Mikor összeveszel az anyósoddal, a munkahelyeden pedig az egyik kollégáddal keveredsz konfliktusba, nehéz megőrizni a pozitív hozzáállásodat és a kedvességedet. De a kedvesség mindenhol körülvesz minket, még akkor is, ha nem pont így érzed. Néha egy vadidegen tesz olyan váratlan dolgot, amitől azonnal jobban érzed magad és kicsit szebb fényben látod a világot.
- Tegnap az 5 éves lányom, mikor hazajött az óvodából, összetörte a malacperselyét. Azt mondta, látta a takarítónőt, egy idős nénit, hogy a konyhában sír. Aztán hallotta, hogy az óvónők beszélgetnek arról, hogy a főbérlő felemelte a bérleti díjat, és az idős néni nem tudja kifizetni. A lányom nem pontosan értette, miről van szó, de azt remélte, a malacperselye majd segít a nénin.
A férjem visszaadta neki a pénzét, rögtön vett egy új malacperselyt, és azt mondta, ő majd megoldja. Bement az oviba. Megkereste az idős nénit, és megtudta, hogy egyedül neveli a 7 éves unokáját, és hogy csak azért bérelnek lakást, hogy a fiú ne a faluba járjon iskolába, hanem a városban tanulhasson. A férjem felajánlotta neki, hogy lakjon az egyik lakásunkban. Úgysem adtuk ki, már régi a lakás, a férjem a nagyanyjától örökölte. Nem akarta, hogy idegenek lakjanak benne. De az idős néninek boldogan segített. A néni nagyon boldog volt, hogy nem kell bérleti díjat fizetnie, így könnyebben élhetnek az unokájával. Én meg büszke vagyok a lányomra és a csodás férjemre. © Mamdarinka / VK - Az 5 éves fiamnak tüdőröntgenre kellett mennie. Ideges volt, próbáltam felvidítani és lenyugtatni, de nem nagyon sikerült. Gondoltam, hogy hisztizni és sírni fog.
Egy egészségügyi dolgozó kinézett az irodából, és kedvesen így szólt a fiamhoz: “Szia, kisember! Hadd készítsek rólad egy képet! Hozd az anyukádat, és gyertek be! De nekem különleges gépem van ám, csak a szuperhősökről tud képet készíteni. Derék felett vetkőzz le. Most felvesszük a páncélt, hogy igazán jól nézz ki! Most karate következik. Emeld fel a karjaidat, a kezedet szorítsd ökölbe, és keresztezd a karjaidat a fejed fölött. Ügyes! Most már készen állsz a támadásra. Anya kijön egy pillanatra, én meg elkészítem a fotót. Kész is van! Ez egy igazán menő szuperhős fotó lett! Odaadom az orvosodnak, hogy megnézze.” Nagyon boldogan jöttünk el a vizsgálatról, se sírás, se kiabálás nem volt. Köszönjük! © kuklaplum / Pikabu
- Ülök a dugóban, éhes vagyok, 3 órája próbálok hazajutni. A szomszéd sávban az autóban ül egy férfi, és láthatóan unatkozik. Hirtelen felém fordul, és azt kérdezi: “Kérsz egy banánt?” Meglepődtem, de bólogattam.
Az ülésről felvett egy banánt, és átdobta nekem az ablakon keresztül. Jókedvűen hozzátette: “Jó étvágyat! És ha szeretnél még egyet, ne félj kérni, van több is!” Vannak még kedves emberek a világon. © SITUATION / VK - Nappali tagozaton tanulok, mellette esténként pincérnőként dolgozom. Nincsenek szüleim és barátaim sem. 3 hónappal ezelőtt költöztem ide egy másik városból, és nem volt időm barátokat szerezni. Tegnap kitört a fogam. Hihetetlenül, elviselhetetlenül fájt. De nem volt pénzem fogorvosra. Ugyanúgy elmentem dolgozni, és minden hirtelen mozdulatra vagy hangos zajra iszonyú fájdalom nyilallt a fogamba.
A többi pincér odajött hozzám, és átadtak egy borítékot, benne az összes borravalóval, amit aznap este kaptak. Azt mondták: “Tessék, kislány! Reggel menj, és csináltasd meg a fogadat!” Még sírva is fakadtam ettől a kedvességtől. Még sosem volt velem senki ilyen kedves. © Ward 6 / VK - Jöttem ki a metróból, iszonyúan szakadt az eső. Gondoltam, legfeljebb elázom, de mögöttem egy srác felajánlotta, hogy az esernyőjével elkísér az állomásig. Ezt még jobban értékeltem, mikor megtudtam, hogy neki igazából az ellenkező irányba kellett volna mennie. Köszönöm, hogy szebbé tetted a napom! © Ward 6 / VK
- Sokáig nem szerettem a főnökömet, nagyon arrogánsnak tartottam. De minden megváltozott, mikor vakbélgyulladás miatt rohamom volt a munkahelyemen. Feküdtem a kanapén és sírtam a fájdalomtól, a mentő nem akart megérkezni.
A főnököm a saját autójával vitt be a kórházba, elintézte, hogy rögtön fogadjanak, pedig papírjaim sem voltak. Majd hazavitt, és elhozta hozzám a halálra rémült anyámat. Nagyon hálás vagyok neki, és már szégyellem, hogy ilyen rosszakat gondoltam róla. © Ward 6 / VK - 9 éves voltam, az iskolabuszt vártam a dermesztő wisconsini télben. Vékony kabátom volt, sem sapka, sem kesztyű nem volt rajtam. Egy nő autóval megállt előttem, és adott egy takarót. Körém csavarta, betakarta vele a fejemet és a vállaimat. Emlékszem, hogy megköszöntem, de nagyon zavarban voltam. Mondtam neki, hogy nem tudom, hogyan tudom majd visszaadni. Megölelt, és azt mondta, ne aggódjak emiatt. Az a takaró még mindig megvan. © saintdelft / Reddit
- Fül-orr-gégész vagyok egy kórházban. Külön részlegünk van a gyerekek számára. Átmentem oda az egyik kollégámhoz. Ott volt egy anyuka a fogyatékos gyermekével, várakoztak a sorukra, meg sem próbáltak előrébb furakodni. Mondtam neki, hogy jöjjenek velem, úgy gyorsabb lesz. A szavai nagyon mélyen megérintettek: “Nem, várunk tovább, mert a gyerekem ugyanolyan, mint a többi. Ugyanolyan orra van, mint annak a kislánynak, aki mellette ül. Önöknek nagyon stresszes a munkájuk, miért zavarnám én a nővéreket és az ápolókat azzal, hogy hamarabb vizsgáljanak meg minket, mint másokat?” Lehetne több ilyen ember. © anekdotov.net
- A szülészeten feküdtem komplikációk miatt. Azoknak a kórterme, akik még szülés előtt voltak, ugyanazon a szinten volt, mint azoké, akik már megszültek. Késő este volt, az egyik baba fél napon át sírt a szomszéd kórteremben. Nem tudtam pihenni, ideges voltam miatta. A szobatársaim azt kérdezték: “Neked már van gyereked, mégsem tudod elviselni a sírást?” Sajnáltam ezt a babát. A félénkségemet leküzdve átmentem a másik kórterembe, hogy megkérdezzem, tudok-e segíteni. Bementem, és láttam, hogy nagyon is szükség van segítségre. Egy fiatal lány egyedül volt a szobában, teljesen meg volt rémülve, nem tudta, mit csináljon, még teát sem bírt kortyolni. Töltöttem neki teát, beszélgettem vele, megnyugtattam. Mikor ő megnyugodott, a baba is. Utána már nem sírt így többet. © Mamdarinka / VK
- 6-7 éves voltam és volt egy dollárom. Láttam, hogy egy zacskó cukor 0,99 dollárba kerül. Vittem a pénztárhoz, nagyon büszke voltam, hogy magamnak veszek valamit. Kiderült, hogy adóval együtt 1,08 dollárba kerül. A mögöttem álló férfi egészítette ki a pénzemet, és azt mondta, ez majd jusson eszembe, ha olyasvalakivel találkozom, akinek segítségre lesz szüksége. Az arcára már nem emlékszem, de azt sosem felejtem el, hogy megtanított arra, mennyire fontos kedvesnek lenni az idegenekkel. © PhobosIs*** / Reddit
- Bicikliztünk az egyik barátommal és az ő gyerekeivel. A barátom fiának a biciklijéről leesett a lánc. Valahogy úgy beszorult, hogy nem tudtuk helyrerakni. Egy férfi, aki az egyik ház teraszán üldögélt, néhány perccel később kijött pár szerszámmal, és megjavította. © Avocado Hedgehog
- Taxisofőr vagyok. Mentem egy utasért, kb. 8 perce vártam, de senki nem jött. Az app azt írta, hogy a fuvart készpénzben fizetik, szóval nem fogják kifizetni a várakozási időmet. Volt egy megjegyzés is, hogy ne hívjam fel az utast, ezért üzentem neki párszor, de nem érkezett válasz. Egyre idegesebb lettem, kiesett 15 percem.
Aztán egyszer csak kaptam egy üzenetet az utastól, hogy véletlenül rendelt egy másik taxit is, de megváltoztatta a fizetés módját bankkártyásra, és törölte a rendelést. A fuvar így ki lett fizetve, a kedvem rögtön jobb lett, egész nap mosoly volt az arcomon. © BananaPineapple / Pikabu - Jöttem kifelé a lépcsőházból, és velem jött egy fickó is. Egy nagy, fehér macskát cipelt, nem volt hordozója, és a macskán hám sem volt. Mentünk, majd a macska hirtelen megijedt az utca zajaitól, és belemélyesztette a karmait a férfi kopasz fejébe, meg is harapta a fejét.
A férfi nyögdécselt, és halkan azt mondta: “Hát bántottalak én valaha? Te meg ezt teszed velem?” És a macska rögtön megnyugodott. © SITUATION / VK - 11-12 éves voltam, anyámmal mentünk az utcán, láttunk egy hajléktalan nőt. Kb. 10 dollár lapult a kistáskámban, odamentem hozzá, és neki adtam. Sírva fakadt és megölelt. Én is kedves voltam, hogy adtam neki pénzt, de az, ahogyan ő átölelt és megköszönte, igazán jó érzés volt. © Ismeretlen szerző / Reddit
- A lányom 6 hónapos volt. Dolgoztam, hetente párszor be kellett mennem az irodába papírokért. Az egész egy tortúra volt. Fogtam a lányomat, a babakocsit, a laptopot, az iratokat, és így mentem fel az ötödikre, majd vissza. Ha a babának rossz kedve volt, akkor ezt az utat sírással kísérve tettük meg.
Végre hazaértünk, nyitva hagytam az autót. Meg kellett etetnem a lányomat, fürdetés, altatás és még papírmunkám is volt. Egy órával később csengettek. A szomszéd állt az ajtóban: “Nyitva hagytad az autódat!”
Kiderült, hogy egy nő vigyázott az autómra, nehogy valaki kinyissa. A férje pedig átjött, mikor rájöttek, hogy kié az autó. Mi lenne velünk jó emberek nélkül? © Olga Golovchenko - Felszálltam egy zsúfolt buszra, és a függőleges kapaszkodót fogtam. A busz rázkódott egyet, én meg a kapaszkodó illesztését fogtam, ami eltört. Féltem, hogy a sofőr nem lenne túl boldog, ha meglátná, ezért visszatettem a helyére és ártatlan képpel fogtam. A mellettem álló férfi segített szorosan tartani. Gondoltam, milyen egy kedves fickó.
Aztán a buszmegállónál fogta a kapaszkodót, és leszállt vele a buszról. Kiderült, hogy amibe kapaszkodtam, az egy függönyrúd volt, amit a férfi cipelt, és csak azért tartotta ilyen erősen, hogy tudjak mibe kapaszkodni. Majdnem sírva fakadtam, mikor erre rájöttem. © Podslushano / Ideer