - Túlsúlyos voltam, elkezdtem nagyjából rendszeresen edzeni. Túlsúlyosnak lenni az edzőteremben elég szörnyű, még életemben nem éreztem, hogy ennyien bámulnak, mint ott. A futópadon voltam, mikor egy fiatal, szuper fitt lány állt fel a mellettem lévő gépre. Felém fordult, adott egy pacsit, és azt mondta, csak így tovább.
Annyira jól esett ez a támogatás, mikor már kezdtem megszokni, hogy engem mindenki csak bámul. Az ő apró, kedves gesztusa nagyon sokat jelentett nekem. © FishNchips72 / Reddit - Szokásos reggeli buszozáson egy srác ült mellettem, aki láthatóan ideges volt. Néhány perc után kifakadt: “Be fogom vallani a legjobb barátomnak, hogy szerelmes vagyok belé.” Elmondtam neki az őszinte véleményemet és próbáltam bátorítani. Leszállt a buszról, rám mosolygott, és azt mondta: “Kívánj szerencsét.” Nem tudom, mi történt vele ezután, de sokszor eszembe jut.
- Tegnap este egy taxiban ültem, és a sofőr szemmel láthatóan rossz kedvű volt. Furcsákat kezdett kérdezni, pl.: “Egyedül él?” vagy “Várja valaki?” A megérzésem azt súgta, hogy itt valami nincs rendben.
Mikor megkértem, hogy tegyen ki hamarabb egy benzinkútnál, nemet mondott, és hozzátette: “Már majdnem a célnál vagyunk.” Végül rákiabáltam, hogy állítsa meg az autót vagy hívom a rendőrséget. Lehúzódott. Kiszálltam és elfutottam. Még mindig eszembe jut, mi történhetett volna, ha nem hallgatok a megérzésemre. - Ez kb. 2 évvel ezelőtt történt az egyetemen. Eléggé fel voltam puffadva, kimentem a WC-re. Csak én voltam odabent, nem sokkal utánam jött még valaki, ezért úgy döntöttem, megvárom, amíg végez és kimegy. Úgy tűnt, hasonló helyzetben van, mint én, mindketten csak ültünk és a másikra vártunk, hogy végezzen, közben aprókat pukiztunk.
Végül azt mondta: “Finghatnánk mindketten?” Nevetve válaszoltam: “Igen, légyszi!” Ezután mindketten egyszerre pukiztunk és nevettünk. Nevettünk, mert pukiztunk és pukiztunk, mert nevettünk.
Kb. egyszerre végeztünk, kézmosás után odaköszöntünk egymásnak. Sosem láttam többé azt a lányt. Még mindig nevetve gondolok vissza rá. © CocoaAndToast / Reddit - Egy áruház öltözőjében kijöttem a fülkéből, hogy a tükörben megnézzem magam. Majdnem összeütköztem egy nővel, aki túl közel állt hozzám. Bámult rám, ingatta a fejét, és azt mondta: “Neked nem kellene itt lenned.” Először azt hittem, csak viccel, de egyáltalán nem volt vicces a hangja. Azt suttogta: “Ez az én napom volt.” Aztán bement az egyik fülkébe és becsapta az ajtót. Vártam kicsit, nyugtalanított a dolog. Mikor kilestem, láttam, hogy a fülke üres. Kimentem a boltból, a szőr is felállt a hátamon.
- Évekkel ezelőtt történt, a buszmegállóban álltam, nagyon kora reggel volt. Volt ott egy srác akit mindig látni szoktam, mikor a 7 órás busszal utaztam.
Egyik reggel láttunk egy tűzgolyót/egy darabjaira hulló meteort. Mindketten láttuk. A srác odafordult felém, és halál komoly arccal azt mondta: “Tudod, a lelkeink most már örökre összekapcsolódtak.” Miután leadtam a kora reggeli óráimat, többé nem láttam őt. Azt hiszem, igaza volt, hiszen még most is emlékszem rá. © Ismeretlen szerző / Reddit - Bent ragadtam a liftben egy férfival, aki rögtön pánikba esett. Én próbáltam nyugodt maradni, de ő fel-alá járkált, és magában motyorgott arról, hogy valószínűleg megfigyelik őt. A szemembe nézett, és azt mondta: “Tudtam, hogy ez fog történni. Ez a büntetésem.” Nem tudtam, hogy csak meg akar ijeszteni vagy tényleg rosszul van. Kb. 25 percen át csendben ültünk, kivéve, hogy ő néha suttogott. Mikor végre kinyílt az ajtó, egy szó nélkül kirohant. Többé sosem mentem lifttel.
- Egyedül ültem egy kávézóban, csendes délután volt. Bejött egy nő, közvetlenül rám nézett, és azt kiáltotta: “Tudtam, hogy megtalállak!” Csak pislogtam, nem értettem a helyzetet. Odajött hozzám, és elkezdett szidni, hogy hogyan hagytam ott a húgát és csak egyéjszakás kaland volt nekem a nyaraláson.
Mondtam neki, hogy összetéveszt valakivel, de nem hitte el. Aztán felhívta a húgát, aki mondta neki, hogy nem én vagyok az az illető. Bocsánatot kért és elment, de a kávézóban mindenki engem bámult utána. Soha többé nem mentem vissza oda.
- Egy kislány odajött hozzám a kávézóban, odaadott egy rajzot, amin egy macska volt, és azt mondta: “Úgy nézel ki, mint akinek valami kedves dologra van szüksége.” Mosolyogtam és megköszöntem neki. Az anyukája azt kiabálta: “Bocsánat!” De ez a rajz még mindig ott van a hűtőmön.
- Általános iskolás voltam, mikor beszakadt alattam a jég. Egy kutyát sétáltató férfi látta, ahogy beleesem. Próbáltam visszaúszni a partra, kb. 5 méterre voltam csak tőle, de a szétázott téli, vastag ruhákban nehezen ment.
Mikor elértem a partot, a férfi a kabátomnál fogva kihúzott. Még felállni sem tudtam, mert olyan meredek volt a part. Meg sem köszöntem neki, mert teljesen sokkban voltam, de biztosan tudta, hogy hálás vagyok neki, és most, 20 évvel később is remélem, hogy egyszer meg fogom tudni köszönni. © Omenaa / Reddit - Szörnyű napom volt. Gyalogoltam haza az esőben, mikor egy idegen megfogta a vállamat és átadott egy doboz forró spagettit. “A nagymamám túl sokat készített” – mondta. Az a meleg tészta nem csak a gyomromnak esett jól, de nem hagyta, hogy elfelejtsem, még mindig vannak kedves emberek.