Az első szerelem emléke örökre velünk marad. De előfordulhat, hogy az, akibe szerelmesek voltunk, később feltűnik az életünkben, és a vele való találkozás váratlan fordulatot hoz.

  • A szüleimmel Dél-Amerikában éltünk a munkájuk miatt. Ott ismertem meg egy fiút. Kb. 3-4 hétig voltunk barátok. Nagyon jóképű volt, anya még viccelődött is ezzel. Mondhatjuk, hogy ő volt az első szerelmem. Nemrég megláttam őt egy tévéműsorban. Kiderült, hogy híres színész! Kíváncsi volnék, emlékszik-e még rám. © Overheard / Ideer
  • Attól a pillanattól kezdve, hogy szakítottam az első szerelmemmel, kizárólag hozzá hasonló fiúkba voltam szerelmes, a jóképűekbe. Egy srác elkezdett nekem udvarolni a munkahelyemen. Nem nézett ki valami jól, de belementem a dologba. Egy idő után viszont elkezdett jobban kinézni, most már 6 éve vagyunk együtt. Nemrég találkoztam az utcán az első szerelmemmel, és szinte sokkot kaptam. A régi szépségéből semmi sem maradt, kivéve a kék szemeit. Mellettem viszont egy vékony, ápolt férfi sétált, a világon a legszebb és legkedvesebb! © Overheard / Ideer
  • 18 éves voltam, mikor dobott az első szerelmem. Borzalmas kudarc volt nekem. Annyira fájt, hogy nemcsak hetekig vagy hónapokig, de évekig depressziós voltam. A szakítás után elhatároztam, hogy magamra fogok koncentrálni, olyan munkát kerestem, amit szeretek és sok pénzt keresek.
    Végül odáig jutottam, hogy 26 éves vagyok, de egyetlen másik barátom sem volt azóta. És nem is akarom, hogy legyen. Nemrég találkoztam az exemmel, eldicsekedtem neki a sikereimmel, és közben azt gondoltam, minden jó volt úgy, ahogy történt. Máskülönben nem tartanék most itt. A szerelmek nagyon hasznosak lehetnek, főleg a régiek. © Caramel / VK

  • A középiskolai barátom fantasztikus volt. Magas, szőke, borotvált, klasszikusan jóképű arcformával. Középiskola után modellkedett egy ideig, aztán elvesztettük a kapcsolatot. Próbáltam őt online megtalálni, de sehol sem volt fent, és a neve viszonylag gyakori. Kicsit jobban kutakodtam, és megtaláltam Facebookon az anyját és a bátyját. Az anyjánál volt fent egy fotó, amin a középiskolai szerelmem is látható volt a háttérben. Nagy motoros fickó lett óriási szakállal. Ha nem az anyjánál látom ezt a képet, sosem ismertem volna fel. © Different_Knee6201 / Reddit
  • Volt egy gyerekkori barátnőm, pelenkás korunk óta barátok voltunk. Egy óvodába és egy iskolába jártunk, ugyanarra a főiskolára mentünk, és együtt laktunk a kollégiumban is. Ő azonban elárult, ellopta az első szerelmemet. Összevesztünk. Én otthagytam az egyetemet, és másik városba költöztem. Ennek már 10 éve. Nemrég megtaláltam egy közösségi oldalon. Még mindig azzal a sráccal van együtt, van két gyerekük, mindketten dolgoznak, normális családi életet élnek. Nekem van egy férjem, akit szeretek, van saját vállalkozásom, gyereket nem tervezünk.
    Találtam egy régi fotóalbumot, ahova eltettem az egyetlen közös képünket. Ránéztem, és magamban megköszöntem a barátnőmnek. Azt hiszem, ennek így kellett lennie. © Caramel / VK
  • 14 éves voltam. Akkor kezdődött az új tanév, siettem, nehogy elkéssek az irodalomóráról. A terem túlságosan tele volt ahhoz, hogy beférjek még néhány másik gyerekkel együtt, így egy másik irodalomórára mentem, ahol más diákok és más tanár volt.
    Beléptem, leültem, és akkor megláttam őt. Emlékszem, egyből ámulatba estem attól, hogy mennyire jóképű volt. Csendes volt, magának való, szinte rejtélyes. Most, 9 évvel később még mindig együtt vagyunk, és boldogok vagyunk, hogy aznap elkéstem és arra az irodalomórára mentem, ahol ő is volt. Különben sosem találkoztunk volna. © paddyton / Reddit
  • Az első szerelmem 16 éves koromban egy velem egykorú fiú volt. Mindketten tapasztalatlanok voltunk, ezért nem volt normális a kapcsolatunk. Veszekedtünk, szakítottunk, majd sírva mentünk vissza egymáshoz. Ilyen érzelmi hullámvasúton ültünk 3 évig, amikor szakítottam vele. Nem volt egy egészséges kapcsolat. De kiderült, hogy neki más érzései voltak ezzel kapcsolatban.
    10 évvel később egy kávézóban futottunk össze véletlenül. Elmondta, hogy még mindig nem felejtett el engem. Ami igazán meglepett, hogy azt mondta, a lányát rólam nevezte el. Remélem, a felesége ezt nem tudja. © Caramel / VK
  • Szemben ültem vele egy előadáson. Egész idő alatt alig váltottunk két szót. Csinos volt, idősebb srácokkal randizott. Én nagydarab voltam és éretlen – szóval nem volt esélyem. Bár a középiskolában rosszul teljesített, és a családja is eléggé zűrös volt – átjutott egy mesterképzésen és néhány rossz kapcsolaton. Most a saját praxisát vezeti.
    Nem láttam őt 15 éve – de ugyanúgy nézett ki, amikor megláttam egy online alkalmazáson. A saját szakításaim sora után és miután felnőttem egy kicsit, üzenetet küldtem neki online, és 2 évvel később feleségül vettem. © Tmrt2020 / Reddit

  • Feleségül vettem és elváltam tőle. Békésen ment a dolog, teljesen más elképzelésünk volt az életről. Ő imádta a várost (én utálom), de munkahelyet váltott, hogy kevesebbet kelljen ingáznia, mikor vettünk egy házat. Nem volt túl boldog.
    Nem lepődtem meg, mikor válás után az első dolga volt visszaköltözni a városba. (Nekem az első dolgom az volt, hogy vettem egy macskát.) Évek óta nem beszéltünk, de online megtaláltam, és láttam, hogy újra férjhez ment egy vele egy etnikumból származó férfihoz (a kultúrájában hatalmas társadalmi és családi elvárások voltak, melyek sok időmet vették igénybe és megterhelték a kapcsolatunkat, ezért örülök, hogy talált valakit, akivel osztozhat ebben). Egy szép, külvárosi részen él, sikeres a karrierjében. Örülök neki, főleg azért, mert soha nem élhetett volna olyan életet, amilyet akar, ha velem marad. © SomeoneFetchAPriest / Reddit
  • Nagyon kedves lány volt. Szoros baráti társaságunk volt. Emlékszem, egyik este elmentünk együtt valahova, és ő megfogta a kezem. Szinte extázisba kerültem. Ma már tudom, hogy nem tetszettem neki, és nem is így tekintett rám, hiszen megbeszéltük. Tudja, hogy ő volt az iskolai szerelmem.
    16 évesen elköltöztem. Egyszer láttam, mikor 18 éves koromban meglátogattam, és mindig kerestem, mikor visszamentem a szülővárosomba. Volt egy olyan webhely, ahova ha regisztráltál, akkor megkereshetted a régi iskolatársaidat. Először ő nem regisztrált, aztán később igen.
    Rögtön befizettem a teljes tagságra, így az oldalon keresztül küldhettem neki emailt. 2 éven át nem válaszolt… Most már tudom, hogy azért, mert nem igazán érdekli a közösségi média. Akkoriban még nem volt Facebook vagy ilyesmi. Az internetet csak kereséshez és tanuláshoz használta. Azóta bölcsész és jogi diplomát is szerzett.
    A dolgok azután fordultak rosszra, hogy úgy döntött, találkozik velem. Szörnyű ízlése van a férfiak terén… Mert idén 18 éve vagyunk házasok, és van 2 lányunk. Most mentálhigiénés nővér. Még mindig szörnyű az ízlése a férfiak terén, haha. © FreekyDeep / Reddit

  • Egyszer munka miatt visszamentem a szülővárosomba. Már 10 éve nem jártam ott. Találkoztam az első szerelmemmel. Emlékeztünk rá, hogy eltemettünk egy időkapszulát. Odamentünk és kiástuk. Volt benne egy doboz, számunkra fontos dolgokkal, matricákkal és egy kazettával. Kiderült, hogy az álmainkat vettük fel a kazettára. Azt, hogy örökre együtt akarunk maradni. A valóságban azonban ő házas, van 3 gyereke, nekem meg karrierem van. © Overheard / Ideer
  • 18 éves koromban szerelmes voltam egy fiatal művészbe. Az első perctől kezdve, hogy találkoztunk, tudtam, hogy ez az érzés örökké fog tartani. Hosszú időn át őrülten szerelmes voltam belé, rengeteg hibát elkövettem a kapcsolatunkban, az első az volt, hogy szerelmet vallottam neki, amit ő visszautasított.
    Mikor utoljára beszéltünk, azt mondta, felejtsem el őt és menjek utamra. Engedelmeskedtem. Hamarosan férjhez mentem és gyereket szültem. 11 év telt el azóta, hogy először találkoztam azzal a művésszel.
    Nemrég megtudtam, hol van, láttam a fotóját. Sokat változott. Annak az édes arcnak már nyoma sincs. Megöregedett, kopasz lett, de én még mindig nem tudtam őt elfelejteni. A szívem még mindig fáj érte. Még mindig szeretem. Ő már biztos elfelejtett engem. © Overheard / Ideer
  • Az első szerelmemmel egyik este ültünk a konyhában. Elképzeltük, milyen lenne, ha elválnánk egymástól és évekkel később egy vonaton véletlenül összefutnánk, miközben én a zenekarommal, ő meg a bandájával turnézik. Még a párbeszédet is kitaláltuk.
    Ennek 15 éve. Én házas vagyok, boldog a házasságom, egy zenekarral dolgozom, ahogy az az álmom volt. Ő egy másik városban él és saját bandája van. De miért emlékszem még mindig erre? És miért vagyok szomorú? © Overheard / Ideer
  • Néhány napra vonattal kellett utaznom a szülővárosomba. Két nap múlva az étkezőkocsiban ebédeltem, és egy srác leült mellém. Nagyon gyanúsan viselkedett, furcsa dolgokról beszélt, azonban nagyon ismerősnek tűnt.
    Egy nappal azután, hogy hazaértem, valaki bekopogott az ajtómon – ez a fickó volt az. Ott állt, egy kis, szakadt plüssmacival a kezében. Azonnal felismertem azt a mackót, és vele együtt felismertem az első szerelmemet az oviban, aki mostanra életem szerelme lett. © Caramel / VK
  • Az első szerelmemmel a szakítás nagyon kemény volt. Őrülten szerettem őt. Iszonyú jóképű volt, kék szemekkel, mestere a harcművészeteknek, vidám és nagyon életteli ember. Azt terveztem, hogy egy másik városba megyek egyetemre, de ő a helyi főiskolán diplomázott, és nem akarta, hogy elmenjek. Ragaszkodott hozzá, hogy helyi egyetemre menjek és másik szakra, mint amit én választottam.
    Azt hittem, a szerelmünk túlél egy év különlétet, de ő nem így gondolta. Igazából ő hagyott el, én meg túl fiatal és tapasztalatlan voltam. Kínosan érzem magam, mikor visszagondolok, mennyire csüngtem rajta, mennyit hívogattam és üzengettem neki, mennyit sírtam és hogyan nem vettem észre az intő jeleket. Mikor egy évvel később hazajöttem az ünnepekre, megtudtam, hogy megnősült. Kényszerházasságot kötött. Ez még 25 év után is fáj. Aztán, mint egy rossz szappanoperában, egy beteget szállítottak hozzánk kritikus állapotban. Ő volt az. Én kezeltem a műtét után, nekem kellett beszélnem a barátnőjével (az első feleségétől szinte azonnal elvált).
    Őszintén szólva elkezdtem jobban érezni magam, mikor láttam, mi lett belőle: egy vesztes, neurotikus, dühös és mélyen boldogtalan ember. Aki ráadásul kérkedő és arrogáns is, amolyan vidéki álmacsó. Jó, hogy a kapcsolatunk így ért véget. A legrosszabb viszont, hogy még mindig megpróbált flörtölni velem. © Caramel / VK
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét