Az idős kor nem jelenti, hogy többé nem szórakozhatunk vagy nem kereshetünk kalandokat. A következő összeállítás főszereplői pedig tisztában is vannak ezzel. A gyermekeik és unokáik pedig örömmel osztják meg róluk a történeteket, versenyre kelve egymással a “nézd, mit művel a nagyapám/nagyanyám” kategóriában.
- Elmentünk családostul gombászni. Sétáltunk éppen, amikor felhívott a nagyapánk, hogy ők is kimentek az erdőbe a nagymamával, de már egy órája nem találja sehol. Rögtön odasiettünk. Szétváltunk, és átkutattuk a környéket.
Kiderült, hogy a nagymama átvágott az erdőn és a mezőkön, felment a főútra, majd hazajött a faluba, megpihent, hintázott egyet a játszótéren, és csak úgy fél óra múlva ért el egy ismerőséhez, akitől végül felhívott minket.
Hazarohantunk – a végén pedig a nagymama a nagyapát vádolta meg azzal, hogy ő vitte ki a mezőre. © Overheard / Ideer
- Vettem valamit egy kis kioszkban. Az eladó egy idős nő volt, és a kelleténél többet adott vissza. Szóltam neki, nagyon megköszönte. Egy hónappal később újra vásároltam a kioszkban, mikor egy nő hirtelen megfogta a kezemet, és azt kiáltotta: “Ő az!” Megijedtem. Erre az idős nő kilépett a kioszkból, és egy nagyon szép lányt hozott ki magával kézenfogva. Bemutatott minket egymásnak. Kiderült, hogy tisztességes férjet keresett a lányának. A lányának két héten át kellett vele lennie a kioszkban lesben állva. Így ismertem meg a feleségemet. © ***Yaguara / Pikabu
- Nagyapa megszállottan gyűjti a régi holmikat. Nem antik tárgyakat, csak leginkább szemetet. Talált egy újságot az 1900-as évekből. Miközben hazafelé metróztunk, belenézett. A szeme sarkából észrevette, hogy a mellette ülő nő is érdeklődik. A nő az újságra nézett, aztán a nagyapámra, zavarba jött. De nagyapa nem jött zavarba. Ránézett, és megkérdezte: “Melyik évben vagyunk?” © Overheard / VK
- Nagyapám mesélt egy történetet az egyik randijáról, még az 1930-as évek végéről. “Elmentem érte és elvittem az autós moziba. A film 0,25 dollár volt, a pattogatott kukorica és az üdítő 0,15 dollár. Mozi után még beültünk valahova, és a lány a legdrágább dolgokat rendelte az étlapról! Egy banán split 0,35 dollárba került.” Még 60 évvel később is dühöngött ezen. “Aztán hazavittem és kitettem.” Megkérdeztem nagyapámat, ezután mi történt. “Semmi. Többet nem láttam.” Kérdeztem, hogy miért nem. “Azon az estén 1,50 dollárt költöttem, 75 centem maradt. Túl drága lett volna nekem!” © Brownatm / Reddit
- Nagyanyámnak nehéz élete volt. 13 éves korától dolgoznia kellett. Dolgozott varrónőként, bolti eladóként, rendőrként és takarítónőként is. Végül tesztpilóta lett a szakmája. Most is ezen a területen dolgozik, és nagyon sokat tud az autókról. Egyik nap vitatkoztak anyával, és anya felháborodottan mondta: “Mindenkinek normális anyja van, csak nekem van sofőr anyám!” Nagyanyám erre azt mondta neki: “Nem vagyok sofőr! Tesztpilóta vagyok! Bíp-bíp, drágám!” © Work Stories / VK
- A családban senkinek sincs érzéke a zenéhez. De nagyanyám imád énekelni, még akkor is, ha szörnyen csinálja. Reménységnek látott engem, ezért 6 éves koromban zeneiskolába küldött. A meghallgatáson a tanárok nagyon kíméletesen valami olyasmit mondtak: “Talán jobb lenne, ha idegen nyelvi kurzusra iratkozna be.” A szüleim megértették, de nagyanyám nem adta fel. Berohant az igazgatói irodába, és elkezdett énekelni, hogy bizonyítsa, az unokája is olyan jó énekes, mint ő. Az igazgató úgy gondolta, egyszerűbb, ha egyetért vele, ezért felvettek az előkészítőbe, ahova 6 hónapig jártam. Aztán idegen nyelvi kurzusra váltottam. © Chamber 6 / VK
- A nagyapám 91 éves. Gondja van a csípőjével és persze idős már, kissé törékeny. Taxival utaztunk, előbb ő szállt ki. Nem engedte, hogy segítsek neki, és szerencsétlenül elesett a járdán. Mikor odaszaladtam hozzá, azt mondta: “És a következő mutatványom, hölgyeim és uraim, a háton fetrengés!” © krivitski / Reddit
- A nagymamámnál voltam. Beszélgettünk, és elkezdett mesélni az első szerelméről. Meg voltam győződve róla, hogy a nagyapám volt egész életében az egyetlen szerelme. Aztán hirtelen rájöttem, hogy egy ismeretlen férfiról beszél. Félbeszakítottam, és megkérdeztem, hogy most a nagyapámról vagy egy idegenről van-e szó. Azt mondta: “Persze, hogy nem a nagyapádról! Miért töltöttem volna az egész életemet egyetlen férfival? Sokakat meg kell ismerned, aztán a legnyugodtabbhoz kell hozzámenned. Így sokkal érdekesebb.” Úgy tűnik, még sok mindent nem tudok róla. © Caramel / VK
- Tegnap munka után elmentem felköszönteni a nagymamámat a 65. születésnapján. A buli közepén érkeztem meg. A barátnőivel arról beszélgettek, hogy idén melyik tengerhez utaznak el, milyen ruhákat visznek magukkal és hogyan fognak ott bulizni.
Az este végén még fogadást is kötöttek. Csak tűnődtem, hogy nekem 24 évesen mennyire unalmas életem van hozzájuk képest. © Work Stories / VK - A nagyapám időnként vett ki pénzt a számlájáról, és elrejtette. Mikor meghalt, nem találtuk meg a pénzt. Egyik nap nagyanyám kidobott pár holmit. Még azon az estén találtunk egy cetlit: “Drágám, a pénz a székem párnája alatt van. Ne sírj értem, inkább menj el üdülni.” De a kedvenc széke már a szemétben volt. A család összegyűjtötte a pénzt, és elküldtük nagyanyámat üdülni, hogy eljuthasson a tengerhez. © Overheard / VK
- Ami megmaradt bennem és mindig megnevettet, hogy kiskorunkban hogyan tanított minket, hogy a keresztnevén szólítsuk. Semmiképp sem akarta, hogy nagymamának hívjuk. Nagyon rendes nő volt, előkelő családból származott. Az ő köreiben a nagymama szó nem volt kívánatos, és nem akarta, hogy bármi is emlékeztesse arra, hogy ő már nagymama. Hiú volt, de a maga kedves módján. Azt is megtanította, hogy egy nőtől sosem szabad megkérdezni a korát. Ha szóba került az ő kora, azt szokta mondani: “29 vagyok és ehhez tartom magam.” © Ismeretlen szerző / Reddit
- Apámnak két családja volt egy időben. Egy hivatalos felesége 2 gyerekkel, valamint én és anyám. Mindenki tudott róla, de úgy tettek, mintha nem tudnák. A nagyanyánk nagyon erőlködött azon, hogy összebarátkozzunk. Kitervelt valamit. Az összes gyereket elvitte a vidámparkba. Tényleg barátok lettünk, még most is a legszorosabb a kapcsolat köztünk. De a szüleinkkel nem beszélünk.
Nem értem se az anyámat, se az apámat. Normálisan nőttem fel, de sokszor irigykedem azokra, akik tudják, hogy mit jelent egy igazi család. Nincs becsapás, nincsenek szeretők, nincsenek házasságon kívül született gyerekek. © Chamber 6 / VK - Nagyapám azt mondta a két ír unokatestvéremnek, mikor meglátogatta őket, hogy Albert a neve. Az unokatestvéreim akkor még kicsik voltak, ezért egész héten Albertnek szólították őt. Egyik nap az egész család elment valahova, és az egyik unokatestvérem a nagyanyámmal beszélgetett.
– Albert is velünk jön?
– Kicsoda az az Albert?
– Hát a férjed!
– Az én férjem neve Ron!
Mikor nagyapa is beszállt az autóba, nagyanyám megkérdezte, miért mondta, hogy Albertnek hívják. Nagyapám azt felelte: “Nem tudom. Ez volt az első név, ami eszembe jutott.” © dandaman64 / Reddit
- Nagyanyám mesélte ezt a történetet. Egyik reggel nagyapám felébredt és kivitte a szemetet. Kint találkozott a barátaival, akik éppen a tengerhez mentek. Volt egy szabad hely az autóban. Nagyapa egy pillanatig gondolkodott, aztán elrejtette a szemtesvödröt az ajtó mögé, majd lehajtott velük. Nagyanyám egy hétig azon töprengett, miért tűnt el a férje. Nagyapám egy héttel később hazajött, fogta a szemetesvödröt, bement a házba, és azt kiáltotta: “Lily, kivittem a szemetet!” © Chamber 6 / VK
- Otthon rengeteg könyvünk volt, a nagyanyám mindig próbált rávenni az olvasásra. Sokat olvastam, de nem tartottam magam könyvmolynak, inkább filmeket szerettem nézni. De hallgattam a nagyanyámra. Egyik nap olvastam egy könyvet, ami nagyon tetszett és meg akartam beszélni nagyanyámmal. Kiderült, hogy ő még nem olvasta. Aztán olvastam egy másik könyvet, azt szintén ő ajánlotta, de azt sem olvasta. Később kiderült, hogy nagyanyám életében nem olvasott el egyetlen könyvet sem, csak engem akart lefoglalni. © Caramel / VK
- Nagyapám lement a vidéki házukba pár hétre, ezért nagyanyám megkért, hogy újítsam fel a szobájukat. Vettem vörös laminált padlót, a falakat fenyőzöldre festettem, és kiakasztottam egy aranykeretes képet, egy író portréját. Gyönyörű lett!
Nagyapa hazaért. Bekötöttük a szemét, hogy meglepjük. Levettük a szemkötőt, mire azt mondta: “Nahát! Csak két hétig voltam távol, de máris kiakasztottátok egy másik férfi portréját a falra?” © Work Stories / VK
- Beköltöztem nagyapámhoz. Mindig, mikor a barátom eljött hozzám, a nagyapám megkérdezte tőle, hogy “Te ki vagy?” Aggódtam, hogy talán demenciás.
Aztán kiderült, hogy 1,5 éven át csak tréfálkozott! Azt várta a barátomtól, hogy ne a nevét mondja, hanem azt, hogy “A leendő férje vagyok az unokájának.” Mikor nagyapa végre meghallotta ezt a mondatot, mosolyogva azt mondta: “Na, végre kimondtad a helyes választ, fiam!” © Caramel / VK - Nagyi retteg a “nagy harci kutyáktól”. Sokat nézi a tévét. Nekünk van egy mentett pitbullunk. Nem mondtuk meg neki, hogy nehogy féljen tőle. Mi másik országban élünk. Mikor nagyanyámnak orvosi kezelésre volt szüksége, átjött hozzánk. Mondtuk neki, hogy a kutyát úgy mentettük meg. A fülei nincsenek levágva, a farka a kennelben tört el, felfelé kunkorodik, nagyon viccesen néz ki. A kutya egész hónapban követte a nagyit, bármerre ment, és kajáért könyörgött neki. Nagyi még takaróval is betakarta, nehogy fázzon. Sosem jött rá, hogy milyen fajta a kutyánk. © Overheard / Ideer
- Fiatal anyuka vagyok, nyáron nagyapám falujában élek. Ő 88 éves. Reggel elment vonattal a városba. A fiammal későn, 10-kor keltünk fel. A házban nem volt senki, a bejárati ajtó belülről egy vasretesszel be volt zárva. Nagyapa elment! Nem emlékszem, hogy láttam volna elmenni reggel.
Este ért haza. Kérdeztem tőle, mégis hogyan tudott kimenni, hiszen az ajtó belülről volt bezárva. Azt felelte: “Az ablakon másztam ki, hogy ne ébresszelek fel titeket.” © Overheard / Ideer