Ahogy teltek a napok, a szülővé válás kezdeti izgalma lassan elmúlt az apánál. Küszködik a kihívásokkal és meggondolta magát, ezzel pedig próbára teszi a házasságukat.
36 éves nő vagyok, neurológusként dolgozom, imádom a munkámat és a pácienseimet. Úgy gondolom, nincs nagyszerűbb dolog az életben, mint segíteni másokon. Az orvosi diploma megszerzése nem volt egyszerű, sok elutasítással szembesültem.
Középiskolában problémás kamasz voltam, érettségi után egyetlen főiskolára sem vettek fel. Egy helyi közösségi főiskolába mentem, innen haladtam előre. 26 éves voltam, mikor a legnagyobb örömömre felvettek az orvosi egyetemre.
A férjem 37 éves, az egyetem harmadik évében ismertem meg, 4 éve vagyunk házasok. A férjem marketing területen dolgozik, háromszor annyit keresek, mint ő. A kapcsolatunk kezdete óta tudtam, hogy bizonytalan vagyok a szüléssel kapcsolatban. Az álmom az örökbefogadás vagy a nevelőszülőség volt, úgy tűnt, a férjem egyetért ezzel.
Miután a legjobb barátjának tavaly kisfia született, elkezdte erőltetni, hogy nekünk is legyen gyerekünk. Eleinte nagyon elleneztem az ötletet, a karrierem kezdetén voltam, még néhány évet várni akartam, mielőtt újra elgondolkodunk a gyerek témán. Múlt augusztusban azonban megtudtam, hogy terhes vagyok.
Először gondolkodtam az abortuszon, de miután sokat beszélgettem a férjemmel, úgy döntöttünk, megtartjuk a babát, ő otthagyja a munkahelyét, és otthon marad, amíg a lányunk óvodás nem lesz.
Több tényező is szerepet játszott abban, hogy úgy döntöttünk, a férjem főállású apa lesz:
- Jóval több pénzt keresek, mint ő, ezért anyagilag így éri meg jobban.
- Az orvosi karrierem csak néhány éve tart. 4 év egyetem és 4 év rezidenskedés után most kezdtem el a saját praxisomat, a férjem karrierje viszont már 15 éves.
- Világossá tettem, hogy semmi szín alatt nem akarok főállású anya lenni. Tisztelem a háztartásbeli nőket, de nekem a munka az életem, megőrülnék, ha egész nap otthon kellene lennem. Ez nem az az élet, amire vágyom.
A lányunk 9 hetes, és néhány héten belül visszatérek a munkába. Hétvégén egyedül hagytam a férjemet a lányunkkal, mert orvosi konferenciára utaztam egy másik államba. A konferencia fantasztikus volt, de mikor hazaértem, a férjem elkezdett furcsán viselkedni.
Ma, miközben a lányunk aludt, kértem a férjemet, mondja el, mi a baj. Összeomlott, és azt mondta, nem hiszi, hogy képes lesz erre. Elmondta, mennyire csapdában érzi magát, milyen magányos és túlterhelt volt egész hétvégén. Azt akarja, hogy maradjak még itthon, és arról beszélt, hogy megpróbálja visszaszerezni az állását.
Teljesen kiakadtam. “És akkor most mihez kezdünk a lányunkkal?” – kérdeztem. Azt mondta, hagyjam ott a praxisomat és dolgozzak itthonról. Erre egyértelműen nemet mondtam, ekkor azt javasolta, adjuk a lányunkat napközibe.
Ezen a ponton már kiabálni kezdtem: “Ha tudtam volna, hogy visszavonod az ígéretedet, hogy vigyázol a lányunkra, soha nem vállaltam volna tőled gyereket!”
Tudom, hogy túlreagáltam, és soha nem cserélném el a lányunkat semmiért, de annyira haragszom a férjemre, hogy most nem tudom, hogyan tovább.
A kommentelők tanácsokat adtak.
- Tisztáztad a határokat és a szabályokat, ő pedig megszegte őket. Ragaszkodj ezekhez a határokhoz. Ha nem mutat hajlandóságot, gondold át, mennyire fontos ez neked és mennyire vagy hajlandó erőltetni. Egy gyerek nem olyan, hogy csak úgy meggondolhatja magát, és ez annál is inkább elfogadhatatlan, hogy kifejezetten ő erőltette a gyerekvállalást. És anyagilag sincs értelme. © AngusHalfpenny / Reddit
- Ne add fel a karrieredet. Ha ő nem képes a gyerekkel lenni, keress egy dadát és szerelj fel kamerákat, ha aggódsz a lányod biztonsága miatt. Én ilyen helyzetben a váláson is elgondolkodnék. © FrontTour1583 / Reddit
- Nem reagáltad túl, észhez kellett térítened. Nagyon értékes dolgot adtál neki (egy saját, vér szerinti gyermeket), mert megígérte, hogy ez nem teszi tönkre a karrieredet és nem esel tőle csapdába anyaként. Most rájött, hogy a gyereknevelés vég nélküli, nagyon kemény munka, amit te már a terhesség előtt is tudtál. © themajorfall / Reddit
- Sok intő jel van. Ő akart gyereket, mikor váratlanul teherbe estél. Most vissza akar menni dolgozni, és hirtelen változtatni akar a megállapodásotokon. Ő magányos és túlterhelt attól, hogy otthon van, de az nem érdekli, hogy te ugyanígy fogod érezni magad. © Chocolatecandybar_ / Reddit
- Ideje férfiként viselkednie és kitalálnia, hogyan fog kimászni ebből az általa gyártott problémából. Az érzései érthetőek, hogy magányosnak érzi magát otthon főállású apaként, de ennek megoldására vannak különböző módszerek, és nem az, hogy te válj olyan háztartásbeli anyává, amivé sosem akartál. Ha elszigeteltnek érzi magát, ezen kell dolgoznia, és nem az a megoldás, hogy a gyereknevelést rád hárítja. © I_***_UR_PATRIARCHY / Reddit
- Nagyon nehéz otthon maradni kisbabákkal és kisgyerekekkel. Mi, nők ezt nagyon régóta csináljuk. Neki most azt kell csinálnia, amit egy főállású anyának mindennap. Keress támaszt, pl. segítő csoportokat, terápiát, stb. © Secret_Dance_7870 / Reddit