Néha elfáradunk a munkában. És nem azért, mert újra és újra ugyanazt kell csinálnunk, hanem a váratlan fordulatok miatt, melyek meglepetésként érnek minket. Az ilyen pillanatokban segítségünkre siető kollégák a legstresszesebb értekezleteken is képesek vigaszt nyújtani. A munkanap sosem könnyű, de kicsit könnyebb lehet, ha a munkatársaiddal együtt nevetsz egy jót!
- Óriási szükségem volt munkára. Megpályáztam egy rakodói állást egy közeli raktárban. Ültem az asztalnál a főnökkel, beszélgettünk, majd egyszer csak azt mondta: “Nem, tudja, maga nem elég ambiciózus ahhoz, hogy nálunk dolgozzon.” Válaszul megfogtam az asztalt, felemeltem, és egy szó nélkül átvittem a szoba másik felére. Meglepetten nézett, majd azt mondta: “Rendben, akkor felvesszük!” © Not everyone will understand / VK
- Vettem egy farmert a munkába. A kollégáimnak nagyon tetszett, remekül éreztem magam. Aztán észrevettem, hogy minden dicséret ugyanolyan: “De menő farmer! Biztos drága volt!” Mielőtt elindultam hazafelé, észrevettem, hogy a zsebéből kilóg az árcédula. Bárcsak valaki szólt volna! És igen, az a farmer igazából elég drága volt. © Not everyone will understand / VK
- Egy vaskalapos életbiztosítással foglalkozó cégnél dolgoztam, ahol a dolgozók életének minden apró részletét kontrollálni akarták. Egyik nap korábban mentem haza, felnőtt szakemberként úgy döntöttem, hogy nem érzem jól magam és pihennem kell. Másnap, mikor leadtam a betegszabadságról a papírt, meg kellett indokolnom a hiányzásomat. Azt írtam: “Nem éreztem jól magam.” Visszajött a válasz: “Ez nem megfelelő indok.” Padlót fogtam. Ezért kitöltöttem egy újabb papírt, amire azt írtam: “robbanásszerű hasmenés”. Ezután már senki nem kérdezett semmit. © bgea2003 / Reddit
- A kollégákkal a francia parfümökről beszélgettünk, hogy mennyire nehéz manapság rátalálni az igazi illatra. Ekkor elsétált mellettünk egy nő a szomszédos osztályról. Felkiáltottunk: “Ez az! Ez az igazi!” Utánafutottunk, hogy megkérdezzük. A nő elvörösödve azt felelte. “Lányok, csak a mosdóból jöttem. Az új WC-illatosítót használtam.” Óriásit nevettünk. © Natalya Popova / Dzen
- Az üzletnek, ahol dolgoztam, volt egy Facebook-oldala. Az egyik pénztárosnő reggel felhívott, hogy gondja van az autójával, majd jön, amint tud. A másik üzletvezető Facebookon látta a nő frissítéseit: “Ma szörnyű a hajam… Azt hazudtam a hülye munkahelyemen, hogy lerobbant a kocsim. De csak próbálom rendbe rakni a hajamat. Nincs is kocsim.” Köszi a helyzetjelentést! Csak így tovább, stílusosan! © screwtop / Reddit
- Sok éven át dolgoztam egy újságnál, ahol többek között hivatalos dokumentumok szövegeit is közzétettük. Egyik nap a tördelő bevallotta nekem egy régi bakiját. Véletlenül a saját cseteléséből illesztett be egy üzenetet a hivatalos dokumentum szövegébe. Épp a férjével üzengettek valamiről. A szöveg pedig így került a nyomdába. Sem a korrektor, sem a szerkesztő, sem a járási hivatal, de még az olvasók közül sem senki nem szúrta ki. © Building Life / Dzen
- A főnök irodájába tartottam, hogy aláírassak vele pár papírt, mikor hallottam, hogy azt mondja: “Édesem, te egy csoda vagy!” És láttam, hogy az irodájából a titkárnője sétál ki. Gondoltam, micsoda pár, elválaszthatatlanok. Hallgatózni kezdtem, még több flörtölést hallottam. Benyitottam, de csak a főnök állt ott és telefonált. A titkárnő az asztalnál ült egy rakás jelentéssel, és várta, hogy a főnök befejezze a telefonálást. Kiderült, hogy a lányával beszélt, aki nemrég tanulta meg használni a telefont és felhívta őt. Én meg már azt hittem, hogy rajtakapom őket egy munkahelyi románc közben, mint a filmeken.
- Varrónőként dolgoztam. Gyerekkorom óta imádtam varrni. Ültem és örömmel dolgoztam, közben énekelgettem. Minden jól ment, de volt egy felügyelőnk, aki imádott kiabálni. Beszélni nem is tudott, csak kiabálni. És gyakran hátulról osont az ember mögé. Folyton felugrottam a székből és ijedtem elsírtam magam. Ez sokszor megtörtént. Aztán elkezdett félni tőlem. Most már úgy jön oda, hogy lássam, integet és csak azután lép oda. De még mindig kiabál! © Not everyone will understand / VK
- Fordítóként dolgozom. Egyszer jött egy ügyfél, lefordítottam neki pár dokumentumot. Azóta folyton bejár és kérdéseket tesz fel. Tegnap egy perccel zárás előtt jött, és azt kérdezte: “Te randizol a főnökkel?” Meghökkentem, aztán elővette az önéletrajzát, és azt mondta: “Láttam, hogy könyvvizsgálót kerestek. Szerettem volna jelentkezni, de az első nap véletlenül belebotlottam a főnökbe a liftben. Azt gondoltam, talán nem keltettem benne túl jó benyomást, ti pedig láthatóan jóban vagytok. Odaadnád neki az önéletrajzomat?” Megszólalni sem volt időm, mert azonnal elszaladt. Fogalmam sincs, miért hitte ezt, de az irodában nagyon jót nevettünk rajta.
- Otthonról dolgozom, elég feszített a munka. A tervezettnél eggyel több feladatot fogadtam el, így nem aludtam eleget. A kollégákkal folytatott videohívás közben véletlenül elaludtam. Csak 6 órával később ébredtem fel, mikor már 40 nem fogadott hívás várt. A kollégák megpróbáltak felébreszteni, de a telefonom néma volt, és azt hiszem, horkoltam is. Arra számítottam, hogy a főnök majd jól leszid, de ehelyett megdicsért!
Kiderült, hogy álmomban beszéltem és minden szavam a munkáról szólt. Még pár nap szabadságot is kaptam, a határidőt meghosszabbította, és azt mondta, látja, hogy igazán elkötelezett vagyok. Úgy tűnik, munkamániásnak lenni nem is olyan rossz dolog. © Work Stories / VK - Lett egy új alkalmazottunk, egy nagyon fura nő. Még a főnököt is figyelmeztettem, de nem hallgatott rám. Egyik nap munka közben letört a körme. Kifizettette a céggel az új manikűrt, és még erkölcsi kompenzációt is kért. Aztán rögtön felmondott. Azon viccelődtünk, hogy csak ezért vállalta el ezt az állást. Azt nem tudjuk, hogy az előző 3 munkahelyét miért hagyta ott. © Caramel / VK
- A főkönyvelőnk nem jött be dolgozni. Ilyen 20 éve nem fordult elő. A főnök telefonon akarta megkérdezni, de hirtelen elvörösödött, dadogni kezdett, majd letette a telefont, miközben mindenki döbbenten nézte. Kiderült, hogy Mrs. Smith azt mondta: “Uram, hőhullámaim vannak, és remélem, magának sosem kell megtudni, ez milyen!”
- A férjem szerelőként dolgozik, távol az otthonunktól. Nemrég sürgősen behívták a szabadsága közben. Onnan hívott fel, és hallottam a hangján, hogy dühös, de próbál uralkodni magán. A háttérben nevetés hallatszott. Azt mondta: “Légy szíves nézd át a kicsi játékos kosarát.” Belenéztem a kosárba, és minden világos lett. Ott volt a kalapács, a csavarhúzó, a fogó. Igazi szerszámok. A férjem táskájában pedig ott voltak a játék szerszámok. Mikor csomagolt, nem vette észre, hogy a fiunk kicserélte őket. Felkészítette apát a munkára. © Mamdarinka / VK