Aligha van olyan ember a bolygón, aki elmondhatja magáról, hogy gondtalan az élete. A boldog pillanatok éppen ettől olyan értékesek számunkra. A következő történetek éppen ilyen pillanatokról szólnak.
- Sosem fogom elfelejteni, mikor a szüleimtől kaptam egy kiskutyát. Hazaértem az iskolából, és azt mondták, áttették a játékaimat egy másik szobába, menjek, és nézzem meg őket. Csodás meglepetés volt, mikor beléptem a szobába. Életem legboldogabb pillanata. Nagyon hiányzik a kutyám. © Xe137eX / Reddit
- A fiam a karjaimban aludt el délután. A kanapén ültem, és azon gondolkodtam, hogy beteszem az ágyába, ugyanakkor azt éreztem, hogy nem akarom betenni. A feje a vállamon volt, hallgattam a szuszogását. A leves ott rotyogott a tűzhelyen, a hajamat reggel óta nem volt időm megfésülni, de ezek az összebújós pillanatok voltak a legboldogabbak! © ****.Zhizn / Pikabu
- A legnagyobb boldogságot egy meglepetés okozta, mikor a barátom levitt a tengerpartra, és azt mondta, az egész nap csak a kettőnké. Felmásztunk egy domb tetejére, és elvezetett egy táblához, amin rajta volt a nevem. A táblán kettőnkről voltak képek és egy felirat: “Olvass el”. Elolvastam. A végén az állt, hogy forduljak meg. Megfordultam, és láttam, hogy térdre ereszkedett, és az anyukáink ott állnak mögötte. Azt mondta: “Szeretlek, és veled szeretném tölteni az életem hátralévő részét. Leszel a feleségem?” © AlcatK / Reddit
- Sok nő, akit ismerek, arról panaszkodik, hogy a párjuk nem kényezteti őket ajándékokkal, nem vesz nekik virágot, ékszert, és ritkán viszi őket étterembe. A főnökasszonyom éppen emiatt rúgta ki a férjét. Mit mondhatnék?
Az én párom nem hoz nekem virágot, és csak jeles alkalmakkor kapok tőle ajándékot. De! Tegnap ott várt a házunk mellett. Tudta, hogy munka után fáradt és éhes vagyok, ezért nagy mosollyal az arcán elővett egy pizzát a táskájából. Abban a pillanatban nem volt nálam boldogabb, büszkén mentem a pizzával a kezemben. © ******Petrovna / Pikabu - Kb. 1 éven át próbáltam rávenni a kis unokahúgomat, hogy mondja ki azt a szót: “nagybácsi”. De hiába, feladtam. Aztán egyik nap felébredt, odamentem hozzá, és beszélgettünk:
– Jól aludtál?
– Igen.
– Éhes vagy?
– Igen.
– Akarsz kekszet?
– Igen.
Megfogta az egyik ujjamat, kimentünk a konyhába. Anya megpróbálta megölelni őt, erre elfordult, és azt kiabálta: “Nagybácsi!” Annyira boldog voltam, rajzfilmet néztünk, és közben eszegettünk. © NovelProfessional767 / Reddit - Gyerekkoromban gyakran voltam a nagymamámnál. Volt ott egy pékség, ahol nagyon finom kenyeret árultak. A falubeli gyerekekkel együtt a színtiszta boldogság pillanatait éltük át, miközben ettük a még meleg, fehér kenyeret, és hozzá limonádét ittunk. Ma vettem egy ugyanolyan kenyeret, és képzeletben visszarepültem arra a helyre, ahol olyan jól éreztem magam, a gyerekkoromba. A kenyér pontosan ugyanolyan, mint akkor volt. Köszönöm, drága pékmester! © rusmizus / Pikabu
- Már régóta nem voltam karcsú. Igazából kövér vagyok, és az utóbbi időben még kövérebb lettem. 3 héttel ezelőtt újra elkezdtem reggelente tornázni, számolni a kalóriákat és megtenni napi 10.000 lépést. És tessék, ma már le tudtam guggolni, és meg tudtam kötni a cipőfűzőmet anélkül, hogy levegőért kapkodtam volna. Ez volt számomra az év legboldogabb napja. © t.dzen / Pikabu
- Az új barátaim meglepetés szülinapi bulit szerveztek nekem néhány évvel ezelőtt. Nagyon messzire költöztem otthonról, és ezzel a két kedves lánnyal dolgoztam együtt. Közeledett a szülinapom, és teljes meglepetés volt, mikor elvittek egy hotelbe, amit kidekoráltak, és megszervezték, hogy az otthoni két legjobb barátom is eljöjjön. Csak pár hónapja ismertem ezeket a lányokat, de hihetetlen volt ez a kedvesség tőlük. © freezethawcycle / Reddit
- Gyerekkoromban nagyon szerencsétlen voltam. Olyan igazi balfék. Rossz voltam a baseballban, alig voltak barátaim, bukdácsoltam az iskolában.
Középiskolában elkezdtem a színjátszást. Másodévesen főszerepet kaptam egy Harvey című színdarabban. Nagyon keményen dolgoztam, mindent beletettem. Nehéz volt számomra.
A tanárom mindig próbált többet kihozni belőlem, hogy gondolkodjak kevesebbet és koncentráljak jobban a játékra. Aztán egyszer csak jött az áttörés. Az első előadás után olyan ujjongást és éljenzést kaptam, hogy azt éreztem, megsüketülök. Sírtam. Rájöttem, hogy életemben először vagyok büszke magamra. © SmurfyX / Reddit - Januárban a szerelmem, akivel 4 éven át voltunk együtt, elhagyott. Dühös voltam, egyedül maradtam a két macskámmal, és reménytelennek éreztem a jövőt. És már 51 éves voltam.
Elmentem nyaralni. A szállodában élőzene és tánc volt. Egy nő hirtelen felkért. Táncoltam vele, 15 éve először táncoltam. Most együtt vagyunk és együtt utazgatunk. Már megrendeltem a gyűrűket is, hogy megkérjem a kezét. Szeretném, ha osztoznánk a boldogságomon. © Artnikolaich / Pikabu - Ápolóként dolgoztam egy kórházban. Volt egy nő, a harmincas évei közepén járt, rohamokkal hozták be, semmire nem reagált, de semmilyen kórelőzménye, betegsége nem volt. 3 héten át feküdt kómában, és a dolgok egyáltalán nem festettek jól. Szóba került, hogy aláírják, hogy szívleállás esetén ne élesszék újra.
Aztán egyik reggel, mikor elkezdtem a műszakot, ő már éber volt. Sosem tudtam meg, mi volt a hivatalos diagnózis, de valószínű, hogy az egyik erős szer, amit adtunk neki, végül megtette a hatását. Aznap reggel és a következő hetekben, mikor folyamatosan javult az állapota, az anyukája arca hihetetlen volt. Annyira megkönnyebbült és annyira boldog volt, hogy a lánya visszatért. Haza is engedték. © Ismeretlen szerző / Reddit - A fiam elkezdte kinyitni az ajtót kopogásra. Ha a fürdőben van, kinyitja magának. Ha kopognak a bejárati ajtón, máris rohan az előszobába (a kulcsokat még nem merem rábízni).
Ezek talán nem nagy dolgok, de egy 9 éves fiútól, aki születésétől fogva siket és alig lát, aki az élete nagy részét rehabilitációs központokban töltötte, nagyon nagy fejlődés. Csak ülök itt, és sírok. Kopogtass minden ajtón, és végül ki fognak nyílni. Én hiszek ebben. © SmolaAl / Pikabu
- A legboldogabb pillanatom az volt, mikor császármetszés után meghallottam az első gyermekem sírását. Nehéz szülés volt, váratlan komplikációk léptek fel, és akár mindketten meghalhattunk volna. Ezt a pillanatot szorosan követi a sorban a második gyerekem sírásának hangja a születése után. © baconwastaken / Reddit
- A férjem elkezdett későn hazajárni a munkából, és folyton kifogásokat keresett. Sértve éreztem magam, de én is dolgoztam, és a házimunkát is el kellett végeznem, nem volt idő a szomorkodásra. A születésnapomon megterítettem az asztalt, leültem, és vártam rá. Csöngettek, kinyitottam az ajtót, és ott volt egy hatalmas doboz.
A férjem ült benne egy labrador kiskutyával és egy plüssmacival. Kiderült, hogy kikérdezte anyukámat, mi az, amire gyerekkoromban nagyon vágytam. Nagyon sok időt töltött azzal, hogy elintézze a kutya papírjait és megtalálja a megfelelő színű kiskutyát. © Podslushano / Ideer - Ketten élünk a fiammal. Nemrég lett 18 éves, de már keres egy kis pénzt. Nem is tudtam róla, de aztán rájöttem, hogy titokban pénzt tesz a tárcámba, hogy ne legyen mindig üres. Néha nagyobb összegeket is. Mikor ez eljutott a tudatomig, leültem, és sírva fakadtam a szomorúságtól és a boldogságtól. © Podslushano / Ideer
- Ejtőernyős oktató vagyok. Vannak, akik először jönnek és nagyon fura dolgokat akarnak csinálni. Emlékszem egy nőre. Miután földet ért, sokáig nem jött vissza.
Sietve utána mentünk. Megtaláltuk az ernyőt. A nő ott feküdt és rángatózott. Odaszaladtunk hozzá, akkor láttuk, hogy a sárba angyalt csinál, mintha hó volna, annyira boldog volt. Sokáig nevettünk. © Podslushano / Ideer