“Leugrott a boltba, és többé nem jött vissza.” “Rossz gyereket hozott haza a bölcsiből.” Az apákról ilyen történetek is keringenek az interneten. De szerencsére vannak jó apák is, ahogy azt a következő történetek is bizonyítják!
- Elváltam a feleségemtől, egy közös lányunk van, Clare. Rossz viszonyban váltunk el, miután elvesztettem a munkámat. Arra jöttem haza, hogy üres a ház, hagyott egy cetlit, hogy olyasvalakire van szüksége, aki “képes olyan életmódot biztosítani, amit Clare megérdemel”. Ezután egy darabig nem láttam a lányomat. Most viszont nagyon jól állok anyagilag. 50%-os felügyeleti jogom van a lányom felett, és próbálom pótolni az elveszett időt. A világ újra kinyílt, amíg Clare jól tanul és elvégzi a feladatait, velem tölti a hétvégéket, és azt csinálunk, amit szeretne. Múzeumba megyünk, moziba, nemzeti parkokba, fesztiválokra stb.
Tegnap elmentem a lányomért az iskolába. A volt feleségem és az új férje ott vártak, mert beszélni akartak velem. Elmondták, hogy a férfi vállalkozásai becsődöltek, ez nagyban visszavetette az életszínvonalukat, az exemnek is munkát kellett vállalnia. Közölték, hogy ez exem terhes, és nem akarják, hogy azzal, hogy elkényeztetem Clare-t, befolyásoljam a két gyerek kapcsolatát, mert ők ugyanezt nem engedhetik meg majd a kisbabájukkal.
Mondtam nekik, hogy nem áll szándékomban változtatni azon, ahogyan Clare-t nevelem, mert nagyon jó gyerek, és megérdemli, hogy megjutalmazzam a jó viselkedéséért. A beszélgetés innentől elfajult, az exem kiabálni kezdett, hogy én olyan apa vagyok, aki “a pénzét arra használja, hogy bosszút álljon”. © DecisionInfinite6688 / Reddit - Felhívtak az oviból, hogy a lányomnak fáj a szeme. Elvittem orvoshoz, azt mondták, kötőhártya-gyulladás, egy hétig otthon kell maradnia. Mondtam a férjemnek, hogy maradjon vele otthon, ő beleegyezett. Azt hitte, olyan lesz, mint egy vakáció, csak otthon kell maradnia, és néha csepegtetni a lányunk szemébe. A valóság azonban más volt, mert a lányunknak már az első nap megfájdult a foga. Elvitte fogorvoshoz, két tejfogát kihúzták. Másnap elkezdett köhögni. A férjemnek egyszerre kellett foglalkoznia a szemével, a fogával és a torkával. Aztán közölte, hogy fáj a füle. Újra elmentek az orvoshoz, aki fülcseppet írt fel. Szükség volt vérvételre és röntgenre is. A férjem 2 héten át ápolta a lányunkat és járt vele orvoshoz. Még soha nem volt ennyire boldog, hogy visszamehet dolgozni. © ZveZda*** / Pikabu
- Kb. 7 évvel ezelőtt a feleségem elmondta nekem, hogy mennyire depressziós, mert fel kellett adnia a karrierjét. Minden idejét a gyerekeinkkel töltötte. Erre én azt mondtam: “Oké, mostantól otthon főállású apuka leszek. Menj, keress munkát, és mutasd meg nekik, hogy mire vagy képes, bébi.” Minden jól ment, de ezalatt a 7 év alatt folyton megkaptam a férfiaktól, hogy “Már megint itt hagyott az asszony a gyerekekkel, ugye?” vagy “Mi rosszat tettél, hogy ezt érdemelted?” Az anyák pedig semmibe vettek. Az egyedülálló anyák azt gondolták, egyedülálló apa vagyok, mert más oka nem lehet annak, hogy egy férfi neveli a gyerekeket. De a gyerekeim szeretete mindvégig körülvett. Jól főzök, és miután vezettem egy tájépítész csapatot, most megtanultam vigyázni 5 gyerekre úgy, hogy közben a házimunka is el van végezve. © TheManRedeemed / Reddit
- Amikor a lányom 10 éves volt, ki akarta próbálni magát A Szépség és a Szörnyeteg közösségi színházi változatában. Ideges lett, és majdnem visszalépett, mert annyira biztos volt benne, hogy nem fog sikerülni. A férjem, aki a középiskolában színészkedett, közbelépett, és azt mondta, hogy ő is jelentkezik a meghallgatásra, bár tudta, hogy soha nem fog bekerülni.
Meg akarta mutatni neki, hogy nem baj, ha az ember elmegy egy meghallgatásra akkor is, ha nem hiszi, hogy sikerülni fog. Végül nemcsak, hogy sikerült neki, de meg is kapta Csészike szerepét. A férjem kapta meg Maurice szerepét, Belle apjáét. Pedig ő nem is akart szerepelni ebben az istenverte darabban. © chipdipper99 / Reddit - Mikor a fiam kórházban volt, sokkal ésszerűbb volt, hogy a férjem maradjon vele. Ő nem vezet, én oda tudtam volna érni 20 perc alatt, de neki több mint egy órába telt volna, és csak egyikünk maradhatott vele. Egész idő alatt arról kérdezték, hogy az anya hol van, és túlzásokba esve dicsérték, amiért a fia mellett van.
Mikor a fiam született, a férjem a kórházbavonulástól a hazajövetelig velünk maradt, el sem akarták hinni, hogy egész idő alatt nem ment haza. Nyilvánvaló, hogy mikor az első gyermeke születik, ott akar lenni. Másnap odajött hozzám a nővér, és azt mondta, a 20 év alatt, mióta a szülészeten dolgozik, még nem látott apát ennyi ideig bent maradni. © thegrimrita / Reddit - Mikor a lányomnak WC-re kell mennie, mindig probléma, hogy együtt megyünk. Egyenesen az első szabad WC-hez megyek. Ha valaki megkérdezi, mit keresek ott, mindig visszakérdezek, hogy szerinte melyiket kellene használnunk. Amíg a válaszon gondolkodnak, én kimegyek. © efkz / Pikabu
- A fiunk 8 hónapos volt, a páromnak szülés utáni depressziója lett, ezért a következő 8 hónapban nagyrészt én gondoskodtam a fiamról. Ne értsetek félre, a párom is nagyszerű munkát végez, csak jelenleg nem a legjobb a mentális állapota.
Mikor vendégségben vagyunk és én cserélek pelenkát, mindig megjegyzik, milyen jó, hogy ebből is kiveszem a részem. Azt hiszik, csak azért csinálom, mert mások előtt mutatni akarom, hogy milyen szuper apa vagyok. A páromnak meg azt mondják, milyen jó anya, én meg annyit kapok, hogy “Apa is ügyes.” © Ismeretlen szerző / Reddit - Anyámmal és a nevelőapámmal éltem. A nevelőapám volt az apám 3 éves koromtól fogva. 15 éves koromban elkezdtem hanyagolni a tanulást, és megállás nélkül buliztam. A nevelőapám próbálta rendezni a helyzetet, aminek az lett a vége, hogy összevesztünk. Megpróbálta elmagyarázni a dolgokat, erre én kamaszkori hévvel azt kiabáltam neki: “Nem vagy az apám!” Így tud egy 15 éves lány megríkatni egy 40-es férfit. Mai napig szégyellem. © Overheard / Ideer
- Elváltam a férjemtől. Egy idő után a lányommal összevesztünk, mert folyton azt mondta, hogy az ő apja milyen jó ember, én pedig egy szörnyeteg vagyok és mindent rosszul csinálok. Elküldtem, hogy akkor éljen az apjával, azt hittem, egy hónap után mindketten sírni fogunk egymás után. De ennek már egy éve!
Nagyon boldog az apjánál, nem veszekszenek. Még sosem tanult jobban, és az exem is formába hozta magát, együtt járnak edzeni. Nemrég jártam náluk, a ház is tiszta. Úgy látszik, csak akkor csináltak kuplerájt, mikor együtt laktunk. © Overheard / Ideer
- A férjemet nem engedték be a medencébe. A lányom 4 hónapos, a férjem van otthon vele. El akart járni babaúszásra, de nem engedték, merthogy “az anyukák kényelmetlenül éreznék magukat” miatta. © OTVERTKA / Pikabu
- Emlékszem, a recepción dolgoztam egy edzőteremben, mikor egy apa jött oda a lányával, kérdezték, hol öltözhetnek át. Zavarba jöttem, mivel nem volt családi öltöző, ezért egy üres szoláriumba küldtem őket. © Ananazig / Pikabu
- Mikor megismertem a mostani feleségemet, a lánya 3 éves volt. Mindig úgy bántam vele, mint a saját gyerekemmel, és hamar közel kerültünk egymáshoz, 4 éves kora körül már elkezdett apának szólítani. A biológiai apja hol jelen volt az életében, hol eltűnt, így mindkettőnket apának hívott, de amikor a feleségemmel és velem van, a keresztnevén emlegeti.
Tegnap este a vér szerinti apjánál volt, és kaptam tőle egy üzenetet, hogy el tudnék-e menni érte. Mikor odaértem, már kint állt az apjával, aki fogta a karját. Odajött a kocsihoz, és azt mondta, hogy szórakozott a gördeszkával, elesett, lehorzsolta a karját, ami bedagadt és nehezen tudja mozgatni.
Kérdeztem az apját, hogy miért nem hívta fel a feleségemet. Azt mondta: “Nem hiszem, hogy olyan súlyos lenne, csak drámázik.” A mostohalányom csak rám nézett, és azt mondta: “Apa, nem mehetnénk már, nagyon fáj.” Ahogy beszállt a kocsiba, mondtam az apjának, hogy ezért vagyok én az igazi apja, nem te… Én tényleg törődöm vele és a jólétével. A lányom valójában eltörte a karját, és én voltam az, aki hajnali 1-ig a sürgősségin voltam vele. © HopefulAd1737 / Reddit - Az uszodához érve a következőket láttam: a női zuhanyzó bejáratánál 2 kislány, 3 és 5 évesek, kézen fogva álltak, féltek bemenni. A zuhanyzónak nincs ajtaja, és a sarkában ott áll az apjuk, és azt kiabálja: “Menjetek, ne féljetek, kérjétek meg bármelyik nőt, hogy nyissa meg a zuhanyzót.” Akkor arra gondoltam, milyen kényelmetlen ez az apáknak – nem tudnak a gyerekeikkel együtt átöltözni, és azok sokáig nincsenek szem előtt. © citis / Pikabu
- A feleségemnek és nekem van egy lányunk. Távmunkában dolgozom. Így amikor a feleségem kezdett megőrülni a szülési szabadságon, hagytam, hogy visszamenjen dolgozni – először részmunkaidőben. De időközben a kislányunk egyre nagyobb lett, és egyre több figyelmet követelt. Egyre több időt kellett kihagynom a munkámból.
Eközben a feleségem karrierje beindult, és könyörögni kezdett, hogy engedjem teljes munkaidőben dolgozni. Dühös voltam, de rájöttem, hogy nem akarom megfosztani a páromat ettől a lehetőségtől. Így hivatalosan is apasági szabadságra mentem.
Az alatt a 6 hónap alatt, amíg a babával maradtam, a körülöttem lévő emberek 2 csoportra oszlottak: sokan támogattak, de néhány barátom nem helyeselte. Viszont amikor sétából cipelem a lányomat, aki most már majdnem 30 font, és a bevásárlószatyrokat is, még nekem is nehéz. De azt hiszem, jól döntöttem. © SoldatovVA / Pikabu