A mindennapi élet zűrzavarában könnyű beleragadni a végtelen szülői teendőkbe és aggályokba. De ha van valami, ami igazán számít, az az, hogy megálljunk, és gyermekeinket szeretettel, melegséggel vegyük körbe. A szakértők szerint egy gyermek minél több törődést kap, annál egészségesebb és boldogabb felnőtt válik belőle.
A következő összeállítás hősei bizonyítják, hogy a mindennapos áldozatoktól a rendkívüli tettekig egy anya szeretete nem csak erős, de képes megalapozni a gyermek jövőjét.
- Néhány évvel ezelőtt hazalátogattam, miután másik államban jártam iskolába. Anya könyvtáros egy általános iskolában, és talált egy cuki könyvet, amiről azt gondolta, tetszeni fog nekem, mivel tudta, mennyire szeretem a dinoszauruszokat. Anya bejött a szobába, leültetett az ágyra, és elkezdte felolvasni a gyerekeknek szóló, dinoszauruszos történeteket, pedig már felnőtt voltam. Imádni való asszony. © team_meme / Reddit
- Egyszer, mikor még nagyon kicsi voltam, elmentünk a McDonald’s-ba. Rengeteg tinédzser volt ott, és egy kivételével mindegyikük evett. Bár próbálta titkolni, de látszott rajta, hogy szomorú. Mi a közelükbe ültünk le, és hallottuk, ahogy csúfolják, amiért nincs mit ennie. Anyám ekkor felállt, odament a pulthoz, rendelt egy menüt, neki adta, és azt mondta: “Ez a tied. Jó étvágyat, és legyen szép napod!” Majd visszaült mellém. A fiú csak mosolygott és megköszönte. © EarlMarshal / Reddit
- Mikor kislány voltam, egyik karácsonyra egy játék sütőt akartam. Anyám azt gondolta, ez egy teljesen felesleges játék és haszontalan holmi, ezért esze ágában sem volt megvenni. Normál esetben most jönne az, hogy kislányként mennyire csalódott voltam és megfogadtam, hogy a születendő lányomnak én biztos veszek ilyen sütőt.
Ez a történet nagyon kedves számomra. Anya karácsony reggelén bekötött szemmel odavezetett a dupla sütőjéhez. Az alsó sütőre kötött egy nagy, piros masnit, és azt mondta, ez az én saját sütőm. Kaptam ajándékba egy dobozos süteményport és serpenyőket is.
Lenyűgöző volt! Úgy éreztem, ez a legjobb ajándék, amit valaha kaptam. A történet legjobb része, hogy anyám éveken át kölcsönkérte tőlem a sütőt, mikor szüksége volt rá. Mindig büszkén adtam oda neki.
Könnyes lesz a szemem, ha eszembe jut, hogy egy általa feleslegesnek tartott ajándékból hogyan csinált nekem egy értékes és fontos ajándékot. © Jayfourgee / Reddit
- Mikor 16 éves lettem, anya “büntetésből” elvette a telefonomat, és ennek látszólag semmi oka nem volt. Egész héten dühöngtem. Igazából azért vette el a telefonomat, hogy végignézze a kontaktjaimat, és mindenkit meghívjon a meglepetés szülinapi bulimra.
A szülinapom szombatra esett. Elhívta a két legjobb barátnőmet, és azt kérte tőlük, mondják nekem azt, hogy egy mozival akarják ünnepelni a szülinapomat. De helyette a szülinapi bulimra visznek. Minden tökéletesen sikerült, semmit nem sejtettem.
Nagyon jól éreztem magam, az összes barátom ott volt. Anya zenekart is szervezett, és volt egy hatalmas torta, kaptam egy Guitar Hero 2-t, amire régóta spóroltam. Anya is úgy örült, mint én, vagy talán még jobban. © lolt****sprinkles / Reddit - Most szerdán panaszkodtam neki telefonon, hogy szomorú vagyok, ezért édességre vágyom, de semmi nincs itthon. (Az érthetőség kedvéért 2 évvel ezelőtt költöztem el az ország másik felébe.) Nem telt bele két óra, és egy futár jelent meg az ajtóban mindenféle édességgel, amit csak el tudtok képzelni. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Mikor külföldön dolgoztam egyedül, megbetegedtem és komoly problémával kórházban kellett maradnom. Beteg voltam és magányos, féltem, az egész rémes volt. Másnap reggel betoppant anyám a kórterembe. Letette a bőröndjét, odajött az ágyamhoz és átölelt. Még nem telt el 24 óra azóta, hogy bent feküdtem, de ő már rögtön repülőre ült és eljött hozzám. Hozott egy csomó olyasmit, amit szeretni szoktam, mikor beteg vagyok, elhozta a régi plüss macimat és rágcsálnivalókat is.
Fura, hogy egy ilyen rossz élmény, mint a betegség, bekerült a legszebb emlékeim közé, de szavakkal nem lehet leírni azt a megkönnyebbülést, azt a szeretetet és biztonságot, amit tőle kaptam. Semmi nem volt rendben, de tőle mégis úgy éreztem, hogy nem lesz baj. Remélem, legalább fele olyan jó anya leszek, mint ő. © yokayla / Reddit
- 2016 februárjában a gyermekjóléti szolgálat kiköltöztette a lakásból az exemet. Bár megkönnyebbültem, hogy elment, azért fájt is a dolog. Aznap éjjel felhívtam a szüleimet, és elmondtam nekik, mi történt. Anya másnap üzent, hogy amíg én dolgozom, apa elmegy a gyerekemért az oviba, így nem kell mással foglalkoznom, csak hazamennem, és eggyel kevesebb teher lesz rajtam.
Mikor hazaértem, láttam, hogy a konyha tele van élelmiszerrel. Anya legalább egy hónapra ellátott mindenféle jóval. Miközben apa a fiamért ment, anya bevásárolt nekem és vacsorát is főzött.
Egy nagy táskát is észrevettem a sarokban. Kérdeztem, hogy mi az. Anya mondta, hogy néhány napig nálam marad, hogy tudjak pihenni és feldolgozni a történteket. Miután lefektettem a fiamat, anya szó nélkül elővett egy fagyit a fagyasztóból, fogott egy kanalat, és odaadta nekem. Miközben ettem a fagyit, átölelt, elmondta, hogy szeret, és megesküdött, hogy segít túljutni ezen. Meg is tette. © HerVoiceEchoes / Reddit - 20 perces késéssel sikerült kiraknom a gyerekemet egy szülinapi bulin. Vagyis azt hittem. Aztán bementünk, és rájöttem, hogy 20 perccel a vége után érkeztünk. Az anya viszont köszöntötte a fiamat, és azt mondta: “Semmi gond! Indul a buli 2. része! 2 óra múlva vissza tudsz jönni érte?” Mindannyiunknak szükségünk van az effajta anyai támogatásra. © momtransparent1 / X
- Anya könyvtáros volt egy középiskolában a város veszélyesebb részén. A tanárok büntetésből küldték a fegyelmezetlen gyerekeket a könyvtárba. Anya foglalkozott velük, adott nekik feladatokat, egyfajta menedékké változtatta számukra a könyvtárat. Aztán elkezdtek maguktól is könyvtárba járni és “anyának” szólítani az anyukámat. © writingpis / X
- 6 éves voltam, mikor a szüleim elváltak. Az egész életem a feje tetejére állt. Többé nem láttam apámat. Ez elég durva, mikor 6 éves vagy. Anyám nyilvánvalóan stresszes volt és elfoglalt. Azt mondta, lehet, hogy idén nem tudjuk felrakni a karácsonyi fényeket. 6 évesen ez elég nagy csalódás.
Egyik nap, mikor hazaértem, láttam, hogy minden ki van világítva. Anyám azt mondta: “Nem fogod elhinni, mi történt! Míg ma az iskolában voltál, én ebédeltem, és kopogást hallottam az ajtón. Egy alacsony férfi volt az, olyan ruhában, mintha a Mikulás egyik manója volna. Megkérdezte, itt laksz-e, és azt mondta, hallotta, hogy idén nem tudjuk felrakni a karácsonyi fényeket. A manók segítettek nekem felrakni őket!”
Persze, valójában arról volt szó, hogy anyám úgy gondolta, ha ez a gyerek már elvesztette az apját, legalább ennyi öröme legyen, megérdemli ezeket a fényeket. Kivett egy szabadnapot, hogy megcsinálja a karácsonyi világítást. Anyám szerint nagy, csodálkozó szemekkel hallgattam a történetét. Manók segítettek anyának a karácsonyi világításban! Ez fantasztikus! © zdragan2 / Reddit - Szegénységben nőttem fel, de anyám megtett mindent, hogy jó, de olcsó programjaink legyenek. Egyszer eljött értem az iskolába, hazavitt, ahol sütit és tejet kaptam, majd egy könyvtárból kölcsönzött könyvből olvasott fel nekem. Egyszerű volt, de imádtam, a mai napig emlékszem rá. © Little-Jump-6208 / Reddit
- A hó miatt nem volt aznap iskola. Én, a bátyám és néhány gyerek a szomszédból egész nap videójátékokkal játszottunk nálunk, mivel a mi szüleink nem voltak otthon. Mikor már közeledett az ebéd ideje és elkezdtünk éhesek lenni, kopogtak az ajtón.
Egy futár volt a helyi pizzériából. Mondtam neki, hogy mi nem rendeltünk semmit és nincs pénzünk. Azt felelte: “Anyukád már kifizette. Azt mondta, mondjam meg neked, hogy tudja, hogy mindannyian itt vagytok és már biztosan megéheztetek.” Minden barátunk tudta, hogy ha finomat akar enni, akkor hozzánk kell jönnie, de anya aznap igazi legendává vált. © IgnoreMe304 / Reddit
- Egyik évben a szülinapom alkalmából anya bejelentett minket egy önkéntes munkára egy farkasok mentésével foglalkozó helyre, mivel mindig a farkas volt a kedvenc állatom. Rettentő hideg volt, és egész nap ürüléket szedtünk meg takarítottunk, de nagyon jól szórakoztunk. Valahol van is egy fotóm egy farkasról, ami néhány centire volt az arcomtól. © pfcgos / Reddit
- Általános iskolás voltam. A család vett egy edénykészletet mindennapi használatra, és mindenkinek más-más mintával festett tányérja volt. A legtöbb minta farmokat és falvakat ábrázolt, de az egyiken Noé bárkája volt, nagyon színes, vidám jelenet volt.
Mindig ezt választottam magamnak, mikor én terítettem meg az asztalt. Kb. 8 éves voltam, mikor mondtam anyának, hogy ez a kedvencem. Most 33 vagyok, azok a tányérok még mindig megvannak, és mikor átmegyek vacsorázni, anya még mindig azzal a tányérral terít meg nekem. © thiswillsoonendbadly / Reddit
- Anya mindig ugyanazt az ezüst karkötőt viselte. Sosem vette le. Mikor megkérdeztem, miért, azt mondta, ez az ő szerencse karkötője.
Egyik nap elindult bevásárolni, és észrevettem, hogy a karkötője leesett a földre. Felvettem, és láttam, hogy a belsejébe apró betűkkel bele van gravírozva valami. A szívem csak úgy kalapált, mikor elolvastam, mi van beleírva: “Ne költs meggondolatlanul. Spórolj Jane ajándékára.”
Könnyek szöktek a szemembe. Szegények voltunk, anyám egyedülállóként nevelt fel. Több munkája volt, hogy megéljünk valahogy, de minden évben a szülinapomon megkaptam azt a játékot, amire vágytam. - Egyszer karamboloztam anyám autójával. 18-19 éves voltam, a szüleim házától kb. 1 percnyire lévő boltban vásároltam. Kijártam a parkolóból, de nem néztem jól körbe, és nekimentem egy másik autónak hátrafelé menetben.
Anyám autójának nem lett semmi baja, egy karcolás sem esett rajta. A másik kicsi, öreg autó viszont teljesen összetört. Nem tudtam, mit csináljak. Sírva fakadtam, rámutattam a szüleim házára, és megkértem a férfit, hadd menjek el szólni anyának.
Zokogva, magamat szégyellve, reszketve indultam el, azt hittem, anyám iszonyú dühös lesz. De csak fogta magát, és velem jött. Ahogy mentünk az autó felé, odahajolt hozzám, és azt mondta: “Egy kis ócskavasnak mentél neki. Azt hittem, igazi autóval ütköztél.” Ledöbbentem. Anya beszélt a másik sofőrrel, aki igazából nagyon örült, hogy a biztosítótól kap valamennyi pénzt az öreg járgányára, anyám pedig soha többé nem beszélt erről a balesetről. Nem tudom, miért hagyta ennyiben, de nagyon hálás voltam érte. © peonyrevolution / Reddit