Vannak olyan emberek, akik még egy tibeti szerzetest is képesek volnának kiborítani. Annyira különös logikával gondolkoznak és cselekszenek, hogy lehetetlen megjósolni, mire számíthatunk tőlük. Nem gonoszok, nem szélhámosok, csak mesterien értenek ahhoz, hogy az ember falra másszon tőlük. A következő összeállításban szereplő emberek igazi profik ebben!
- Egyik szomszédom, akivel néha szoktam beszélgetni, 100 dollárt kért tőlem kölcsön egy hétre. Nem nagy összeg, ezért odaadtam neki. 10 nappal később, este 11-kor adta vissza a pénzt, és bocsánatot kért a késésért. Másnap reggel felhívott, és azt mondta: “Tudnál kölcsönadni 100 dollárt?” Mondtam neki, hogy nincs pénzem. Ekkor elkezdett kiabálni velem, és azt mondta, hogy neki tervei voltak azzal a pénzzel, és direkt adta vissza ilyen későn, hogy aznap már ne tudjam boltban elkölteni. Végül még megkérdezte: “Hogy tudtad ilyen késő este elkölteni a pénzt?” © tikorotaro / Pikabu
- Hárman voltunk a vonatfülkében: én, egy 40 körüli nő és a lánya. A nő megkérdezte, tudnék-e adni neki egy kést, mert fel akarja vágni a csirkét. Odaadtam neki az enyémet. Miután befejezték az evést, a nő koszosan visszaadta a kést. Mondtam neki, hogy lemoshatta volna. Erre hőzöngve azt felelte: “Miért mosnám el én a te késedet?” Kimentem a mosdóba és elmostam én. 4 óra múlva a nő újból elkérte. Mondtam neki, hogy nem adom oda. Kérdezte, miért nem. Azt feleltem neki, hogy azért, mert fogalma sincs a jó modorról. Vörös lett és kirohant a fülkéből. Talán a kalauzhoz szaladt panaszkodni. 20 perccel később visszajött, és elkezdte gyorsan összepakolni a holmiját. Majd a lányával egy órán át álltak a folyosón, míg be nem értünk az állomásra. © Vekna / Pikabu
- Hajnali 2-kor felhívott egy nő, és azt mondta, maradjak távol tőle és Max családjától, különben felhívja a férjemet és elmesél neki mindent. Felébresztettem a férjemet, és azt súgtam neki: “Téged keresnek!” – és átadtam neki a telefont, majd visszafeküdtem. Közben hallottam, hogy a férjem azt mondja: “Igen, persze, beszélni fogok vele reggel.”
Reggel aztán rájöttünk, ki az a Max, és a férjem beszélt vele. Kiderült, hogy egy barátja a munkahelyéről, akinek megadta az én számomat, mert vissza kellett adnia valamit nekünk. A nő, aki hívott, Max új barátnője volt, aki radikális módszerrel akarta távol tartani a versenytársait: minden nőt, akinek a számát megtalálta Max telefonjában, sorra felhívott. A srácnak nem volt valami vidám reggele. © Priorita999 / Pikabu
- 3D szkenneléssel foglalkozom. Írt nekem egy 16 év körüli fiú.
– Nagyon szeretném megtanulni ezt úgy csinálni, ahogy te.
– Ez szép gondolat, egyetértek vele.
– Felvennél tanulónak?
– Miért ne? Felvennélek.
– És mennyit fizetnél nekem azért, hogy tanuljak tőled? © snakegreen / Pikabu - A szomszédommal arról beszélgettünk, jó ötlet lenne közösen felfogadni egy dadát nyáron a gyerekeink mellé. De végül a férjemmel úgy döntöttünk, hogy a gyerekeinket táborba küldjük. A szomszéd dühös lett, és megtiltotta a gyerekeinek, hogy szóba álljanak velünk.
3 hét némaság után kaptunk egy üzenetet: “Most már nem csak érzelmileg, de fizikailag is távol leszünk. Pár hétre elmegyünk a városból, de beszélhetünk, ha visszajöttünk.”
Ez meg mégis micsoda? Az a bűnünk, hogy táborba küldtük a gyerekeinket ahelyett, hogy dadát fizettünk volna? Ehhez minden jogunk megvolt. Sosem kértek bocsánatot. © Moderate_Human / Reddit
- Festő vagyok, kiállítom a munkáimat, elég jól megélek és támogatom a szüleimet. Minden más rokonom, mikor találkozunk, mindig megkérdezi, hogy mikor fogok már végre felnőni és szerezni magamnak egy rendes állást. Mikor elmondom nekik, hogy mennyiért kelnek el a festményeim, azt hiszik, hazudok. Minden családi összejövetel kész komédia. És még ők vannak megsértődve. © Overheard / Ideer
- Van egy ismerősöm, akivel a szülészeten feküdtünk együtt a kórházban. Később elkezdett kommentelni a közösségi oldalamon: “A te babád mászik már? Az enyém már 2 hete csinálja.” Kérdeztem, miért mondja ezt nekem? Talán, hogy megmutassa, hogy az ő gyereke okosabb? Megsértődött, és már nem vagyunk online barátok. © olga_s_psychology
- Egy pár költözött a környékünkre, és az új szomszéd hamar a közösség lelkévé vált. De hamar észrevettem, hogy szüksége van a figyelemre, és azt is, hogy mindig ugyanazokat a történeteket meséli.
Azóta már 5 év telt el, és még mindig ugyanazokkal a sztorikkal szórakoztat minket, de rólunk azóta sem kérdezett semmit. © DBCheshireMan / Reddit
- A parkban ültem és olvastam. Kb. fél óráig voltam nyugalomban, mikor a hátam mögött azt hallottam: “Hé, hölgyem!” Megfordultam, egy fiatal srác állt ott. Úgy járkált, mintha nem látna, és segítséget kért.
Bepánikoltam és odavezettem a padhoz. Aztán azt mondta: “Teljesen elvakított a szépséged. A látásom csak akkor fog visszatérni, ha megadod a számodat.” Most komolyan?! Ki kéne vizsgáltatnia a fejét. © Not Everyone Will Get It / VK - Azt hittem, ilyen emberek csak a viccekben léteznek. De kiderült, hogy az én közelemben is élnek. A gyerekemet írattam be az óvodába egy másik anyukával együtt. Az enyém 4 hónappal fiatalabb volt, de már szobatiszta és egész szépen beszélt. Külön csoportba került a két gyerek. Aztán a nő azt mondta nekem: “Persze, hogy nem kerülhettek egy csoportba, mert a miénk jóval fejlettebb, de ne aggódj, mire iskolába mennek, biztos utolértek minket!” Onnantól kezdve külön utakat jártunk. © obri_toys
- Az anyósom csodálatos ember. Mindig van az életében egy fő cél, amit kitűz maga elé. Egyszer például tejfölt akart rásózni másokra. Telefonálgatni kezdett. Először a lányánál próbálkozott, de ő határozottan visszautasította. Aztán az idősebbik menyéhez fordult, de nála is hiába próbálkozott. Aztán a legidősebb fiával próbálkozott, végül a legidősebb unokát tárcsázta, hogy kér-e a jó, sűrű házi tejfölből. Az unoka éppen a vizsgái közepén járt, és pont nem tejfölről álmodozott. Következett a középső unoka. Mivel nem mondott egyértelműen nemet, az anyós ezt igennek értelmezte. El is vitte neki a tejfölt. De miután találkozott a fiával az ajtóban, aki éppen akkor ért haza munkából, elkezdett panaszkodni a menyére, amiért nem értékeli a friss, háztáji élelmiszert. Majd boldogan nyújtotta át a szeretett kisfiának a tejfölt. © user6877032 / Pikabu
- Öltözködési szabályokat állítottam fel az esküvőmre. Kikötöttem, hogy a menyasszony színeit senki sem viselheti. A vendégek öltözhetnek az esküvő témájának megfelelően vagy viselhetnek egyszerűen feketét. Mindegy, hogy öltönyben jönnek vagy farmerben, csak érezzék jól magukat. Az egyik barátom azt írta: “Mutatok egy képet arról a ruháról, amiben menni akarok. Eldöntheted, hogy megfelelő-e vagy sem.” Szerinte ő nem akart engem túlragyogni az esküvőm napján. Már korábban is voltak vele problémáim, és elegem volt a bohóckodásaiból, de mondtam neki, hogy rendben, mutassa a fotót. Mikor megláttam, nevettemben majdnem leestem a székről. Azt hittem, csak viccel. Egy ‘70-es évekbeli, kopott fekete, bő ruha volt. Mintha valaki a szemétből húzta volna ki azt a rongyot. És attól félt, hogy ebben a ruhában majd túlragyogja a menyasszonyt? Végül nem jött el az esküvőnkre, és ennek kifejezetten örültem. Szerintem rájött, hogy nem rá figyelnének az emberek, ezért inkább otthon maradt. © Maleficent_Fee_9462 / Reddit
- Múlt hétvégén egy barátom meghívott egy születésnapi bulira. 9-en voltunk, köztünk a szülinapos srác. Egy nő sütött tortát a szülinaposnak, és mindenki kapott belőle.
Beszélgettem a vendégekkel, mikor a nő odajött hozzánk két tányérral, mindegyiken volt egy-egy szelet torta. Elfogadtuk, megköszöntük, de ő nagyon fura arcot vágott, majd elment. Mi tovább folytattuk a beszélgetést. Megkóstoltam a tortát, de nem ízlett, ezért félretettem a tányért. A buli után a nő pasija elkezdett üzengetni nekem. Azt írta, a barátnője egész éjjel sírt, mert egyetlen szelet sem jutott neki a saját tortájából. Nyilvánvalóan csak udvariasságból kínált meg engem a 8 szeletre vágott tortából. Még kókuszreszelék is volt benne, amit egyébként sem szeretek. © LeoHyuuga / Reddit - Egy lány jött be a részlegünkre, és idegesen nézett körbe. Kérdeztem, mi történt? Kiderült, hogy a kollégám elhozta a számítógépét megjavítani. A lány kiabálni kezdett: “Fontos információk vannak rajta! Azonnal szükségem van rá!” Elkezdtük keresni, aztán kiderült, hogy csak a monitor lett elhozva, és azon volt egy csomó öntapadós cetli mindenféle információkkal. © Stories from Life / VK
- Nemrég megismertem egy férfit, és úgy tűnt, minden megvan benne, amire vágytam. Magas, jóképű, olvasott és egyedülálló. Egy ideig beszélgettünk, aztán folyton meghívatta magát hozzám. Javasoltam, hogy valahol a városban találkozzunk, de ő mindig úgy csűrte-csavarta, hogy végül nálam kötöttünk ki.
– Várjunk csak, miért hívnálak meg magamhoz?
– Tudod, szeretem a házi kosztot. A gyomrom nem bírja az éttermi kaját. Ezenkívül kellemesebb nálad, jó hangulatban beszélgetni.
– Akkor üldögélj otthon, ha annyira szeretsz otthon lenni. Én nem szeretek főzni, szóval hívj át magadhoz valakit és szolgáld ki!
Azt hozzátenném, hogy a pasi nagyon jól keresett. Csak kiderült, hogy a nőkre nem szeret költeni. © Shanya200 / Pikabu - A feleségem dühös volt rám. Takarításmániás. Az egész napot egy barátnőjénél töltötte, míg én és a fiunk otthon voltunk. Mikor hazaért, megkérdezte: “Mit ettetek?” Mondtam, hogy sült krumplit és húst. De a konyha tiszta! Erre elkezdte morogva súrolni a konyhát. Egy órával később megmutattam neki a számlát a gyorsétteremből, ahonnan rendeltünk. Szóval, miért lett ideges? Talán én sem vagyok olyan rossz a takarításban… © Sh52731 / Pikabu
- A buszon összefutottam az egyik régi tanárommal. Rögtön elkezdett kérdezgetni, hogy minden rendben van-e velem, házas vagyok-e már. Megfogta a kezemet és megnézte a gyűrűmet. Mondtam neki, hogy minden rendben a férjemmel és a szüleimmel is. Aztán hirtelen kitört belőle: “Nem, az nem lehet! Az én lányom meg még egyedül van!” © Overheard / Ideer