Az élet nem mindig megy úgy, ahogyan szeretnénk. De ilyenkor feltűnik valaki, és hirtelen minden megváltozik. Egy idegen mosolya, segítő keze, kedvessége – ezek a pillanatok emlékeztetnek rá, hogy a valódi hősök köztünk járnak.
- Főiskolás voltam, sétáltam vissza a lakásba, mikor szakadni kezdett az eső. Bőrig áztam és a zebránál álltam a piros lámpánál. Egyszer csak az eső elkezdett nem esni rám. Felnéztem, és láttam, hogy mögöttem egy lány esernyőt tart fölém. Elsétált velem a lakásomig, majd ment a maga útjára. Korábban sosem tett értem senki ilyen kedveset. © notafilmmajor425 / Reddit
- Néhány évvel ezelőtt Dél-Koreában éltem. Épp akkor tértem vissza egy utazásról, és próbáltam taxit fogni egy autópálya melletti pihenőben. Kb. éjjel 2 óra volt. Végre sikerült taxit foglalnom, de mikor a sofőr megérkezett, nem találtam sehol. Hívogatott és egyre idegesebb lett, kezdtem kiborulni.
Nem tudom, voltatok-e már olyan helyzetben, hogy nem az anyanyelveteken kellett egy problémát megoldanotok, de ilyenkor eljutsz arra a pontra, hogy teljesen belefáradsz. Még ha érted is, egy ponton túl már semminek nincs értelme. Én eljutottam eddig a pontig. Csak ültem, és belenyugodtam, hogy lecsúsztam a taxiról, és az éjszaka hátralévő részét a pihenőben kell töltenem. Egy idősebb koreai férfi látta, hogy sírva beszélek a telefonon. Mondtam a sofőrnek: “Nem beszélek jól koreaiul. Sajnálom. Nem értem.” Erre az idős férfi kikapta a kezemből a telefont, segített megtalálni a taxit, a feleségétől kaptam cukorkát, megfogta a karom, és mondta, hogy minden rendben lesz. A taxisofőr is nagyon kedves volt, azt mondta: “Minden rendben. Hamarosan otthon lesz.”
Mindegyikük megtehette volna, hogy egyszerűen tudomást sem vesz rólam, de helyette inkább úgy döntöttek: “Itt van egy ember, akinek segítségre van szüksége, segíteni fogok neki.” © tadpole511 / Reddit - 2018 tavasza. Véletlenül belebotlottam egy 60 dolláros menyasszonyi ruhába, amiért teljesen odavoltam, mikor csak 3 hét volt vissza az esküvőmig. Mindenkit végigtelefonáltam, de senkit nem találtam, aki rám igazította volna.
Az egyik kolléganőmnek meséltem ezt a kórházban ebédszünetben, mikor egy nővér jött arra éppen, meghallotta, és azt mondta: “Én vállalom, hogy rád igazítom! Hadd nézzem meg!” Megkérdeztem, mennyit kérne a munkáért. Azt mondta, 50 dollárt (ez iszonyú kevés egy menyasszonyi ruha átszabásáért). Elfogadtam az ajánlatát, elkértem a számát, és megbeszéltük, hogy másnap elhozom magammal a ruhát, és ebédszünetben megnézi.
Sok mindent változtatott a ruhán, hogy a lehető legjobban passzoljon rám. Még plusz anyagot is vett hozzá. Közben beszélgettünk az életünkről, mondta, hogy az édesanyja télen halt meg. Együtt szoktak varrni, és az ilyen feladatoktól, mint az én ruhám, közelebb érzi magához az édesanyját.
Nagy mosollyal nyújtotta át a ruhámat, mikor elkészült. Próbáltam neki pénzt adni, de nem fogadta el. Azt mondta, ezt az anyukája tiszteletére tette. Sírva fakadtam, együtt sírtunk. Megígértem, hogy egy nap még meghálálom a kedvességét. © GoKelsey / Reddit - Anyám 17 évesen szült és lemondott rólam. 20 éves voltam, mikor megtaláltam, de azt mondta: “Felejts el! A férjem tekintélyes ember, ha megtudja, hogy létezel, rögtön elhagy!” Egy évvel később a férje kinyomozta, hol vagyok, és könnyes szemmel jelent meg az ajtómban. Az egész világom romba dőlt, mikor elmondta, hogy minden, amit anyám mondott nekem, hazugság volt.
Elmesélte, hogy hallotta egy titkos beszélgetést anyám és az ő anyja között, ekkor jött rá, hogy én létezem. Rákérdezett anyámtól, és azt akarta, hogy vegye fel velem a kapcsolatot, de anyám nemet mondott, és ridegen kijelentette, hogy én halott vagyok számára. Ekkor határozta el, hogy megkeres engem, nyomozót bérelt, mert találkozni akart a felesége első gyermekével.
Az igazság annyira megdöbbentett, hogy remegni kezdtem. Aztán átnyújtott egy nagy borítékot. Fotók voltak benne a két lányukról, a féltestvéreimről, akiknek a létezéséről sosem tudtam. A fotók mellé nagyobb összegben pénzt is adott, tudta, hogy mennyire nagy szükségem van rá.
Könnyes szemmel átöleltem. Azt mondta, ha anyám nem is hajlandó találkozni velem, én bármikor találkozhatok a féltestvéreimmel. Amit tett, az egyik legkedvesebb dolog volt, amit bárki tett értem valaha. Abban a pillanatban éreztem meg, mit jelent az, ha van egy apám, bár a sajátomat sosem ismertem.
- A szülővárosomban a halpiacon vannak gyümölcsös standok is. Anyával voltam, hogy gyümölcsöt vegyünk, mikor egy öreg, sovány, hajléktalan férfi jött oda ahhoz a standhoz, ahol mi álltunk. Bámulta a gyümölcsöket, főleg a banánt.
Anya mondta, hogy vegyen el egy fürt banánt, ha szeretné, ő majd kifizeti neki. A férfi megköszönte, elvette a banánt, és elment. Apróság volt – csak pár banán –, de még 10 évvel később is eszembe jut. Amit anya tett, az segített olyanná válnom, amilyen vagyok. © lilypadlemon / Reddit - Norvégiában voltam egy utazáson, az utolsó éjszakám volt a városban és az országban. Lekéstem az éjféli vonatot, de elértem a reggeli elsőt. Közben lementem a kikötőbe, mert ott zajlott az éjszakai élet.
A bár hajnali 2-kor zárt, a vonat viszont csak reggel 5-kor jött, ezért az egyik fickó, akit ott ismertem meg, azt mondta: “Biztos, hogy nem fogsz 3 órán át az utcán járkálni”, és elvitt a házába. Életem legrosszabb kávéját nála ittam, 3 órán át beszélgettünk. Aztán levitt az állomásra, megvette a jegyemet a reptérre, és mielőtt elment volna, azt mondta: “Részeg vagyok és nem aludtam, szóval lehet, hogy holnap már nem fogok rád emlékezni, de öröm volt segíteni neked.” © MarsNirgal / Reddit - Néhány évvel ezelőtt, karácsonykor történt. Műszakban voltam a kórházban (nem orvos vagy más, jól fizetett szakmám van), és próbáltam mindent megtenni, hogy odaérjek a családi vacsorára, amihez 2 órát kellett utaznom. Az autómon a fék nem működött jól. Láttam, hogy a helyi szerelő még nyitva van, ezért bementem hozzá. Fél órával később kijött, elmondta, hogy mi volt elromolva és hogy megjavította. Kérdeztem, mennyivel tartozom a munkájáért. Azt felelte, érjek oda a családomhoz biztonságban, és legyen szép karácsonyom. Olyan volt, mintha egy szappanoperában lettem volna. Azóta is csak hozzá hordom a kocsimat. © Goofball412a / Reddit
- Mikor eltört a bokám, mindenki, aki látott a földön feküdni, csak elsétált mellettem. Nagyon fura érzés volt. Egy srác viszont meglátott, odajárt az autójával, és felajánlotta, hogy elvisz a kórházba.
Akkor már úton volt a mentő, ezért nemet mondtam, de ő addig ott ült velem, beszélgettünk, és mondta, hogy minden rendben lesz. Nagyon megmaradt az emlékezetemben. Kb. 10 ember ment el mellettem, és csak a saját dolgukkal voltak elfoglalva, aztán jött ő, és segített. Remélem, most is jól van. © Rhylain / Reddit - Elvesztettem a pénztárcámat, és a férfi, aki megtalálta, elhozta a lakásomra. Terhes voltam, fáradt, és teljesen ki voltam borulva, annyi minden volt a pénztárcámban. Maga a tárca ajándék volt a drága apósomtól, nagyon sokat jelentett nekem, hogy visszakaptam. Nem beszélve arról, hogy nem kellett minden iratomat pótolnom. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Az első házasságom alatt rengeteg mentális problémám volt, és nagyon sokat veszekedtem a férjemmel. Néha elmentem autózni, hogy lenyugodjak. Egyszer egy gyorsétterem autós kiszolgálójába mentem, és a lány az ablakban észrevette, hogy sírtam. Megkérdezte, biztonságban vagyok-e, és adott egy ajándék turmixot. © SigKapEA752 / Reddit
- Egy nő a parkban a férjével sétált, mindketten jól öltözöttek voltak. Elmentek egy srác előtt, aki egy padon ült. Nem nézett ki hajléktalannak, de az nyilvánvaló volt, hogy nem fürdött egy ideje. Akkor éppen nem sírt, de látni lehetett rajta, hogy már kisírta a szemeit korábban. A nő leguggolt hozzá, beszélt hozzá, és megölelte. Csak ölelte és vigasztalta. A férjének ez nem tetszett, és mondta neki, hogy menjenek már, de a nő dühösen bámult rá, és csak ölelte a szomorú férfit. Azonnal beleszerettem abba a nőbe. © KuroOni / Reddit
- Ki kellett húzni a bölcsességfogamat, de nagyon féltem az altatástól. Abban a pillanatban teljesen kikészültem, és valahogy úgy fogtam fel, mintha végleg elaltatnának. Az egyik asszisztens végig fogta a kezem, nagyon biztonságban éreztem magam ettől. Nagyon régóta nem nyugtatott meg így senki, ez szinte sokként ért. Valószínűleg a szívritmusomon látták, hogy milyen rémült voltam. Annyira megragadtam a saját gondolataimban, próbáltam elrejteni a félelmemet, hogy teljesen meglepett, hogy valaki észrevette, hogy nem vagyok jól.
Nem sokat kellett tennie, elég gyorsan kiütöttek, de mégis úgy döntött, hogy egy olyan apró gesztussal, minthogy megfogja a kezem, próbál megnyugtatni. Emlékszem, még könnyeztem is kicsit, mikor ezt tette. Abban a pillanatban mindent elengedtem, már nem tudtam higgadt arcot vágni. Régóta nem sírtam már idegen előtt. © stray_cat_208 / Reddit
- 3 évvel ezelőtt az életem mélyponton volt. Végstádiumú veseelégtelenség. Vártam a transzplantációra, ami inkább tűnt egyre halványodó reménynek, mintsem valódi lehetőségnek. Egyik nap kaptam egy üzenetet, amitől úgy éreztem, a világ egy kis szünetet tart a kínzásomban. Olyasvalaki írt, akiről már évek óta nem hallottam. Korábban együtt dolgoztunk egy call centerben. Azt sem tudta rólam, hogy beteg vagyok. Egyetlen posztot látott hónapokkal korábban, és anélkül, hogy elmondta volna bárkinek, elkezdte a tesztelési folyamatot. Csendben. Egyedül. A családjának is csak azután mondta el, hogy jóváhagyták.
Emlékszem, megkérdeztem, miért teszi. A szavai még mindig visszhangzanak bennem: “Nem hiszem, hogy ezt az egyet meg kellene tartanom.” Megvolt a műtét. A felépülés brutális volt, de sikeres. Sosem akart tőlem semmit. Sem figyelmet, sem köszönőbeszédeket. Csak egy vese. Egy második esély. Olyasvalakitől, aki furcsa módon úgy érezte, hogy csak úgy odaadja. - Szörnyű napom volt a munkahelyemen (kereskedelem). Nem emlékszem már, hogy miért, de a stressz szintem 10/10-es volt, már majdnem sírva fakadtam.
Egy kollégám, akit igazán nem is ismertem, észrevette ezt, és adott nekem egy grapefruitot. Mindig hozott egyet, meghámozta és megette, mint egy narancsot, ezért én is így tettem. Hihetetlen jó volt. © wingedcoyote / Reddit - Nehéz időszakom volt. Álltam a metrónál és sírtam. Egy idős férfi szánt rám annyi időt, hogy beszélgessen velem, míg megnyugszom egy kicsit. Annyira emlékeztetett apukámra, hogy attól csak még inkább sírnom kellett. Elképesztően kedves volt és türelmes, pedig nagyon ki voltam borulva. © Narwen189 / Reddit