Készülj fel a borzongásra: következik 13 történet, melyekben a képzelet összeütközésbe kerül a valósággal, és a mindennapi élet megmagyarázhatatlanná válik. Eltűnt autók és kísérteties üzenetek – te is meg fogod kérdőjelezni, mi a valóság és mi a lehetetlen.
- Együtt szoktam turnézni egy bandával, aminek a gitárosa, Josh sokat beszélt a barátjáról, Mattről, aki néhány évvel korábban meghalt. Joshnak nagyon életszerű álmai voltak arról, hogy Matt ott áll egy kihalt utca közepén, ami szerinte a purgatóriumot szimbolizálta. Matt minden álomban beszélt hozzá, majd kicsavart egy villanykörtét az utcai lámpából és eltűnt. Josh olyan tisztán írta le ezt, hogy én is részletesen el tudtam képzelni. Kb. 6 hónapja turnéztunk, mikor a banda úgy döntött, megállunk Cassadagában, Floridában. Hajnali 3 körül járt, mikor egy nagy, fekete kutya megjelent az úton, és elkezdett előttünk sétálni. A banda viccelődött, hogy követnünk kellene. Így tettünk.
Néhány háztömb után a kutya hirtelen eltűnt, Josh pedig felkiáltott: “Állítsd le az autót! Ez az!” Kiszálltunk, és láttuk, hogy minden pontosan olyan, mint az álmában. Bal oldalon a házak, a jobb oldalon park, ugyanaz a kísérteties csend. Ahogy visszaültünk a furgonba, az egyik utcai lámpa kialudt. Josh soha többé nem álmodott arról a helyről. © americanslang59 / Reddit - Egy olyan épületben dolgoztam, aminek 3 pinceszintje volt. A laboratóriumi felszerelésem a legalsó szinten volt. Nálam volt az egyetlen kulcs. Volt ott egy vezetékes telefon, és sokszor késő estig dolgoztam. De nem aznap este.
Egyedül aludtam a lakásomban, mikor csörgött a mobilom hajnali 3-kor. A barátnőm hívott, hisztérikus volt és azt kérdezte, miért ijesztegetem. Elmondta, hogy egy perccel korábban volt egy hívása arról a lenti telefonról. Valaki, akinek olyan volt a hangja, mint nekem, lassan ismételgette a nevét, míg a vonal recsegni kezdett, majd megszakadt. A lakásom 15 km-re volt a munkahelyemtől. Azt hittem, hazudik, de aztán én is láttam a telefonján, hogy tényleg keresték arról a számról hajnali 3-kor. Még mindig kiráz tőle a hideg. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Az egyik barátnőm régebben mindig posztolt egy visszatérő üzenetet az egyik csevegőprogramon. Nagy Beatles rajongó volt, és feltett egy John és Yoko-féle idézetet: “Makkok a békéért.” Egyik nap a főiskolán voltam, mikor eszembe jutott, de nem tudtam a teljes idézetre visszaemlékezni. Az járt a fejemben: “Valami a békéért, valami a békéért…” Abban a pillanatban elsétált mellettem egy lány, és azt kiáltotta: “Makkok!” Tudom, hogy ez nem valami kísérteties történet, de engem letaglózott. Nem mindennap kiáltja valaki azt, hogy “makkok”, pont akkor, mikor ezen gondolkodsz. © hotdogcolors / Reddit
- Apámnak volt egy kis játékmajma, amit a “kedvenc gyerekének” nevezett, engem és a testvéreimet szokott ugratni vele. Nem rossz értelemben, de nagyon frusztráló volt számunkra, és órákat töltöttünk azzal, hogy megpróbáljuk ellopni tőle. Egyik nap végre sikerült. Bedobtuk a kukába, miután összefirkáltuk és kicsit megtépáztuk. Apa nevetett, és kis ideig keresgélte, de végül rájött, hogy mi dobtuk ki.
Néhány évvel később, mikor 17 lehettem, mentem az utcán Torontóban (nem ott élek, csak egy barátomnál jártam), és megláttam ezt a kis narancssárga valamit az út szélén. Mikor odaléptem, láttam, hogy ez pontosan ugyanaz a majom. Még a fekete filcnyomok is rajta voltak, ahogy összefirkáltuk. Őszintén nem tudom, ennek mennyi az esélye, főleg, hogy a szemetünket a helyi szeméttelepre szállítják, és nem Toronto közelébe. © matics / Reddit - Egyszer véletlenül kiborítottam egy tál sajtos tésztát. Miközben takarítottam fel, észrevettem, hogy egy darabja a plafonon van. 2,5 méteres magasságban. Még csak le sem ejtettem a tálat. Csak véletlenül felborítottam az asztal szélén. De az biztos, hogy egy darab tészta ott volt a plafonon. © ProjectZeta / Reddit
- Mikor középiskolás voltam, épp egy barátommal beszéltem telefonon. Elmeséltem neki az egyik álmomat, hogy a jégpályán voltam. Ekkor ő elkezdte mondani nekem az álmom befejezését ellentétes nézőpontból. Ez már rég volt, nem emlékszem pontosan mindenre, de ugyanazt a helyszínt írtuk le, ugyanúgy láttuk, hogy mit csináltak az emberek stb. Kirázott tőle a hideg. © EmotiveBubble / Reddit
- 2000-ben, rögtön azután, hogy kihúzták a bölcsességfogamat, sok fájdalomcsillapítót beszedtem. Anya kikölcsönözte a Mátrixot nekem videókazettán. Ágyba dugott, betakart, betette a kazettát, és ott hagyott, hogy gyógyuljak. Emlékszem, idegesített, hogy a napfény pont a tévére vetült, de túlzottan ki voltam ütve ahhoz, hogy megmozduljak. A fekete macskás jelenet után nem sokkal kidőltem. Úgy tűnt, a videólejátszó folyamatosan visszatekerte és újra lejátszotta a filmet. Mikor felébredtem, már sötét volt kint. A film pedig szinte pontosan ugyanott volt, mint mikor elaludtam. Az agyam nem érzékelte, hogy eltelt volna bármennyi idő. Teljesen pánikba estem, azt hittem, hogy valaki “lekapcsolta a Napot”. Sírni kezdtem, a rémült családom berohant. Még mindig azzal viccelődnek, hogy “kiszabadultam a Mátrixból.” © coolhandlucas / Reddit
- 12 éves voltam. Anya az autóban hagyott, míg bement vásárolni. Miközben vártam rá, láttam egy idősebb férfit jönni az autó felé, a tekintete leírhatatlan volt. Az autótól kb. 1,5 méterre megállt, bámult engem pár pillanatig, majd visszament oda, ahonnan jött. Valamiért ez nagyon traumatikus volt számomra és nagyon összezavart. 5-6 évvel később apám mutatott családi videókat a Yellowstone-ról. Észrevettem ugyanazt a fickót, ugyanúgy nézett, ugyanabban a ruhában volt, a kamerán keresztül bámult ránk. Már attól elfog a félelem, hogy ezt írom.
Még egy részlet: A Yellowstone-ról készült videó akkor készült, mikor még nagyon kicsi voltam. 1-2 éves lehettem. Egy kenguruban voltam apám hátán. © Parrot-Tamer / Reddit
- Harmadik osztályba jártam, és annyira megijedtem, hogy bementem az igazgatóhoz, hogy elmeséljem neki. Mivel rosszul viselkedtem, kiküldtek a folyosóra. A szomszéd gyerek, Tad, aki fiatalabb volt nálam, tőlem jobbra kijött az osztályból, elment előttem és lement a lépcsőn. Köszöntünk egymásnak.
Kb. 20 másodperccel később kijött ugyanabból az osztályból, elment előttem és lement a lépcsőn. Csak bámultam rá. Zavarodott voltam és rémült. Visszanézett, és azt kérdezte: “Mi a fenéért bámulsz így?” Olyan volt, mint a deja vu a Mátrixban. © klsi832 / Reddit
- Vihar volt, vezettem hazafelé. Láttam, hogy a helyi golfpályához vezető mellékutat villogó barikádok zárják el. Mellettük állt egy Mercedes felkapcsolt fényszórókkal. Lehúzódtam, hogy megnézzem, mivel szakképzett mentős vagyok. A hátsó ülésen egy férfi volt, látszólag aludt. A sofőr mereven ült. Nem pislogott, nem reagált semmit, mikor megkopogtattam az ablakot.
Megijedtem, hívtam a seriffet. A diszpécser kérte a rendszámot. Épp akkor egy teherautó jött arra a lezárt útról, félreléptem, hogy jobban lássak, de a Mercedes eltűnt. A teherautó sofőrje mondta, hogy egy 20 méteres fa dőlt az útra és teljesen elzárta azt. Az út egyik végén a barikád, a másikon a kidőlt fa. A mai napig nem jöttem rá, hova tudott eltűnni az autó. © markofshame / Reddit - Kb. 15 évvel ezelőtt felhívtam az egyik barátomat, és hagytam neki egy egyszerű üzenetet: “Helló, én vagyok. Sajnálom, hogy nem értelek el, majd később hívlak. Szia.” Aztán letettem és elmentem otthonról. Aznap nem telefonáltam senki mással. Később a barátom visszahívott. “Ki volt az a lány, akivel beszéltél?” – kérdezte. Fogalmam sem volt, mire gondol. Mikor meghallgattam nála az üzenetet, amit hagytam, görcsbe rándult a gyomrom. A “szia” után volt egy rövid szünet, majd 30-40 másodpercen át egy ismeretlen nőhöz beszéltem.
Az én hangom volt, ez biztos. Csevegtünk arról, hogy megyünk síelni munka után. Minden részlet passzolt az életemhez, de sosem folytattam ilyen párbeszédet. A gép digitális volt, nem szalagos, hogy manipulálni lehessen, és egyikünknek sem volt több vonala. A mai napig nem tudom, mi volt az az üzenet. © K***ALLE*******S / Reddit
- Minden reggel kapunk reggelit a munkahelyünkön. Egy egyszerű büféasztal tojással, baconnel stb. Annyi étellel, ami elég egy tucat embernek. Én az egyik legelső vagyok, aki beér munkába, akkor a konyha még üres. Mikor beléptem, ott volt a kis porcelán tojástartó, benne 12 tojás. Friss, meleg, főtt tojások. Fogtam egyet, odamentem a szemeteshez, megpucoltam, majd visszamentem az ételekhez, és megtorpantam. Megint 12 tojás volt a tartóban. Senki sem lépett be a konyhába, míg a tojást pucoltam. A titokzatos új tojás ugyanolyan hőmérsékletű volt, mint a többi.
Nem nagy dolog, de furcsa volt. Mivel nem mindennap jutunk hozzá különös, párhuzamos univerzumokból származó tojásokhoz, ezért azt is megpucoltam és megettem. © superunhappyfuntime / Reddit
- Kb. 20 éves voltam, mikor folyton egy Aurora nevű nőről álmodtam. Hosszú, fekete haja volt, feltűnő arca, mindig ugyanaz. Különböző álom, de ugyanaz a nő. Zavartan ébredtem fel, próbáltam online rákeresni a nevére, azon tűnődtem, miért tűnik ennyire valóságosnak. Néhány hónap után eltűnt az álmaimból, el is feledkeztem róla. Évekkel később, 2009 halloweenján az autómban voltam a benzinkúton. Fel akartam hajtani az autópályára, mikor hívtak egy ismeretlen számról. Senki sem szólt bele, egy pillanatra megálltam. A mögöttem lévő autó dudált, majd kikerült és másodpercekkel később összeütközött egy másik autóval. Mindkét sofőr meghalt. Ha akkor nem állok meg, én lettem volna az.
Később visszahívtam azt a számot. Háromszor kicsengett, mire a hangposta azt felelte. “Aurorát hívtad”. Ledöbbentem. Másnap újra felhívtam, egy nő vette fel. Elmeséltem neki mindent, az álmokat, a hívást, a balesetet. Azt mondta, ő sosem hívott engem. Elkértem a Facebook-elérhetőségét. Mikor megtaláltam, láttam, hogy ő a nő az álmaimból. © Sarax11 / Reddit