18 főnök, akiknek a húzásaitól az alkalmazottak nem hittek a szemüknek

Micsoda öröm egy megértő és empatikus főnök mellett dolgozni! Ám a következő összeállítás főszereplőinek olyan főnökök jutottak, akiknek finoman szólva is megvoltak a maguk hóbortjai.
Egyesek percről percre elszámoltatták a dolgozókat a munkaidőről, másoknál mindig kéznél volt az eltűnő tintával töltött toll. Mintha ezek a főnökök a saját abszurd világukban élnének. És mit tesznek a beosztottak? Csak teszik a dolgukat és élvezik az előadást!

• Egyszer a régi főnököm behívott az irodájába, odaadta a tollát, és megkért, hogy írjak egy listát a feladataimról, majd mindegyiket végezzem el. Megírtam, visszamentem a helyemre, majd észrevettem, hogy a tinta eltűnt. Szerencsére tudtam, hogy a főnökömnek fura dolgai vannak, ezért még idejében készítettem egy másolatot.
  Újból behívott magához, és azt kérdezte: “Mit kértem tőled, hogy mit csinálj?” Mindent elmondtam neki a listáról. Majd közbevágott: “Nem, az egészet rosszul írtad le, én valami mást kértem!” Ekkor odatettem a másolatot az asztalára. Köpni-nyelni nem tudott. © evgeniadubai / Threads
• Az előző munkahelyemen hosszú ideje késtek a fizetésekkel. Eleinte tűrtük a helyzetet, de egy bizonyos pont után már tarthatatlanná vált. Bementünk a főnökhöz, és mondtuk neki, hogy felnőtt emberek vagyunk és nem kérhetünk kölcsön pénzt minden hónapban. A főnök nagy szemekkel nézett ránk, és azt kérdezte: “Most azt akarják mondani, hogy a pénzért dolgoznak?”
• A főnökasszonyom mindenáron ki akart rúgni, hogy az egyik barátnőjét tegye a helyemre. Emlékszem az egyik ötletére: arra utasította a titkárnőjét, hogy vezessen naplót arról, percre pontosan mikor és mennyi időre hagyom el az irodát. Jó hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondtam a titkárnőnek: “Akkor most írd le, hogy kimegyek WC-re.” 5 perccel később: “Írd le, hogy visszajöttem a WC-ről!” Valamiért ennek a naplózásnak az ötletét egy hét alatt feladták. © bibigulaitukenova / Threads

• A lakásom közel van a munkahelyemhez és egyedül élek. A főnökasszonyom messzebb lakik, a városon kívül. Rászokott arra, hogy megkérjen, hadd töltse nálam az éjszakát. Eljutottunk odáig, hogy azt kérte, ne mossam ki rögtön utána az ágyneműt, mert úgyis újra nálam fog aludni. Nem tudom, hogyan vethetnék véget a dolognak. Ma még a kulcsomat is volt képe elkérni, mert aludni akar és később megy be az irodába. © Overheard / Ideer
• Jó munkám volt, de egy másik cég több pénzt ajánlott. Természetesen elfogadtam. Mikor mondtam a főnökömnek, hogy elmegyek, megkérdezte, mennyi pénzt fogok kapni. “Kétszer ennyit” – feleltem. Úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna, és azt kérdezte: “De neked nincs is szükséged annyi pénzre. Mégis mire fogod költeni? Nincs férjed, nincsenek gyerekeid. Nem értem.”

• Egy nőnél voltam szakmai gyakorlaton, ahol minden percemről részletes jelentést kellett írnom. Valahogy így nézett ki:
  9:00-9:10-ig munka előkészítése
  9:10-9:15-ig telefonálás egy ügyféllel
  9:15-9:20-ig szünet
  És így tovább minden egyes percről. Kézzel. Minden egyes nap.
  Azt is le kellett írnom, hogy “mit tanultam ma”. © usenalieva1 / Threads
• Műszaki szakemberként dolgozom egy kis cégnél. A fizetésem még az alapvető kiadásaimat sem fedezi. Megegyeztem a főnökömmel, hogy ha hozok egy ügyfelet, 10% jutalékot fogok kapni utána.
  2 nappal később az egyik ügyfél felhívott a saját telefonomon: “Két hete ön telepítette a berendezést Mrs. Smith-nél. Meg tudná tenni ugyanezt nálam is?” Mondtam, hogy persze. Megadtam neki az irodánk címét, és szóltam a főnökömnek, hogy egy ügyfél fog érkezni a berendezésért. Az ügyfél meg is érkezett, fizetett, sok hasznot hozott. Mikor a főnökömnél a jutalékom után érdeklődtem, azt felelte: “Nos, ezt az ügyfelet nem te hoztad, hanem ő keresett meg téged. Ezért nem jár bónusz.” Ekkor jöttem rá, hogy ideje más jövedelemforrást keresnem. © Sobolrzn / Pikabu

• Egy nagy hipermarketben voltam középvezető. A fizetésem feleannyi volt, mint a legtöbb alkalmazottnak, akik alattam dolgoztak. Értettem, hogy erről a vezetőség dönt, de rákérdeztem a főnökömnél, mégis miért van ez így. Zseniális választ kaptam. “Drága felszerelésekkel dolgoznak és nagy stressznek vannak kitéve. Mégis mi van, ha eltörnek valamit? Te csak emberekkel dolgozol, az nem veszélyes.” © Oksana Zhuravleva
• Ma a főnököm gratulált születésnapom alkalmából. Ajándékot is adott. Tett egy üdvözlőkártyát egy borítékba, majd becsomagolta és átadta a felesége jókívánságait is. Milyen kedves, meg is öleltük egymást.
  Kinyitottam a borítékot. Gyönyörű üdvözlőlap volt… 40. születésnapra. Igazából én csak 39 vagyok. Nem mintha aggódnék a korom miatt, de sokszor beszéltünk róla, hogy 39 leszek. Nem akartam ezzel idegesíteni, elég stresszes típus. Ki tudja, lehet, hogy jövőre nem kapnék semmit. © buba_gem / Threads

• Dizájnerként dolgoztam. A főnököm, aki előszeretettel nevezte magát a cég alapítójának, megkért, hogy Photoshoppal szerkesszem át annak a manikűrszalonnak a képeit, ahol a barátnője dolgozik. Azt akarta, hogy igazítsak a körmök hosszán, tüntessem el a beszakadt bőrt, a foltokat, tökéletesítsem a csillogást stb. Fizetségként ingyen manikűrt ajánlott abban a szalonban. Komolyan azt hitte, hogy elmegyek egy olyan szalonba, aminek a manikűrjeit photoshoppolni kell. © WhiteWhite / Pikabu
• A főnököm elképesztő volt. Munkaidőben nagy hévvel mesélt történeteket az életéről, egyszerűen nem hagyta, hogy a munkára figyeljünk. Aztán munkaidő után is bent tartott minket, hogy fejezzük be a feladatokat. Órákon át tologattam a papírokat, miközben hallgattam a véget nem érő történeteit. Akkor mondtam fel, mikor kiderült, hogyan osztották szét a bónuszokat. Nagy tanulság volt! © Evgenia Plavskaya
• Egyszer korábban mentem be dolgozni, 1 órával műszakkezdés előtt. Ültem a raktárban, nyomkodtam a telefonomat. Jött az éjszakai műszak vezetője.
  – Miért nem dolgozol?
  – Várok, hogy elkezdődjön a műszakom. Még van 40 perc.
  – Percre pontosan meg kell várnod, hogy elkezdődjön a műszakod ahhoz, hogy dolgozz? Kezdhetsz korábban is, ha már itt vagy.
  – Akkor korábban el is mehetek, mert nem kell percre pontosan megvárnom, hogy véget érjen a műszakom?
  – Nem.
  – Nem, főnök. Ez nem így működik. © ZaTaS / Pikabu

• Volt egy állásom, ahol váltakozó napokon kaptam szabadnapot, de ezt időről időre törölték “termelési szükségletekre” hivatkozva. A főnököm imádta megkérdezni: “Miért van szükséged pihenésre?” Viccesnek tűnt, de mivel egyre kevesebb szabadnapom lett és egyre gyakrabban hajtogatta ezt, felmondtam. © Oleksandra Savchenko
• Az egyik munkahelyemen a főnököm egy kifejezetten csinos nő volt, aki mindenkit halálra idegesített. Folyamatosan ellenőrizte, hogy az alkalmazottak mit csinálnak munkaidő alatt, és beszámolókat írt róluk. Aztán egy nyugdíj közelében járó nőt tettek a helyére, aki nem tudta használni a számítógépet. Mindent papírra írt, nekünk kellett begépelni. A kézírása ráadásul olvashatatlan volt. Úgy kezdte a napot, hogy megkért valakit, hogy kapcsolja be neki a számítógépet. © Anastasia Bakhvalova

• Az iskolában, ahol dolgoztam, az igazgató minden szombaton összehívta a dolgozókat. Ez alapból szabadnap volt. Csapatépítés céljából zsákban futást és túrákat szervezett. A részvétel kötelező volt.
  Péntekenként, órák után sor kígyózott az irodája előtt, mert a tanárok könyörögtek, hogy hadd töltsék a szombatot a családjukkal. Az igazgató magyarázatot követelt tőlük! Hétfőnként pedig ezeknek a tanároknak, akik pénteken felmentést kértek, fotóval kellett igazolniuk, hogy valóban a családjukkal töltötték a szombatot. Én soha nem vettem részt egyetlen ilyen kötelező programon, és fotót sem vittem bizonyítéknak. Az igazgató azt mondta, gondjaim vannak a csapatba való beilleszkedéssel és nincsenek barátaim a csapatban. © Zaitseva ER / Dzen
• A főnököm imád spórolni, ezért a lánya, aki jogot tanul, tanárként dolgozik a nyelviskolánkban. Ezzel nem lenne gond, ha a lánya értene is a dologhoz. Nem tudom, hogyan mondjam meg finoman a főnökömnek, hogy már több ügyfelet elvesztettünk a lánya miatt. Nem akarok munkanélküli lenni. © Overheard / Ideer
• Egyszer a főnököm megkért, hogy rendeljek egy lábtörlőt az iroda bejáratába. Egy nagy, gumis lábtörlőt. Több lehetőséget is találtam, megmutattam neki őket. Egyik sem tetszett neki. Azt mondta, nem elég gumisak, és nem is hasonlítanak arra, amilyet ő akar. Még ugyanazon a napon üzleti útra ment egy hétre, és mondta, hogy keressek más opciókat, amíg távol van. Mikor visszatért, megmutattam neki pontosan ugyanazt a válogatást, amire azt mondta: “Na, ez már egész más!” © ari.lifetale / Threads
• Az előző munkahelyemen a főnököm egy igen követelőző nő volt, amiből napi szinten problémák adódtak. Egyszer festették annak az épületnek a homlokzatát, ahol az üzletünk volt. Kijött a főnök, mindent megvizsgált, majd azt mondta az ott dolgozó lányoknak: “Mossátok le a járdát az üzlet előtt, lefolyt rá a festék.” Mossák le. A járdát. © trollkvinnan