A kempingezés nagyon jó szórakozás lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Kint lenni a szabadban és rátalálni ömagadra – sokaknak ezt jelenti. De mi történik, ha a természet úgy dönt, rád ijeszt egy kicsit?
A következő történetek rémisztő fordulatot vett kempingezésekről szólnak.
- Az erdőben kempingeztünk. Én, a feleségem és a 3 gyerekünk (7, 11 és 15 évesek). A harmadik éjszakán felébredtem, a szívem majd’ kiugrott, a csend hátborzongató, földöntúli volt. Egyetlen zaj sem volt, semmi hang, semmi fény, még a levegő is úgy tűnt, hogy ránk nehezedik. Csendben feküdtem, vártam a hajnalt. Mikor kimentem, minden fehér volt. Ez volt a legsűrűbb köd, amit valaha láttam. Furcsa érzés fogott el.
Visszamentem a sátorba. Még néhány órát vártunk, hogy kitisztuljon az idő és összeszedjük a sátrakat. Visszafelé úton ugyanolyan csend volt és köd, felkapcsoltuk a zseblámpákat. A gyerekek kijelentették, hogy soha többé nem fognak kempingezni, és titokban én is így voltam vele. Már attól libabőrös leszek, ha eszembe jut. © Peter Wayne - A Felső-tónál kempingeztünk, mikor éjszaka óriási zivatar lett. Kb. 5 méterre voltunk a szikla szélétől. Reggel felébredtünk, és láttuk, hogy 1 méter választott el attól, hogy belezuhanjunk a 30 méterrel alattunk fekvő tóba. © DWM4LTR / Reddit
- Egy egész napos túrázás után barlangokban vertem tábort, miközben szakadt az eső. Választhattam a barlangok közül, és a legnagyobbat választottam. A szél süvített be a réseken, és egész éjjel üvöltő, sípoló hangokat adott.
Annyira erős volt a szél, hogy a vízesések vizét is össze-vissza fújta a levegőbe. A társaim hatalmas egerek és pókok voltak. Nagy robajlás hallatszott kintről, de úgy döntöttem, inkább bent maradok, mivel aznap este már többször is eláztam.
Másnap reggel láttam, hogy a mellettem lévő barlang bejáratát földcsuszamlás torlaszolta el. © druhl / Reddit
- Oregonban, a Wild Rouge Wilderness területén túráztam néhány héttel ezelőtt. Az éjszaka közepén felébredtem, meleg leheletet éreztem az arcomon. Először nem foglalkoztam vele, de 1-2 perc után úgy döntöttem, utánajárok. Körbenéztem a területen, és láttam egy kis fekete medvét (kb. 70 kg-os lehetett). Kb. 5 méterre ült tőlem és figyelt.
Pár perc után odébb állt. Attól féltem, hogy az anyja valahol a közelben lehet, csak a kicsit egy rövid időre magára hagyta. © Cascadialiving / Reddit - Egy középiskolai barátommal kempingezni mentünk a Phoenix közelében lévő Saddleback-hegy tetejére. Jó néhány órán át beszélgettünk az UFO-król és a földönkívüliekről. Éjjel 1 körül feküdtünk le, majd hajnali 4-kor lüktető hangot hallottunk az égből.
Olyan hangos volt, hogy már a mellkasunkban éreztük a lüktetését. El tudjátok képzelni, mennyire megijedtünk, mikor egy fénysugár világított le ránk. Egy ponyván aludtunk hálózsákban, nem volt sátrunk, így az erős fény nagyon vakító volt. Az adrenalin szintünk az egekbe szökött, biztosak voltunk benne, hogy űrutazás vár ránk. Aztán a fény elhalványult, a pulzáló rezgés pedig odébb állt egy helikopter formájában. Egy elveszett túrázót kerestek. © bmblbe2007 / Reddit - Egy gleccser mellett kempingeztünk a hegytetőn, a semmi közepén. Nyár volt, de a jég sugározta a hideget. Kövekből építettünk egy falat, hogy a hideg ne érje közvetlenül a sátrunkat. Ültünk a sátor előtt és néztük a hegymászókat.
Másnap délután elmentünk egy vízeséshez, és mikor visszaértünk, a sátrunk le volt rombolva. Egy hatalmas jégdarab leszakadt és legurult a hegyről, több tonna követ és törmeléket sodorva magával. Meghalhattunk volna. Jó volt az időzítés. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Az Atchafalaya-medencében, a víz fölé kikötöttem egy függőágy-sátrat egy hosszú híd közepén. A tudatlanságom miatt a függőágyam egyik végét véletlenül egy korhadó fához kötöttem. Az éjszaka közepén elfordultam, és hallottam egy reccsenést. A következő, amire emlékszem, hogy a vízben vagyok. Kb. 5 percig küzdöttem – de 1 órának tűnt –, hogy kicipzárazzam a sátrat és ki tudjak jutni belőle. Felmásztam a kajakomra, összeszedtem az összes holmimat, és egy órán át bolyongtam a mocsarak átkozott labirintusában, hogy visszajussak a parkolóhoz.
Azóta nem vertem tábort víz felett. Megtanultam, milyen fontos, hogy sit on top kajakom legyen, hogy ne váljak aligátoreledellé. © GrahamCracka86 / Reddit - Kb. 10 évesen cserkésztáborban voltam. Mindenki a sátrakban aludt. Késő este nagyon hangos, morgó hangot hallottunk. Közelinek tűnt, azt hittük, medve. Kb. 1 órán át hallgattuk. Nagyon féltünk, de elhatároztuk, hogy kilesünk a sátorból. Legnagyobb meglepetésünkre a hang a vezetőnk sátrából jött. A horkolása volt! Mindenki jót nevetett rajta, de őszintén, akkor nagyon féltem attól, hogy elragad egy medve. © Roman Diaz
- Gyerekkoromban nyaranta a szüleinkkel kempingeztünk lakóautóval. Abban az évben a nővéremmel elhatároztuk, hogy a lakókocsi helyett egy kis sátorban fogunk aludni, amit közvetlenül a lakókocsi előtt állítottunk fel. Egy éjszakát sem bírtunk ki benne. Tisztán hallottuk, ahogy valami a sátornak dörzsölődik. Féltünk, azt hittük, járkál körülöttünk valaki. Nem emlékszem, hogyan jutottunk ki a sátorból, de azt hiszem, elkezdtünk kiabálni és a szüleink jöttek ki értünk. Apám körbenézett, mi visszamentünk a sátorba, de egy idő után újra hallottuk azt a hangot. Végül beköltöztünk a lakókocsiba. Néhány nappal később még mindig nem akartunk a sátorban aludni, ezért apám lebontotta.
Kiderült, hogy valamilyen állat alagutat ásott a sátrunk alatt, annak a hangját hallottuk. Nem vettünk észre ebből semmit, mert felfújható matracokon aludtunk, csak a hangot hallottuk. Ma már vicces, de akkor halálra rémültünk. © lote4 / Reddit
- Néhány évvel ezelőtt történt, egy hétköznap éjszaka, mikor a park csendesebb. Éjjel 2-kor ki akartam menni a mosdóba, ezért kiszálltam a lakókocsiból. Ahogy mentem az ösvényen, halk hangokat hallottam a fülem mellől. Mintha kacagás lett volna.
Kicsit felgyorsítottam a tempómat, és elkezdtem a szememmel keresni egy mosómedvét vagy tarajos sült, hátha azoktól jön a zaj, de nem láttam semmit. Mai napig meg mernék esküdni rá, hogy az erdő mélyéről hallottam egy nő hangját, mintha azt mondaná: “Helló.” Teljes gázzal sprinteltem a lámpákig, megbotlottam egy fatörzsben, felszakadt a nadrágom és a lábamon a bőr. Végre elértem a mosdóba, kissé hülyén éreztem magam.
Ott aztán lebeszéltem magam arról, hogy odakint bármi természetellenes lehetne. Ahogy visszafelé elhaladtam az erdő bejárata mellett – nagyon messziről elkerülve azt –, megint csak azt tudom mondani, hogy hallottam egy suttogást, ami azt mondta: “Gyere vissza!” Még életemben nem futottam olyan gyorsan. © ComfortableAd3519 / Reddit - A prérifarkasok hangja olyan, mint a síró kisbabáké. Csak egy vékony nejlon van köztetek, látod, ahogy hozzádörzsölőznek a sátorhoz és sírnak az éhségtől. Mint egy csecsemő. © BunnieBonnie / Reddit
- Mielőtt megnősültem és gyerekeim születtek, sokat túráztam egyedül. Egyik nyáron Észak-Kaliforniában voltam. A harmadik éjszakán felállítottam a sátrat és fogtam néhány pisztrángot vacsorára. Kb. 30-40 km-re voltam minden úttól, amit ismertem. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valami egy kicsit megütötte a sátram oldalát. Vártam, és a dolog 2-5 perces intervallumokban megismétlődött. Hallottam valamit odakintről és éreztem a szagát. Ez így ment egy órán át.
Végül választhattam, hogy vagy bepisilek a sátorban vagy kimegyek. Kimentem, és hangosan azt mondtam, hogy reggel az első dolgom lesz elhúzni innen. Nem tudom, mi volt az, de az ütődések megszűntek.
Reggel már hajnalban összeszedtem a sátrat. Láttam, hogy 30-40 apró kő és toboz van a sátor mellett. Egy kis tisztáson voltam, ahol nem voltak fák a sátor mellett. Összepakoltam és elmentem. Fogalmam sincs, mi lehetett, de az biztos, hogy tobozokat és kavicsokat dobált rám. © yulsugonna**** / Reddit
- Cserkésztáborban a West Point katonai akadémiára kirándultunk. A csapatunk egy régi kempingben, lepusztult házakban töltötte volna az éjszakát, ami nagyjából 1 órányira volt az akadémiától.
A vezetőink borzalmasak voltak, sosem vették a fáradtságot, hogy előtte ellenőrizzék a szálláshelyeinket, ezért mindannyian meg voltunk lepődve, hogy mennyire szörnyű, dohos és korhadt az egész. Döglött bogarak voltak mindenütt. Sokunk inkább az autókban akart aludni, de a vezetőnk félős pisiseknek nevezett minket, és mondta, hogy legyünk végre férfiak.
Fogtuk a hálózsákokat, és tettük, amit mondtak nekünk. Aztán az éjszaka közepén fura csicsergő hangra lettünk figyelmesek. Egyikünk felkapcsolta a zseblámpát, és a plafonra világított. Denevérek. Rengeteg.
Valaki sikított, ekkor az összes denevér szétreppent. Mindenki elkezdett eszeveszetten rohangálni, ettől a denevérek csak még inkább megijedtek. A szülők átszaladtak a másik házból a sikoltozásra, és mikor kinyitották az ajtót, a denevérek ott száguldoztak körülöttük. Apám nem sokkal ezután hazavitt a cserkésztáborból. © RorschachtheMighty / Reddit - Egy ponyván aludtam, mikor hirtelen hangokat hallottam a bal oldalamról. Felugrottam, és láttam, hogy a bokrok mozognak. Megijedtem, de úgy döntöttem, nem megyek ki alaposabban megnézni, inkább visszabújok a hálózsákba. Aztán a táskám, amit párnának használtam, lassan elkezdett mozogni, ugyanaz a hang volt közben, ezért azt hittem, megtámadtak. Elhatároztam, hogy elijesztem a támadómat, és elkezdtem ugatni, közben felálltam, hogy jobban lássak. Egy vombat volt, aki elvitte a táskámat. Ez nem hangzik olyan félelmetesnek, de egy 13 évesnek az volt. © generalgreavis / Reddit
- A kempingező csapatból mindenki a nagy “bulisátorban” volt és kamaszok módjára jól érezték magukat. Mikor kicsit csend lett, éppen elég volt ahhoz, hogy egy ember alig hallható kántálását meghalljuk.
“Mindenki fogja be most rögtön!”
Egyikünk kicipzározta a sátor ajtaját, ekkor láttuk, hogy a sátor közelében egy család varázsigéket mormol és közben előre-hátra dőlnek. Egyre hangosabbak lettek és egyre jobban dülöngéltek. Bezártak a sátor ajtaját, ők nem sokkal később elmentek. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Coloradóban, a Comanche vadonban túráztam éjjel, és nem jutottam el oda, ahol sátort akartam verni, ezért az ösvény közelében, egy nagy szikla mögött táboroztam le. Azt álmodtam, hogy egész éjjel a macskám kaparássza a hátamat. Arra ébredtem, hogy mindenhol pumanyomok vannak és a takaróm el van szakadva. Fogalmam sincs, a felfújható matracom hogyhogy nem lyukadt ki.
Másnap reggel folytattam az utamat, de nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy követnek. Ebédnél vettem észre, hogy egy szikla tetejéről egy puma bámul rám. Rövidre zártam ezt a túrát, és utána rögtön vettem egy lottószelvényt. Azon nem nyertem, mégis szerencsésnek mondhatom magam. © ChronicLs / Reddit - A bátyámmal gyakran járunk kempingezni. Évek óta csináljuk, és már a 40-es éveinkben járunk. Az egyik ilyen túrán, úgy éjfél körül hallottam, hogy a sátor cipzárja lassan lehúzódik. Lassan, de határozottan. Azt gondoltam, a bátyám megy ki pisilni. “Jól vagy?” – suttogtam. De nem érkezett válasz. Megfordultam, és láttam, hogy alszik mellettem. Megnéztem a cipzárt, de fel volt húzva. Visszaaludtam.
Reggel, mikor felébredtem, a cipzár ugyanúgy zárva volt, de a fejem mellett a sátor oldala szét volt szakadva, négy karom nyomát jól lehetett látni, ezért biztos, hogy nem késsel csinálták.
Valamilyen állat szakította ki, de minket nem bántott, és kint sem láttunk semmilyen nyomot. Ez volt életem legfélelmetesebb túrázása, ezután egy ideig nem is mentünk. © Michael Jacobson - A feleségemmel kempingeztünk a nászutunkon. Három csodás nap után egy kísérteties hangra ébredtünk, mintha karmok karcolnák a sátor oldalát. Ébren maradtunk és rémülten öleltük egymást. Ahogy végre hajnalodott, kilestem, és megrökönyödve láttam, hogy egy csapat vadló van odakint. Lenyűgözőek voltak, még néhány csikó is volt köztük.
A reszelős hang, amit hallottunk, az volt, hogy a nyelvükkel nyalogatták a harmatot a sátorról. Órákon át néztük őket, és mielőtt megkérdeznétek, nem, nem támadtak meg minket! © Alan Sinclair