Egyesek számára a repülés igazi kaland, mások számára csupán rutin. Sosem lehet tudni, hány különös emberrel találkozol, miközben több tízezer láb magasan vagy a föld felett. A következő történetek is bizonyítják, hogy szinte minden járaton történnek váratlan vagy éppen vicces események.
- Egy elég beképzelt lány mellett ültem a repülőn. Kacsaszáj, Dior táska, a legújabb mobil, hosszú körmök. Amikor elkezdték felszolgálni az ételt, megkérdezték tőle: “Csirkét vagy halat?” Erre ő: “Osztriga nincs?”
Erre a légiutas-kísérő: “Van osztriga ízesítésű instant tésztánk. Kér belőle?” Erre vágott egy grimaszt, és azt mondta, inkább nem éhes.
- A repülőn egymástól távol ültünk a férjemmel, ő néhány sorral mögöttem kapott helyet. Azt mondta, aludni fog. Mikor megfordultam, láttam, hogy a mellette ülő lánnyal cseveg. Egy idő után a lány feje a férjem vállán volt. Ezt nem tűrhettem.
Dühösen kicsatoltam az övemet, odamentem, és akkor láttam, hogy az nem is a férjem. Hasonló volt a frizurája, de egy másik férfi volt az a barátnőjével. Az én férjem közvetlenül mögöttük ült és nyitott szájjal horkolt. Tényleg aludt. Néha túl féltékeny tudok lenni. © Mamdarinka / VK - Egyszer 8 órát repültem egy párral, akik még felszállás előtt elővették a szotyit és elkezdték rágcsálni. Az illata az egész gépet betöltötte. Mikor a repülő felszállt, rögtön levették a cipőjüket és a zoknijukat, és a lábukat feltették az előttük lévő ülések karfáira. © Bisquit
- Rossz a térdem. Kifejezetten olyan ülést foglaltunk, amin ki tudom nyújtani a lábaimat, és párnát is kértünk. A légiutas-kísérő vezetett minket a helyünkhöz, ahol ott ült egy nő a 9 éves fiával. Rögtön elkezdett kiabálni, hogy az ő fiának ez a hely tetszik. Az egyik pilóta kijött, és felajánlotta a nőnek, hogy repüljön egy másik géppel. Gyorsan felpattant, és elment az eredeti helyére. Egész úton arról panaszkodott, hogy a fiával kirúgták őket az ő helyükről. © Irina Alexandrovna Shcheslavskaya
- Felszálláskor sürgősen ki kellett mennem WC-re, a hasam görcsölt, nem bírtam tovább. Tudom, hogy tilos, de megkérdeztem, hogy kimehetek-e a mosdóba. Biztonsági okokból nem engedték meg.
Sírva ültem a helyemen. Ezt látva végül megengedték, hogy kimenjek. Miközben a gép szállt fel, én ültem a WC-n és a falba kapaszkodtam. Megköszöntem a légiutas-kísérők megértését, mert ez tényleg vészhelyzet volt. © julia-sp - Egyszer egy kopasz férfi ült nem messze tőlünk. Egy perccel a felszállás után elaludt, és olyan hangosan horkolt, mintha egy motort indítottak volna be. Az éjszaka közepe volt, de senki sem tudott aludni miatta. Mindenki csak kínlódott és nevetett rajta. © Tatiana Novikova
- A repülőnknek hóviharban kellett landolnia a milánói reptéren. Teljes sötétség volt. A szél iszonyú volt, a gép rázkódott, az ablakból is csak a feketeséget lehetett látni. A gépen mindenki csendben, riadt tekintettel ült.
A pilótáknak szinte vakon sikerült letenniük a gépet, az utasok szinte ölelkeztek örömükben. Már eltelt 10 perc, de még mindig nem nyitották ki az ajtót.
Végül a pilóta bejelentette: “Hölgyeim és Uraim, életem egyik legkeményebb landolásán vagyok túl. De a reptér már zárva van a hóvihar miatt, és úgy tűnik, senki nem vár ránk itt. A diszpécser informált, hogy nincs senki, aki kinyithatná nekünk a repteret, mivel a személyzet már hazament.” Kb. 20 perccel később kiengedtek minket. © Elena Gruenitz
- Egyszer rendeltem egy kávét cukor és tej nélkül a repülőn. Úgy tűnt, a szomszédom nem hallotta, hogy mit rendeltem, és kért egy ugyanolyat magának is. Akkoriban még minden ingyen volt. Mikor kihozták a rendeléseinket, felháborodva kezdett kiabálni velem, hogy miért nem kértem tejet és cukrot a kávémhoz. Ha én nem kértem volna, odaadhattam volna neki. A saját rendelését betette a táskájába. © Hanya Sadretdinova
- Egyik barátom az Air France egyik járatán repült. Kiment a mosdóba, és valahogy nem jól zárta be az ajtót, így nem villant fel a jel, hogy a WC foglalt. Hirtelen belépett egy légiutas-kísérő, aki WC papírt akart tenni a mosdóba. A barátnőm sikítozott, a légiutas-kísérő is sikítozott. Az út hátralévő részében a légiutas-kísérő nem győzött bocsánatot kérni, italokat hozott a barátnőmnek és extra étellel is megkínálta. Szegény fickó nagyon megrémült. © Maryana Fedotova
- A Turkish Airlines egyik járatán utaztunk. Beszálltunk, elfoglaltuk a helyünket, a légiutas-kísérő pedig elkezdett dobozokat osztogatni. Az ablak mellett ültem, nem tudtam, mit osztogat. Én is kaptam egy dobozt. Belenéztem, és üres volt. Ránéztem a légiutas-kísérőre, ő meg rám, mutattam neki, hogy üres a doboz.
Kiderült, hogy datolyaszilvának kellett volna lenni benne (ajándék a légitársaságtól). Biztos kiesett, és ezért kaptam üres dobozt. A légikísérő zavarba jött, de mindenki nevetett, és nem csináltunk belőle ügyet. © Karina Bozhkova
- Egyszer egy fapados légitársasággal repültünk Angliából Portugáliába. Már beszálltunk, mikor közölték, hogy a gép egy órát késni fog. A női pilóta a hangosbemondón részletesen elmagyarázta a késés okát, hogy mennyi ideig kell várnunk, mindenről informált és viccelődött is.
Mikor kiderült, hogy ez eltart még egy ideig, felajánlotta, hogy mindenki készíthet egy fotót a pilótafülkében, először a gyerekek, aztán a felnőttek. Még most is bánom, hogy túl félénk voltam és nem mentem be. © Elena Makarova - A ‘70-es évek végén egy kisrepülőgéppel utaztam. Nyár volt, kabát volt rajtam, mégis úgy fáztam a gépen, mint még soha életemben. A gépen 8-12 férőhely volt. Nem volt szabad ülés, ahova átülhettem volna. Észrevettem, hogy egy résen keresztül fúj be rám a levegő kintről. A férjem a karjaival melengetett. © Rimma Pokainis
- Amerikából repültem, egy férfi ült előttem. Hátradőlt a székében, és gyakorlatilag az ölembe dőlt. 9 órán át nem tudtam mozogni és felállni. © Vera Byzova
- Egyszer a szárnynál lévő ablak mellett volt a helyem. Amint felszálltunk, észrevettem egy foltot a szárnyon. És amint a gép felgyorsult, a szegecsek elkezdtek leesni! Felhívtam egy légiutas-kísérőt, és megmutattam neki ezt, de ő közömbösen azt mondta, hogy én csak pánikolok, és vigasztalni kezdett, mondván, hogy ezt így tervezték.
De én nem vagyok hülye. És különben is, a szegecseket nem lehet úgy tervezni, hogy leessenek. © Phosphorito Lumenoso - Egy lánnyal repültem, aki arról panaszkodott, hogy megcsalta a férje. Megadta a számát, és azt mondta, látogassam meg. Aztán elvesztette a telefonját, és elkezdte azt kiabálni, hogy én loptam el. Ennek a nonszensz jelenetnek a végén megtalálta a telefonját a feneke alatt, majd szép nyugodtan elaludt. © Aid JS
- Emlékszem egy vicces pillanatra, mikor turbulenciába kerültünk. Nem tudom, mennyire volt veszélyes, de nagyon rázkódtunk, az asztalokról potyogtak le a dolgok.
Mindenki meg volt rémülve, még a légikísérő is elment és becsatolta magát. Én meg úgy élveztem, mintha hullámvasúton ülnék. Egyáltalán nem féltem. © Nas - A gép tele volt gyerekekkel. Én az enyémeket megetettem, elővettem a laptopot, és elindítottam nekik valamit, hogy nézzék. Az összes gyerek körénk gyűlt. Olyan volt, mintha moziban lennénk, mindenki kényelmesen elhelyezkedett. 2 órán át gyerekekkel voltam körülvéve, a szüleik pedig csak élvezték a repülést. © Alexandra Shatalina
- Rég történt, Kisinyovból repültem Athénba. Már a helyünkön ültünk, mikor a kapitány hirtelen bejelentette, hogy a gép túlsúlyos, ezért 3 utasnak le kell szállnia. A következő járat csak 2 nap múlva indult. Ekkor kezdődött a cirkusz!
A gép felét egy turistacsoport tette ki, volt, aki munka miatt repült, és volt, aki nem kisinyovi volt, így nem tudott hol maradni. Végül engem és egy másik férfit kértek meg, hogy szálljunk le, mert mi ott laktunk és volt hova mennünk.
Még mindig nem értem, hogy lehet egy gép túlsúlyos! Sok éven át utaztam ezen az útvonalon, és soha nem hallottam ilyesmiről! © Svetlana Cuznetsova