Sajnos vagy sem, de a családtagjainkat nem válogathatjuk meg. Ez azt jelenti, hogy számtalan örömteli és kellemetlen eseményt köszönhetünk nekik az életünk során, és sosem tudhatjuk, mire számíthatunk tőlük.
- Mikor a gyerekem 18 hónapos volt, a nagymamám áthívott, és azt mondta: “Próbáld ki ezt a gyümölcslevet. Adhatok belőle a babának?” Gyanú nélkül kortyoltam belőle párat, gondoltam, csak azt akarja, ellenőrizzem, hogy túl hideg vagy túl savanyú-e.
Aztán rájöttem, hogy megromlott, és ezért van fura utóíze. Kiköptem, és megkérdeztem, hogy mi ez. A nagyanyám azt kérdezte. “Megromlott? Én is erre gondoltam. Fel volt fúvódva a doboz és penész volt a tetején. De úgy nyitottam ki, hogy ne jusson belőle a pohárba.”
Kiderült, hogy talált egy felfúvódott dobozt a kamrában, és ahelyett, hogy kidobta volna ezt a szemetet, inkább a 1,5 éves gyerekemnek akarta adni. De utolsó pillanatban inkább úgy döntött, először rajtam próbálja ki. Még szerencse, hogy átmentem, különben nem tudom, mi történt volna. © Alidamai / Pikabu - Kb. 5 éves voltam, mikor egyszer anyával a nagynénémnél voltunk egy darabig. Egyik nap a nagynéném azt hitte, hogy elloptam a pénzét. Egy könyvben volt egy boríték, és eltűnt. Ki tehette? Hát persze, hogy én!
Mennyit kínoztak, egy millió kérdést tettek fel. Néhány hét múlva már én is kezdtem elhinni, hogy én loptam el azt a borítékot, csak elfelejtettem, hova tettem. Anya még a rendőrséggel is megfenyegetett.
Mikor a vonaton ültünk és hazafelé utaztunk, a nagynéném felhívta anyámat, és ártatlan hangon azt mondta: “Átnéztem a könyveimet, és az egyikben megtaláltam a borítékot. Elfelejtettem, hogy én tettem oda.” Anyám bocsánatot kért tőlem, de ezután már nem tudtam bízni benne. © NEET*** / Pikabu - A nővérem meghívta anyánkat egy törökországi utazásra. Anya mindig azt mondta: “Ti ezt nem értitek, már 70 éves vagyok, nehezemre esik, nem vagyok képes rá.” A vicces az, hogy a szüleink mindennap a kertben dolgoznak és bio krumplit termesztenek, amire senkinek nincs szüksége. És mindezt azzal az ürüggyel, hogy: “Mozognunk kell, ez a hobbink!” © Nachtwandler70 / Pikabu
- Többet nem hívtam át a fiam barátját, mert az anyja annyi szabályt állított. A fiú nem ehetett hotdogot és szőlőt, mert megfullad. Hamburgert sem étteremben, sem nálunk, mert biztos nincs alaposan megsütve. Nem játszhatott az udvaron felnőtt felügyelete nélkül. Pedig már 6. osztályosok voltak.
Egy iskolai adománygyűjtés során palacsintasütés volt. Emailt küldött nekem, hogy figyelte őket, és látta, hogy elég hidegen tartják a tésztát, valószínűleg nem lesz szalmonellás, így a fiam biztonsággal ehet belőle. Ilyesmik. Az érdekes az, hogy a fia teljesen normális volt.
Áthívtam egy másik barátját a fiamnak. Kint szaladgáltak, sárkányt reptettek, ami fennakadt a fán. Az anyja jött érte, meglátta, hogy gereblyével próbálják leszedni, erre azt mondta a fiúnak: “Gyerünk fel a fára!” A fiú kismajomként mászott fel, és én arra gondoltam, igen, ez az igazi gyermekkor.” © FeatofClay / Reddit - Anyám unokákat akart, és folyamatosan ezzel nyaggatott, pedig még barátom sem volt. Egy fiúval elmentem a harmadik randinkra. Mikor jöttünk ki a kávézóból, megláttam anyámat. Köszöntünk egymásnak, anyám Jake-re nézett, és azt mondta: “Na, mikorra várhatom az unokákat?” A fiú teljesen lesápadt, majd azt mondta: “Még nem döntöttük el!” © Caramel / VK
- A fiúnak, akivel együtt jártunk középiskolába, a szülei kamerát szereltek a szobájába. Mikor elmesélte nekem, arra gondoltam, esetleg babafigyelő lehet, amit még régebben használtak. De nem. Napi 24 órában figyelték, a srác pedig 17 éves volt. © Ismeretlen szerző / Reddit
- A férjemmel megtudtuk, hogy lányunk lesz. Az Ariadne nevet választottuk neki, ez mindkettőnknek tetszett.
Nemrég a férjem elmondta ezt a szüleinek. Az anyósom szinte megfulladt a döbbenettől, mikor meghallotta a nevet. Rögtön azt mondta, hogy az ő lányunokáját Mariának kell nevezni a nagyanyja után. Szerinte ez nem is kérdés.
Próbáltam neki elmagyarázni a helyzetet, még össze is vesztem vele, hogy megvédjem a döntésünket, de meg sem hallgatott. A férjem összes rokona az anyósom pártjára állt. A szüleim engem támogattak, ezért az anyósom velük is rosszban lett. Azt kiabálta, náluk családi hagyomány, hogy a gyerekeket a nagyszülők után nevezik el.
Akkora vitte lett belőle, hogy olyan rosszul lettem, hogy mentő vitt be a kórházba. Reggel telefonon beszélgettem a férjemmel. Azt mondta: “Ha anya annyira akarja, legyen a lányunk neve Maria, ez csak egy név. A második gyereknek meg olyan nevet adunk, amilyet mi akarunk.”
Kiakadtam, és mondtam neki, hogy a gyereknek olyan neve lesz, amilyet én akarok, hiszen ez csak egy név. A férjem erre azt mondta: “Oké, legyen, ahogy akarod.” Majd letettük a telefont. Azt akarom, hogy a gyerekünket úgy hívják, ahogyan én és a férjem akarjuk. De az anyósomékkal sem akarom tönkretenni a kapcsolatot. © YOUZHEZMARRIED / VK - A nagymamámmal elmentünk meglátogatni a nagynénémet. Kb. 12 éves voltam. Akkoriban nagyon hosszú hajam volt. De azonkívül, hogy copfba kötöttem, nem tudtam vele mást kezdeni. Általában anya, a nagymamám vagy a barátnőim fonták be. A nagynénémet idegesítette, hogy a nagymamám minden reggel befonja nekem. Egyik reggel fogta a copfomat, és levágta, míg a nagymamám nem volt otthon.
Mikor hazaért, sokkot kapott, én sírtam, mert utáltam a rövid hajat. Bob frizurával kellett élnem, pedig olyan akartam lenni, mint Rapunzel. © MissXaker / Pikabu
- Van egy bátyám. Mikor megszületett a gyerekem, azt mondta: “Van néhány holmink, ami a mi gyerekeinktől maradt. Gyere át, és nézd meg, hogy szükséged van-e valamire.” Átmentem. A felesége mutatott egy nagyon ócska babakocsit (már volt babakocsink, de nem is ez a lényeg).
Felajánlották, hogy megvehetem tőlük, és vehetek még babasapkákat, rugdalózókat stb. Udvariasan visszautasítottam, azt mondtam, megvan mindenünk. Még mindig szégyellem a családomat. © aleale2019 / Pikabu - A családunkban van egy óriási probléma, amivel nem tudunk mit kezdeni. A férjem apja valamilyen okból DNS-tesztet csináltatott, és kiderült, hogy nem ő a férjem vér szerinti apja. A férjem most 32 éves, én 29 vagyok.
Az anyósom nem is tagadta, de valami olyasmit mondott, hogy: “Kit érdekel, mi történt 30 évvel ezelőtt? Muszáj mindenre emlékeznem? A legfontosabb dolog, hogy ebben a 30 évben téged szerettelek, ez nem érdekel?”
Jó asszony, a férjével mindig szeretetben, harmóniában éltek. Most viszont az apósom válni akar. A férjem dühös az apjára és neheztel az anyjára. Folyton üzeneteket írogatnak neki, amiben egymásra panaszkodnak. Mégis mit lehetne tenni? © Overheard / VK - A nagynéném nem engedi a gyerekeinek, hogy kinyissák az üdítős dobozt, mert attól fél, elvágják az ujjukat. Ezzel nem is lenne baj kisgyerekeknél, de az ő gyerekei már 15 és 18 évesek. © SteelyDanny / Reddit
- Apám egyszer készített egy hintalovat az unokahúgomnak. Több darab fából faragta ki, kézzel fonta a farkát, kötélből készített neki sörényt, amit kézzel festett be. Gyönyörű ajándék volt, ami generációkon át öröklődhetett volna. Egy nap azonban az unokahúgom apja túl lusta volt ahhoz, hogy kintről hozzon be fát, ezért fogta a hintalovat, darabokra vágta és a tűzre dobta. © dewright23 / Reddit
- Anyám imádja az üzleteket és a ruhákat, ezért rengeteg ruhát vesz az unokájának is. Jobb lenne, ha én választhatnám ki ezeket a ruhákat, de hálával elfogadom az ajándékait, mert tudom, hogy ajándék lónak nem nézzük a fogát.
Egy nap átjöttek a nagyszülők, hogy elvigyék a 3 éves gyerekünket egy olyan kávézóba, ahol van a gyerekeknek csúszda, medence és trambulin is. Azon tűnődtem, hogyan kéne felöltöztetnem, mert farmerben és ruhában csúszni-mászni nem lenne túl kényelmes. Egy új melegítőt adtam rá, amit anyától kaptam.
Mikor mentek el, anya azt mondta: “Mikor megláttam, hogyan van felöltöztetve a lányod, majdnem sírva fakadtam, hogy ilyen ócska, régi ruhákat adtál rá! Azonnal veszek neki új ruhákat és az üzletben átöltöztetem!”
Mondtam neki: “Anya, ezeket a ruhákat tőled kaptuk! Itt vannak a címkék, most vágtam le róluk. Múlt héten vetted őket.” Anya néma csendben elsétált. - Mióta megszületett a fiunk, az anyósom mást sem csinál, csak kritizál engem, hogy milyen anya vagyok. Ha jó tanácsokat adna, még el is fogadnám, de minden, amit javasol, veszélyes. Még rosszabb lett a helyzet, mikor a húgának is megszületett az unokája, azóta folyamatosan összehasonlítgat minket.
Az egyik legfőbb problémája, hogy szerinte nem öltöztetem megfelelően a gyereket. Úgy tesz, mintha nem tudnék róla megfelelően gondoskodni, szerinte a gyerek fázik. Mikor ő van a gyerekkel, óriási takarókba bugyolálja. Mikor észrevettem, láttam, hogy a baba tiszta piros és őrülten izzad.
Aztán végre megnéztük, hogyan öltöztetik a másik unokát. 32 fok volt. A babán prémes kabát, bundás nadrág, pulóver és zokni volt. Az én babám többnyire rugdalózóban van vagy sima nadrágban, pizsamában. Nem csoda, hogy rajtam fel volt háborodva, mikor azt várta, hogy a júniusi forróságban prémes kabátot adjak a gyerekre!
Nem hiszem, hogy bármi változtathat a véleményén. A férjem azt akarja, hogy kevesebbszer találkozzunk vele. Nem jó ez így. © Rare-Caregiver7538 / Reddit
- Az anyósom szerint a férjemnek kellene felásni a zöldséges kertjét és krumplit ültetni bele. Mikor a férjem felvetette neki, hogy inkább felvesz valakit erre a munkára, az anyja azt mondta: “Minek vagy, ha semmit nem vagy képes megcsinálni?” A férjem fogta magát, beült az autóba, és hazajött. Másfél hónapig nem beszéltünk az anyóssal. Az unokái felől sem érdeklődik. De most olyan nyugodtan vagyunk, hogy azt elmondani sem tudom. © WendyMage / Pikabu
- A nővérem mesélte ezt a történetet. A barátaival egy tengerparti házban volt. Mindannyian elmúltak már 20 évesek, és azt tervezték, hogy ott maradnak hétvégére. Fennmaradtak egész éjjel, és filmeket néztek, mikor éjfélt ütött az óra. Az egyik lány telefonja elkezdett csörögni, az anyja volt. Azért hívta, hogy menjen lefeküdni. És mi volt a legrosszabb? Hogy felállt, és tényleg elment lefeküdni. © superman_*** / Reddit
- A férjem és én hétvégén legalább 10 óráig némán tartjuk a telefonunkat. Tehát alszunk. Hirtelen arra ébredek, hogy a férjem rövidnadrágot és pólót húz fel. Hirtelen megszólal a kaputelefon. Megkérdezem tőle: “Ki az?” Azt válaszolja: “Rendőrség.”
Kiderült, hogy anyukám reggel 7 vagy 8 órakor küldött egy képet messengeren. Reggel 8-kor elkezdett hívogatni, de a telefonom egyik napról a másikra lemerült. Felhívta a férjemet, de az ő telefonja néma volt.
A férjem olvassa az üzenetét, hogy ki kell nyitnia az ajtót a rendőrségnek, mert csak 10 órától segítenek az eltűnt gyermeke keresésében. Az nem kifejezés, hogy dühös voltam. 37 évesek vagyunk. © Zosia1987 / Pikabu - Az egyik ismerősöm mesélte, hogy a fia, aki még tanul, külön akar költözni tőlük. Azt mondta, hogy már felnőtt, és nem akar többé a szüleivel lakni. Nagyvárosban élnek, és a külvárosban van egy üres lakásuk. Azt mondta a fiának: “Lakj ott, keress állást. Nem ellenezzük.” De a fiú azt mondta, arra számított, hogy a szülei majd bérelnek neki egy lakást a városban, és fedezik az összes kiadását is. Az apa erre nemet mondott, így a fia szemében most ő az első számú ellenség. © LisOpus / Pikabu