Munkát találni nem kevés erőfeszítésbe telik. Csak az interjúk is rengeteg időt emésztenek fel. Az interjúztató bármiről feltehet kérdéseket: az öltözködésedről, a hobbidról, még akkor is, ha ezeknek semmi közük a munkához. A következő történeteket olyanok osztották meg, akik nehezen fogják tudni elfelejteni az állásinterjúkat!
- Csak egy példa arról, hogy a HR-esek hogyan képesek hazudni a fizetésről. Ma jöttem egy állásinterjúra, és az asszisztens megkérdezte, van-e férjem, aki eltart, ha ilyen fizetésért fogok dolgozni. © Nowlistenm / X
- Egy nagy építőipari vállalatnál voltam interjún személyi asszisztens pozícióra. A vezérigazgató interjúztatott, neki volt szüksége asszisztensre. Humán diplomám van, ami természetesen nem magyarázat arra, hogy elfelejtettem, hogyan kell százalékot számolni. A lényeg, hogy teljesen kínos helyzetbe hoztam magam. De ez a fantasztikus ember higgadtan ült velem egy órán át, hogy elmagyarázza a százalékszámítást. Az állást nem kaptam meg, de lenyűgözött a hozzáállása. © Overheard / Ideer
- Az egyik barátom felmondott a munkahelyén, és én ajánlottam neki, hogy jöjjön el egy interjúra a mi cégünkhöz, mert saleses munkatársakat kerestünk. A munkatapasztalata megfelelő volt. Rögtön szóltam a főnöknek, és az ő kérésére a HR-es leinterjúztatta a barátomat. Kérdeztem tőle, hogy tetszett neki a jelölt, mire azt mondta: “Nem tudom, furának tűnt. A cég nem fogja őt alkalmazni.” Nagyon meglepődtem, kérdeztem, mi történt. Azt mondta: “Rossz eredményeket ért el a teszten. Megnéztem a közösségi médiában is, és csak 6 barátja van. Ezért nem illene a csapatba.” © lwnk / Pikabu
- Egy hostelbe mentem interjúra, és kérték, hogy mondjak valamit angolul, hogy megnézzék, mennyire beszélem a nyelvet. Elkezdtem arról beszélni, mikor először jártam Prágában és egy szörnyű hostelben laktam. A srác megkérdezte, mi volt a hostel neve. Megmondtam, erre felkiáltott: “Az a miénk!” A nevet megváltoztatták, de a hálózat ugyanaz. © liptonwitch / X
- Az öcsémmel mindketten tervezők vagyunk. Megpályázott egy állást, és megkért, hogy adjam kölcsön néhány munkámat a portfóliójához. Megkapta az állást jó fizetéssel. Aztán én is elkezdtem munkát keresni. Elmentem az interjúra, megmutattam a portfóliómat, erre a nő furcsán nézett rám, és azt mondta: “Szégyellje magát, hogy más munkáját mutogatja.” Kiderült, hogy ez az öcsém cége. Bocsánatot kértem és elmentem. Hagyom az öcsémet dolgozni. © Overheard / Ideer
- Az egyik rokonom próbált állást kapni egy számítógépes felszereléseket forgalmazó cégnél. Jól bánik a szavakkal, minden munkájáért dicséretet kapott, mert túlteljesítette a tervet. De a cég bezárt, ezért új munka kellett neki.
A HR-es megnézte az önéletrajzát és a korábbi munkahelyeit, majd azt mondta: “Látom, hogy remek munkaerő és lenyűgöző az önéletrajza, de hogy jól értsük egymást: a mi célcsoportunkat a fiatalok alkotják, és ön már 37 éves. Az ügyfeleink ezt nem értenék meg.” Manapság túl hamar öregszünk. © Ismeretlen szerző / Pikabu - Behívtak egy állásinterjúra. Egy nő küldött egy emailt, amiben az állt, hogy mikor és hova kell mennem. Azt se kérdezte meg, hogy megfelel-e nekem az időpont. Egy nagy, közismert vállalatról van szó.
Úgy döntöttem, online elkezdek kutatni utána, és rögtön meg is találtam. Kiderült, hogy mindenkivel kiabál, zsarolja a munkatársakat, kötekszik velük stb. Gondolkodás nélkül lemondtam erről az állásról, ami egy igazi pokol lett volna. Az egészségem többet ér. © Overheard / Ideer - Egy állásbörzén találkoztam ezzel a sráccal, tetszett neki a munkám, adott egy névjegyet, és kérte, hogy másnap hívjam fel. Felhívtam, egyeztettünk időpontot egy interjúra. Bementem az irodájába, megnézte a portfóliómat, elmondta, hogy nagyszerű és nagyon jól beleillek az ő cégükbe.
Körbevezetett az egész irodában, csomó embernek bemutatott, és elmondta, hogy milyen éttermek vannak a környéken. Az interjú végén visszamentünk az irodájába, leültünk, és azt mondta: “Imádom a munkáját, és ön is nagyszerűnek tűnik, de valójában most nem keresünk munkatársat, viszont nem fogok megfeledkezni önről.” Mi a franc?! © Burrito_Loyalist / Reddit
- Megpályáztam egy állást. A menedzser általános kérdéseket tett fel, én meg válaszoltam rájuk. Nagy gyakorlattal rendelkeztem, ezért azt hittem, örömmel felvesz majd. Aztán azt mondta: “Tanulmányoztam a közösségi média profilját. Látom, horgászik. Nem illik a csapatunkba.” Kérdeztem, miért, erre azt válaszolta: “Mivel ön imád horgászni, ez azt jelenti, hogy nem lesz kedve hétvégente és ünnepnapokon dolgozni. Nekünk olyan emberek kellenek, akiknek a munka az első.” © krik1989 / Pikabu
- Menedzsment pozícióra pályáztam, amilyet már korábban kétszer betöltöttem. Minden szokványos kérdést feltettek. Úgy éreztem, jól megy a dolog.
Aztán hirtelen azt mondták: “Hallottam, hogy rengetegszer használja azt, hogy ‘én’. Ez azért elgondolkodtató, mert mi itt csapatban dolgozunk, nem pedig egyénként.” Mi a fene? Ez egy állásinterjú, és az aggasztja, hogy megválaszolom a kifejezetten nekem feltett kérdéseket. Ez egyenesen nonszensz.
Már nem emlékszem, mit válaszoltam, de azt tudtam, hogy többet nem akarok a szavakon lovagolni és foglalkozni a hülye játszmáikkal, így véget vetettem a beszélgetésnek, és elmentem. Magammal hoztam az önéletrajzom másolatát is, amit nekik szántam. © ArmyOfDog / Reddit
- Egyszer egy irodai pozícióra pályáztam. Számítógépes munka, ahol nem kell az ügyfelekkel találkozni. Az interjún minden kérdésre tökéletes választ adtam, felkészülve érkeztem. Biztos voltam benne, hogy enyém lesz az állás, de az interjú végén azt kérdezték: “Miért tiszta feketében van?” Erre mit kellett volna válaszolnom? A fekete, az fekete, nem leopárd minta. A ruha és a cipő klasszikus, tiszta, vasalt, csak fekete. Végül nem vettek fel, néha még mindig tűnődöm rajta, hogy vajon a ruha miatt?
- Középiskolában csoportos interjún voltam egy webfejlesztői állásra. Az iskolám hozott különböző cégeket a város környékéről, hogy lehetőséget adjanak a diákoknak különböző állásokra. 5 fiú és egy lány volt az interjún, ez utóbbi én voltam. Az interjú rövid oktatást tartott az üzletről és a tranzakciókról. Mindegyikhez szemléltetésnek egy vizes palackot használt. Pl.: “Van 5 vizes palackod, amit 6 dollárért vettél. Aztán fogod magad, és eladod őket palackonként 1,5 dollárért. Ezzel a tranzakcióval profitot állítottál elő.”
Középiskolások voltunk, tudtuk, hogy ez a dolog hogyan működik, de nekem külön elmagyarázta a példákat, csak palack helyett ruhát mondott. Ez a felnőtt férfi tényleg úgy gondolta, hogy nem fogom fel, ha nem ruhákon keresztül mutatja be a példát… © Jinxing-It / Reddit - Elmentem egy interjúra, és rögtön részt kellett vennem a munkában. Azt mondták, így láthatom, hogyan megy a termékek bemutatása.
Végül jó messzire vittek a várostól, majd kiraktak. Kinyitották a csomagtartót, házról házra jártak, és késeket, villákat árultak. Még életemben nem éreztem magam ilyen kellemetlenül. 5 perc után otthagytam őket. Jó sokáig tartott, míg hazaértem. © Overheard / Ideer
- 10 évvel ezelőtt nem vettek fel egy raktárvezetői állásra, mert három részes öltönyben jelentem meg az interjún. És nyakkendőben. Akkoriban szerettem így öltözni. A termelési igazgató interjúztatott, aki munkás overálban volt, és tetőtől talpig faforgács borította.
A beszélgetés rövid volt, a munkatapasztalat és a tanulmányok érdekelték. Minden megfelelt, 50 fő volt alattam egy korábbi raktárban. Vissza se hívtak. Aztán egy ott dolgozó ismerősöm mondta, hogy mit mondott az igazgató: “Ez a kis pöcs öltönyben jött ide, parfümtől bűzölögve, manikűrözött körmökkel. Itt mi dolgozunk, a francba is.” © Paulus1977 / Pikabu - Egyszer volt egy nagyon furcsa telefonos interjúm. Mielőtt igent mondok egy interjúra, telefonon mindig felteszem a legfontosabb kérdéseket, hogy ne pazaroljam se az én időmet, se az interjúztatóét. Megkérdeztem a cég címét, kiderült, hogy a város másik végén van. Mondtam, hogy sajnálom, de nekem macerás lenne odajutnom. Megkérdezték, hol lakom, és elkezdték magyarázni, hogyan jutok oda. Mondták, hogy van egy munkatársuk, akik innen jár be autóval. Én próbáltam udvarias lenni, de mondtam nekik, hogy ez 2 órás út átszállással és dugókkal. Erre azt kérdezték: “Miért, olyan sok tennivalója van otthon?” Nos, nincs szobalányom és minden házimunkát magam végzek. Ők meg nem adtak akkora fizetést, hogy kompenzálják vele azt a 4 órát, amit ingázással kellett volna töltenem. A beszélgetés végére már tikkelt a szemem. És nem is én küldtem el nekik az önéletrajzomat, hanem ők találtak meg engem. © Anila