A szülő-gyerek kapcsolat nem mindig egyszerű. De vannak olyan szerencsések, akiknek az édesanyjuk és édesapjuk bármikor kész segíteni. Történeteik szívmelengetőek.
- A fiam most lesz 13 éves. Egy évvel ezelőtt rendbe akartam tenni az erkélyt, kidobni minden használaton kívüli holmit, egyúttal meg akartam tanítani a fiamat is arra, hogyan kereshet pénzt. Telepítettem a telefonjára egy adok-veszek alkalmazást, és megmutattam neki, hogyan kell használni.
Megegyeztünk, hogy amit keres, azt megtarthatja, de az összes eladást egyedül kell intéznie. A következő hónapokban eladott bicikliket, régi vízvezeték alkatrészeket, rossz telefonokat, egy rollert, egy takarót stb. Ahogy egyre több pénze lett, tudott venni belőle egy új telefont.
Ennek eredményeként megtanulta, hogyan beszéljen idegenekkel, hogyan magyarázzon el részleteket a különböző tárgyakról. Sikerült megtanítanom neki, hogy az általa keresett pénz az övé és egyedül döntheti el, hogy mire fordítja. Akaraterőt csepegtettem belé, hogy képes legyen spórolni és ne költse el egyből a megkeresett pénzt. Ja, és közben az erkélyt is kitakarítottam. © nkeladib / Pikabu
- Az Év Anyukája díjat a nővérem érdemli, akinek sikerült elhitetnie a gyerekeivel, hogy a Kinder csokitojás felnőtteknek való, csak a játék a gyerekeké. © XTakeshi / Pikabu
- A házamat építettem. Azon a napon még átöltözni sem volt időm, úgy mentem haza, ahogy voltam, egy régi bőrdzsekiben, munkásnadrágban, régi bakancsban, teljesen porosan és festékfoltosan. Mentem hazafelé, egy aluljáróhoz értem, és egy jól öltözött anyuka jött velem szembe a fiával. Az anya lehajolt a gyerekhez, és azt mondta neki: “Nézd ezt a bácsit!” Na gondoltam, hát itt tartunk. Nem tudtam megmutatni nekik az egyetemi diplomámat, hogy ráébresszem őket, hogy az első benyomás mennyire megtévesztő tud lenni és hogy nem szabad az embereket a külsejük alapján megítélni. Aztán az anya azzal folytatta: “Ha ügyesen eszel, te is olyan nagy és erős leszel, mint ő!” Egész úton hazafelé mosolyogtam. © Snakecatcher / Pikabu
- A feleségemmel bevezettünk a gyerekeknél egy új rendszert, a “szombati zsákolást”. A lényege az, hogy lefekvés előtt a gyerekek elpakolják a játékaikat, és ami elöl marad, az megy a zsákba legalább egy hétre. Ha egy játék már másodjára köt ki a zsákban, akkor elvesszük egy hónapra, mert szemmel láthatóan nem nagy értéket képvisel a gyerekek számára. © godwarz / Pikabu
- Szerencsés vagyok, hogy a 8 éves lányom azt hiszi, este, zseblámpával olvasni a takaró alatt egyfajta lázadásnak számít. Arra még nem gondolt, vajon a zseblámpájában miért nem merül le soha az elem. © mcnees / Twitter
- Az anya észrevett egy piros rúzsfoltot az apa gallérján. Nem szólt semmit. Néhány nappal később az apa ruhájának ujján talált alapozó foltot, akkor már dühös lett. Az apára nehéz idők köszöntöttek. Bevallotta, hogy sminkórákat vesz, ami még dühösebbé tette az anyát. De aztán az apa bebizonyította, hogy nem hazudott. Azt mondta: “3 lányom van, jó apjuknak kell lennem, és meg kell tudnom csinálni bármit.” © Ward #6 / VK
- Egy héttel az esküvőm előtt rájöttem, hogy a vőlegényem megcsal. Anyához fordultam tanácsért. Természetesen mellettem állt, de meggyőzött, hogy ne fújjam le az esküvőt, hiszen már minden ki lett fizetve, és szégyenben maradnék a család előtt. Később is bosszút állhatok.
Beleegyeztem, bár nem tűnt helyesnek. Az esküvőm életem legrosszabb napja volt. Mielőtt az oltárhoz mentünk volna, apám észrevette, hogy szörnyen érzem magam, félrehívott beszélni, és mindent bevallottam neki.
Átkarolt, és azt mondta: “A legfontosabb, hogy boldog legyél, semmi más nem számít. Gyere, vegyünk tőle búcsút együtt!” Megmondtam a vőlegényemnek, hogy mit gondolok róla, és büszkén sétáltam ki a templomból. Apám pedig azt mondta: “Ez az én lányom!” © Caramel / VK - 17 éves voltam, mikor rájöttem, hogy nem én vagyok a legszebb lány a társaim között. Ennek oka az volt, hogy csúfoltak a vörös hajam miatt, azért, mert kicsi vagyok, szeplős és nagydarab. Elkezdtem alapozót használni, hogy eltakarjam a szeplőimet, a hajamat feketére festettem, és elkezdtem bő ruhákban járni. Apám észrevette ezt, és finoman próbálta megtudakolni, hogy mi az oka.
Egyszer csak sírva kifakadt belőlem, és mindent elmondtam neki. Ő azt felelte: “Semmi baj nincs azzal, hogy alacsony vagy és vörös a hajad. Ezek különleges vonások! Nézd meg, mennyire szép vagy! Akárcsak én.” Valamiért az ő szavai segítettek elfogadni önmagam. © Ismeretlen szerző / Pikabu - Az egyik barátom 14 éves lánya egyszer azt mondta: “Adj pénzt tetoválásra!” A legrosszabb az egészben, hogy az arcára akart tetováltatni. A barátom és a lánya leültek megbeszélni a dolgot.
Megegyeztek, hogy hétvégén elmennek egy tetoválószalonba. “Dupla árat fizetek. De először tinta nélkül csinálja, és csak azután tintával.” Mikor ezt megbeszélték a tetoválóval, az apa odasúgta neki, hogy úgy tetováljon, hogy az a lehető legfájdalmasabb legyen. Amint a tetováló elkezdett dolgozni a lány arcán, a lány felüvöltött, annyira fájt neki.
Aznap este, mikor hazaértek, mindenki elégedett volt. Az anya és az apa azért, mert a lányuk nem tette tönkre az arcát, a lányuk pedig azért, mert nem kellett több fájdalmat elviselnie. Ha nem egyeztek volna meg abban, hogy először csak tinta nélkül próbálják meg, a legvégéig elviselte volna a fájdalmat. Szerintem az apa helyesen cselekedett. Nagyon jó a kapcsolata a lányával. Ha megtiltotta volna neki, a lány biztos, hogy titokban valahogy megcsináltatta volna. © volchek1024 / Pikabu - Mikor a lányom nem viselkedett jól és nem volt már energiám arra, hogy megnyugtassam, feltettem egy fehér agyag maszkot. Ezután a gyerek 20 percig csöndben volt, mert annyira félt tőlem, mikor így néztem ki. © Podslushano / Ideer
- Apám hazaért a munkából. Bejött megnézni engem és anyát, és komoly ábrázattal azt mondta: “Tudjátok, kivel találkoztam? Mentem, sötét volt, csak egyetlen villanyoszlop világított. Hirtelen egy óriási nyúl ugrott ki a bokorból!”
Anyával egymásra néztünk meglepetten, apám pedig egy nagy tábla csokit húzott elő a zsebéből. “Ez a nyuszi megkért, hogy adjam nektek ezt a csokit!” Már 24 éves vagyok, de még mindig úgy imádom ezt a nyuszis tréfát, mint 6 éves koromban. © Overheard / VK - Apám egyedül nevelt fel, így nagyjából mindenhez értek. Kicserélni egy villanykörtét nem nagy ügy nekem, de helyre tudok hozni egy autót is.
Apám szerettette meg velem az autókat, így végül taxisofőr lettem. A férfi utasok meglepetten néznek rám, mert általában még nem láttak korábban női sofőrt. Ezek a férfiak nem tudják, hogy jó vagyok fekvőtámaszban és imádok horgászni is! © Caramel / VK - Karácsonyi rendezvény volt az óvodában, és az összes gyereknek valamilyen ünneppel kapcsolatos ruhát kellett viselnie. Nekem nem volt ilyen ruhám, ezért anyám egy éjszaka alatt kötött nekem egy pulóvert, és kidekorálta gyöngyökből készített hópelyhekkel. 2 napon át sírtam, mikor megtudtam, hogy az esküvői nyakláncát bontotta fel, hogy nekem elkészítse a hópelyheket. © Stogoff / Pikabu
- Anya elkísért a főiskolára, hogy segítsen beköltözni. Mikor mindent kipakoltunk, már késő este lett. Mielőtt elment, az összes pénzét nekem adta, magának csak egy buszjegyre valót hagyott. Boldog voltam, hogy végre megszabadultam a szülői felügyelettől, és azonnal rohantam bulizni a többi diákkal.
Anyának azonban nem sikerült elérnie az utolsó buszt, és az egész éjszakát a buszmegállóban töltötte, mivel a pénze csak egy jegyre, egy teára és egy kekszre volt elég. Ezt csak 7 évvel később tudtam meg, és sírva is fakadtam miatta. © Not everyone will understand / VK
- Gyerekkoromban imádtam a csokit. Egyszer anya adott egy nagy dobozzal, és én rögtön kivettem belőle egy darabot.
Anya észrevette, és nevelési célzattal azt mondta, meg kell ennem az egész dobozzal. Ezután sem utáltam meg a csokit, beteg se lettem tőle. Életem legjobb napja volt! Ez a lecke nem vált be. © Overheard / VK - Az anyák hajlamosak ún. “anya hangot” kifejleszteni. Mikor egyszer az utcán mentem, az egyik ablakból kiabálást hallottam: “Most rögtön gyere haza!” Azonnal megfordultam és hazamentem. Aztán rájöttem, hogy én nem is abban az utcában lakom, aki kiabált, az nem az én anyám volt, és igazából már túl öreg is voltam ehhez. De mindenesetre hazamentem. © kabanjero / Pikabu
- Takarítás közben felporszívóztam egy pizzás doboz matricáját. A fiam elkezdett kiabálni. Ez az ő matricája volt… Mondtam neki, hogy ne szórja szét a holmijait, és hogy egy matrica egyébként sem nagy ügy.
De vigasztalhatatlan volt. Bocsánatot kértem, mondtam neki, hogy véletlenül porszívóztam fel és tiszteletben tartom a tulajdonát, de ha ennyire fontos neki, akkor nem kellett volna az ágy alatt tartania. Mondtam neki, hogy adok helyette egy tucat másik matricát, de nem akarta őket és sírva feküdt le.
Este a porszívó tartályából kiszedtem a matricát és megtisztítottam. Még soha nem láttam a fiamat boldogabbnak. Játszott vele, majd egy hónappal később az engedélyével kidobtuk. Jelentéktelennek tűnik, de egy gyerek bizalma ilyen apróságokon múlik. © Diablo*** / Pikabu - Gyerekként sokat szenvedtem a külsőm miatt. Nagyon csúnyának gondoltam magam. Egy nap álltam a tükör előtt és sírva fakadtam. “Miért vagyok ennyire csúnya?” Apám meghallotta, és azt mondta: “Hát nem tudod? Mert véletlenül a rút kiskacsa szappant dobtam a kádba, mikor fürödtél. Most meg kell várnod, hogy teljesen lejöjjön rólad.”
Hittem neki, és minden fürdésnél megnéztem, hogy vajon szebb lettem-e. Apám közben folyton mondogatta, hogy mennyit szőkült a hajam, mennyivel nagyobbak lettek a szemeim, egészen addig, míg a csúfságot okozó szappan teljesen le nem jött rólam.
Köszönöm apa, hogy ilyen viccesen támogattál! Ha csak azt mondta volna, hogy majd kinövöm ezt a bizonytalanságot, nem hittem volna neki, de a varázslatban hittem.