A háziállatok szerves részei az életünknek. Megvigasztalnak a nehéz pillanatokban, rendíthetetlenül kitartanak mellettünk, és néha az életünket megváltoztató döntések felé vezetnek minket. A következő 13 történet bemutatja az ember és állat közötti rendkívüli kapcsolatot, és azt, ahogyan a kedvenceink képesek formálni az életünket.
- Egyszer az íróasztalnál ülve sírtam. A macskám felugrott az asztalra, és elkezdte a fejét az enyémhez dörzsölni. Lefeküdt mellém, és a feje az én fejem mellett maradt mindaddig, míg abba nem hagytam a sírást. Utána az ölembe bújt és ott aludt. Tudtam, hogy örökké szeretni fogom. © CakiePamy / Reddit
- A kutyám egyenesen rajong értem. Jobban, mint bárki más a családban. Soha nem téveszt szem elől. Gyönyörű kutya, tökéletes arányokkal, és irtó aranyos is. Hosszú lábú, simaszőrű fox/rat terrier, apró barna pöttyökkel a szemöldökén.
Miatta utasítottam el egy tengerentúli állásajánlatot. Nem bírtam volna itthagyni. Már 15 éves, de legalább vele lehetek még az utolsó éveiben. © koleneegrilaps / Reddit - Szörnyű szemeszterem volt. Állandóan beteg voltam, a barátom távol volt, magányosnak éreztem magam. A kampuszon sétáltam, mikor láttam egy fickót, aki sziámi harcoshalat árult. Semmit nem tudtam a halakról, de hirtelen felindulásból vettem egyet.
Sokáig válogattam köztük, hogy szép, egészséges példányt válasszak, de kezdtem megijedni, mert az összes hal nagyon izgatottnak tűnt. Aztán megláttam ezt a kis piros halat, aki nyugodtan nézegetett engem. Rögtön tudtam, hogy a legjobb barátok leszünk.
Ő volt a legjobb. Nézett, miközben a házit írtam, mérges lett, ha túl sokáig hagytam felkapcsolva a lámpát este, mert nem tudott aludni, és még táncolt is velem. Mikor táncoltam, ő előre-hátra úszkálva utánozott engem. Ez a kis fickó mentette meg a szemeszteremet. © kidagakash / Reddit
- Mikor megnősültem, magammal vittem az új otthonunkba a 7 éves labradoromat is. Röviddel ezután eltűnt. A feleségemmel plakátokat raktunk ki, 300 dollár jutalmat ígértünk a megtalálónak.
Napokkal később a szomszédom jött a kutyámmal. A pénzt nem volt hajlandó elfogadni. Kérdeztem, hogy miért. Ekkor betoppant a feleségem. Teljesen lesápadt, mikor meglátta a szomszédot. A szomszéd ránézett, és azt mondta nekem: “Kérdezze a feleségét.”
Kiderült, hogy a feleségem titokban a szomszédnak adta a kutyámat, mert elege lett az ugatásból és nem akart gondoskodni róla. Úgy éreztem, duplán átvert. Mindig úgy tett, mintha szeretné a kutyámat, most pedig a hátam mögött szabadult meg tőle, közben meg nekem segített plakátokat kirakni.
Azt hittem, szép életünk lesz együtt és családot alapíthatunk. De a kutyámnak köszönhetően sikerült megismernem az igazi arcát. Rájöttem, hogy jobb lesz nekem egy hazug ember nélkül. Elindítottam a válást. - Az öcsém kutyája szó szerint megmentette az életét. Egy nagyon régi házban laktak, és valami tönkrement a fatüzeléses fűtésnél, a házat fekete füst töltötte meg.
Az öcsém már aludt, mikor ez történt, a szén-monoxidtól elvesztette az eszméletét. Brutus, a kutyája folyamatosan harapdálta a karját, míg a fájdalomra végül magához tért, majd segített odavonszolni őt az ajtóhoz. Ez a 60 kg-os labrador igazi hős volt. © Ismeretlen szerző / Reddit - A fekete labradoromat elhagyta az előző gazdája, utána pedig őt és engem is kidobott az exem. Sötét idők voltak azok számomra. Mióta az exem elment, azóta a kutyám itt alszik a lábamnál, hozzám bújik egész éjszaka, akkor is, ha 14 órát alszom. Iszonyúan horkol. Ő tart életben. © Oh_umms_co**tails / Reddit
- Néhány évvel ezelőtt nehéz időszakon mentem át. Két tengerimalac volt a társam. Ezek az apró lények megváltoztatták az egész életemet. Esküszöm, ha nem lettek volna, most én sem lennék itt. Megtanítottak törődni az állatokkal, ami ahhoz vezetett, hogy egy állatmenhelyen kezdtem önkénteskedni. Az emberek nem tartják sokra a tengerimalacokat, pedig ők szó szerint megmentették az életemet. © Exotic-Doughnut-6271 / Reddit
- Kb. 1 éves voltam, mikor a városon belül máshova költöztünk. 4 napon át készülődtünk. A szüleim és a testvéreim a házban a pakolással voltak elfoglalva, én a teraszon voltam. Valamiért a macskánk folyton próbált távol tartani egy bizonyos virágcseréptől, akárhányszor a közelébe mentem. Ült a növény mellett és figyelt engem. A szüleim is furának találták, de nem foglalkoztak vele.
Az utolsó napon felemelték a virágcserepet, és egy csörgőkígyó volt alatta. Ezt a történetet a szüleim mesélték nekem, mert én nem emlékeztem rá. © sonorguy / Reddit - Kora reggel a kutyám, Axle elkezdett vadul ugatni. Mondtam neki, hogy maradjon csöndben, és a fejemre húztam a takarót. Később, miután lezuhanyoztam, megreggeliztem és kisminkeltem magam, megláttam, hogy valaki megpróbálta befeszíteni a bejárati ajtót. Axle ugatása megmentette az életemet. © caried1 / Reddit
- Találtam egy macskát, aki a házak körül kóborolt. Láthatóan házi macska volt. Mindenhova plakátokat tettem ki, kiposztoltam Facebookra, de senki nem jelentkezett érte. Eléggé zavart a dolog, mert nem akartam macskát, ráadásul mindenhova odacsinált a lakásban.
Az akkori barátnőm nagyon megszerette ezt a macskát, ezért úgy döntöttünk, megtartjuk. Néhány héttel később már a munkából való hazaérkezésem legjobb része volt ő: vicces volt, játékos és törődött velem. Róla gondoskodni örömteli része lett a napjaimnak, azzal, hogy ott volt körülöttem, dorombolt és simogattam, segített relaxálni is.
Nem azért írom ezt múlt időben, mert már nem él. Nagyon is él, csak az exemmel, mert szakítottunk. 4-5 hónapig voltam egyedül, de olyan üres volt a ház, hogy beszereztem egy másik macskát. Ő kóbor macska volt, az első héten halálra volt rémülve, mindenhova elbújt, és meg sem lehetett simogatni. Most itt dorombol mellettem. © Dalaik / Reddit
- Hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy sír a kisbabám. A szobája fel volt dúlva, és ott volt Max, a kutyám, aki ugatott. Féltem, hogy túlzottan veszélyes lesz a babára, ezért elajándékoztam Maxet.
Két estével később ledöbbentem, mikor megnéztem a babamonitort. Magamat láttam a szobában, és azt, hogy szegény kutyám igazából a gyerekemet akarta megmenteni. Attól félt, hogy kárt teszek a babában, mert mindent szanaszét szórtam. Ugyanis alvajáró vagyok. Ezért nem is emlékszem az egészre. A káoszt a lányom szobájában én magam csináltam.
Elmentem orvoshoz, kaptam gyógyszert, majd egyenesen a szomszédhoz mentem Maxért. Soha többé nem fogok kételkedni a kutyámban. Ő nem csak egy állat, ő a lányom őrangyala. - Egy szendvicset akartam enni az asztalnál, mikor a macskám felugrott és kiverte a kezemből, még mielőtt beleharaphattam volna. Elkezdte löködni a földön. Kiderült, hogy egy óriási pók volt benne, amit majdnem megettem. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Nyár volt. Életem szerelmével szakítottunk (azóta már együtt vagyunk) – vagyis igazából ő hagyott el engem. Teljesen összetörtem, főleg azért, mert más gondok is voltak az életemben (a szüleim válása, iskolai problémák stb). Úgy éreztem, süllyedek, mint a Titanic, és olyan szörnyű dolgokat tettem, amiket nem kellett volna.
Mikor elkezdődött az iskola, folyton a szobámban sírtam esténként. Ilyenkor a kis szürke uszkárom, Iida odajött hozzám, lenyalogatta a könnyeimet, csóválta a farkát, mintha azt mondaná: “Minden rendben lesz!” Ennél több vigaszt senki sem tudott volna nekem adni abban az időben. Bűntudatom volt, mert akkoriban nem törődtem vele sokat, de nagyon hálás vagyok neki. Nélküle nem kaptam volna egy második esélyt az életre, sem a szerelemre. © rrubine / Reddit