9 dada, akinek a története egy izgalmas regénybe is beillene

A dadák belecsöppennek a családi élet kellős közepébe, mély kötelékeket alakítanak ki, és azonnal óriási felelősség hárul rájuk. De a zárt ajtók mögött gyakran olyan helyzetekbe kerülnek, melyekre a legkevésbé sem számítottak.

• Egy gazdag párnál voltam dada. A férjnek volt egy dolgozószobája a házban, a feleség meg mindig azzal viccelődött, hogy oda senkinek sem szabad bemenni. Én viszont kíváncsi ember vagyok, érdekelt, hogy miért nem lehet belépni egy dolgozószobába, főleg, hogy egy teljesen átlagos szobának tűnt, nagy íróasztallal, könyvespolcokkal, építészetről szóló könyvekkel.
  Egyik nap beosontam. Igazából semmit sem találtam, csalódott is voltam, de aztán levettem egy könyvet a polcról. Az oldalak közé papírpénzek voltak préselve, kb. 500 dollár lehetett. Fogtam egy másik könyvet, abban is pénz volt. Kb. 10 különböző könyvet néztem meg, és mindegyikben pénz volt elrejtve. Nem tudom, hogy a fickó a bankokkal kapcsolatban volt paranoiás, vagy szándékosan rejtette el a pénzt a felesége elől. © Ismeretlen szerző / Reddit
• Vigyáztam egy kisfiúra, akinek érzelmi problémái voltak. Egyszer elszaladt, miközben én az emeleten játszottam a nővérével. Végigfutott az utcán, egészen a parkig, ott felmászott egy fára, és nem volt hajlandó lejönni, mert azt hitte, “senki sem szereti”.
  Fiatal voltam, nem gondoltam arra, hogy hívjam a rendőrséget vagy ilyesmi. Csak ültem ott a fa alatt, és szó szerint megpróbáltam lebeszélni onnan. Meggyőztem róla, hogy én szeretem, és azt szeretném, hogy hazajöjjön. A testvére is elmondta neki, hogy szereti. Nagyon ijesztő volt. © mieds / Reddit

• A 20-as éveim elején ikrekre vigyáztam hétvégente. Az anyukájuk elképesztően gyönyörű volt és folyton randikra járt.
  Egyik este mondta, hogy megismert egy fickót és randira megy vele. Este 6-kor ment el, és azt mondta, éjfél körül ér haza. Már majdnem éjjel 1 volt, aztán 2, majd 3 óra lett. Folyamatosan hívtam, de csak a hangposta válaszolt. Mikor felkeltem, már reggel 7 volt, és még mindig nem volt otthon. Felhívtam a szüleit, de nem tűntek meglepettnek. Inkább csak mérgesek voltak rá, de mondták, hogy átjönnek és vigyáznak ők az ikrekre, hogy én haza tudjak menni. Felhívtam a rendőrséget, elmondtam nekik, hogy miről van szó, és hogy a nagyszülők már úton vannak.
  Még egy óra eltelt, mikor a nő megjelent egy férfi pólóban, magassarkúban, és csak nevetett. Azt mondta: “Istenem! Felhívtad a rendőrséget?” Soha többé nem dolgoztam neki. Az egész éjszakát a fickónál töltötte, és kikapcsolta a telefonját, hogy senki ne zavarja. Azt hitte, ez nekem nem lesz nagy ügy. © Kikabennet / Reddit
• Egy családnál voltam bébiszitter, akik akkor költöztek egy nagy, régi házba. A két gyerekük aranyos volt, de iszonyú kíváncsiak voltak. Egyik nap rákérdeztek, mi van a pincében a zárt ajtó mögött. Azt mondták, a szüleik azt mondták nekik, hogy csak tároló. Egyik este, miután a gyerekek már elaludtak, furcsa, kaparászó hangokat hallottam odalentről. Kíváncsi voltam (és ideges is), lementem megnézni. A pince ajtaja résnyire nyitva volt. Bementem, és láttam, hogy az egész helyiség tele van antik babákkal. Rendezett sorokban ültek, volt pár, amelyik egymással szemben ült, mintha beszélgetnének. Aztán észrevettem, hogy az egyik felém fordult. Becsaptam az ajtót, és többé nem mentem vissza. Néhány hónappal később a család kiköltözött a házból, azt mondták, “a háznak túl sok története volt”. Nem kérdeztem rá a részletekre.

• Egyszer bébiszitterkedtem egy családnak, ahol 3 igen eleven fiú volt, akiknek elképesztő képzelőerejük volt. Az volt a kedvenc játékuk, hogy farkasnak képzelték magukat. Órákon át vonyítottak a holdra, és falkának nevezték magukat. Egyik este tábort vertünk az udvarban, nevetgéltünk, játszottunk. Aztán hallottam egy távoli vonyítást. Mielőtt meg tudtam volna szólalni, egy nagy árny suhant el a sátrunk előtt. A szívem majd kiugrott. Fogtam a gyerekeket, és berohantunk a házba. Másnap reggel kimentünk, és láttuk a sátor körül a lábnyomokat. A fiúk el voltak ragadtatva, hogy egy igazi farkas járt náluk. Én viszont eldöntöttem, hogy vége a sátrazásoknak.
• A nappaliban tévéztem, mikor hallottam, hogy egy férfi köszön. Megnéztem a bejárati ajtót, kinéztem az ablakon át a kocsibejáróra, de a szülők nem jöttek haza. Felmentem az emeletre megnézni a gyerekeket, mindketten ágyban voltak.
  Visszamentem a földszintre, újra hallottam a sötét étkezőből, hogy “Helló, Armando vagyok.” A francos papagájuk volt. © Ismeretlen szerző / Reddit

• Nagyon jó fizetésért vigyáztam két gyerekre, de a szülők aláírattak velem egy titoktartási megállapodást. Egyik nap a parkban voltam a gyerekekkel. Odajött hozzám egy nő, és nagyon direkt kérdéseket tett fel a gyerekek szokásaival kapcsolatban. Mielőtt válaszoltam volna, a család kutyája felugrott rá és elkergette. Később aznap a gyerekek anyukája sírva mondta el, hogy a két gyerek közül az egyik nem az övék, hanem egy külföldi diplomatáé. Elmondta, hogy a családja elleni fenyegetést követően bízták meg őket a gondozásával. Hirtelen értelmet nyertek a szigorú biztonsági szabályok, a titoktartási szerződés és az idegen nő a parkban.
  Az anya rettegett, hogy valaki a nyomukra bukkant. Szerencsére, miután jelentették az esetet, a családot biztonságos helyre költöztették. A gyerekek biztonságban voltak, és tudtam, hogy ebben nekem is részem volt.
• Az egyik családnál a gyerekeknek volt egy játszószobájuk a folyosó végén. A villany kiment a szobában, éjjel volt, teljesen sötét. Megkértem a 4 évest, hogy valamit tegyen odébb a szobában, mire hisztérikusan sírni kezdett, hogy egy boszorkány van odabent. Mivel én voltam a felnőtt (igazából kamasz voltam még), elindultam, hogy majd én elteszem a játékot. A szoba nagyon félelmetes volt. Mikor kijöttem, a gyerek rémülten bámult a fejem fölé, és elkezdett kiabálni: “A boszorkány mögötted van! El fog kapni!” Életemben nem futottam még olyan gyorsan. © This_Conversation943 / Reddit

• Néhány évvel ezelőtt egy édes, 6 éves gyerekre vigyáztam. Az anyukája egyedül nevelte. Csinos nő volt, de folyton fáradt, nagyon sok gondja volt. A házuk régi volt, tele antik dolgokkal, de valami feltűnt: a folyosó végén lévő padlásajtó. Egyik nap a kisfiú rámutatott, és azt suttogta: “Anya azt mondta, soha nem mehetünk fel oda.” Nem is foglalkoztam vele, egészen addig, míg egyik este lefektettem a kisfiút, és közben lépéseket hallottam a fejünk fölül. Lassú, erős lépéseket. A gyomrom fel-alá ugrált. Az anya nem volt otthon, egyedül voltunk.
  Próbáltam nyugodt maradni, elindultam a padlásajtó felé. Ahogy közelebb értem, ijesztő hangot hallottam. Egyfajta dúdolás volt, mintha valaki egy altatódalt dúdolna. A kezem remegett, amint megfogtam a kilincset, de ahogy hozzáértem, egy hangot hallottam a hátam mögül. “Nem kellene itt lenned.” Megfordultam, az anya állt mögöttem, hulla fehér arccal. Kézen fogott, és elhúzott az ajtótól, mintha ő is félne. Sosem mondta el, hogy mi van odabent, csak annyit mondott: “Vannak dolgok, amiket jobb nem zargatni.” Többé nem is kérdeztem rá. De még most is azon tűnődöm, hogy egy emlék volt-e, egy családi titok, vagy valami egészen más az ajtó mögött?