Van egy mondás, mely szerint egyetlen jótett sem marad büntetlenül. Talán te is fel tudsz idézni olyan esetet, mikor segítettél valakinek, cserébe pedig nem éppen hálát kaptál. Ez történt Shannonnal is, aki szó szerint megmentette legjobb barátnője életét. A nő feláldozta saját kényelmét, hogy barátnőjének, Abbynek kényelmes otthont biztosítson. De mikor Shannon házában különös és ijesztő dolgok kezdtek történni, a nő azonnal megbánta a dolgot.
A 33 éves Shannon ellentmondásos helyzetbe került, és ezért csak sajnálni lehet.
“Mindig is hittem az igaz barátságban, és azt hittem, én is olyan szerencsés vagyok, hogy magaménak mondhatok egy igaz barátot. De mostanában elkezdtem kételkedni ebben, és nem tudom, mihez kezdjek a 20 éve tartó, legjobb barátságommal. Miután nagy szívességet tettem neki, hirtelen igazi szörnyeteggé vált. Nem tudom, ezeket a tulajdonságait hogyhogy nem vettem észre korábban.”
Shannon legjobb barátnője a legnehezebb időszakát élte, a nő pedig segítő kezet nyújtott neki.
“33 éves vagyok, a barátnőm 30. Nemrég vesztette el a férjét, az otthonát és a jövedelmét. A párja hirtelen halt meg, és ő volt az egyedüli kenyérkereső. A barátnőmnek a két gyerekével nem volt hova mennie, ezért befogadtuk, amíg össze nem spórolja a pénzt egy lakásra.
Miután egy hete nálunk voltak, elképesztő dolgok kezdtek történni. Észrevettem, hogy nagyon agresszív a gyerekeimmel (13 éves lányom és 12 éves fiam van). Eleinte azt hittem, csak a sok stressz miatt. Ám egy nap korábban értem haza a munkából, és hallottam, ahogy a lányommal kiabál.
Dagadtnak nevezte, és azt hajtogatta neki, hogy ne egyen annyi pizzát. Nem akartam hinni a fülemnek. Miután megnyugtattam a síró lányomat, rögtön kérdőre vontam a barátnőmet. Ő azt állította, hogy csak próbál segíteni, hogy ‘megfelelően’ neveljem a gyerekeimet, ahogyan egy igazi anya tenné. Még azzal is megvádolt, hogy elhanyagolom őket, a gyerekeim elkényeztetettek, a lányomat pedig a súlya miatt csúfolják az iskolában.
Ebből óriási veszekedés lett. Mondtam neki, hogy ne avatkozzon bele a családom életébe, és emlékeztettem rá, hogy ő vendég az otthonunkban, nem ő mondja meg, hogy minek hogyan kellene lennie. Figyelmeztettem, hogy kezdjen el ennek megfelelően viselkedni. De addig nem jutottam el, hogy kitessékeljem.
Még mindig sajnáltam, és úgy gondoltam, legbelül nem rossz ember, csak a problémái miatt viselkedik így, és a trauma miatt, amin átment. De a dolgok csak még rosszabbra fordultak, így hamarosan megbántam, hogy ennyire elnéző voltam.”
A helyzet egyre feszültebb lett, ahogy Abby továbbra is Shannon házában maradt.
“Bár Abby többet nem kiabált a gyerekeimmel, a konfliktus mégsem szűnt meg. Mikor kb. 1 hónapja voltak nálunk, észrevettem, hogy a hálószobánkban a férjem és az én holmijaim máshova kerülnek.
Először nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, azt hittem, a férjem, Adam pakolászott. De mikor megláttam, hogy az ékszeres dobozom át lett rendezve, megkérdeztem a férjemet. Természetesen fogalma sem volt, miről beszélek, miért nyúlna az ékszereimhez?
Akkor arra gondoltam, talán a 13 éves lányom volt, ezért rákérdeztem. Mondtam neki, hogy megígérem, nem leszek mérges, ha őszintén elmondja, hogy turkált a holmim között. Állította, hogy nem nyúlt semmihez a hálószobánkban. Hittem neki, így már csak egyetlen ember maradt: Abby. Gondoltam, hogy ha megkérdezem, úgysem ismerné be, ezért egy kis kamerát rejtettem a hálószobába és egy másikat a folyosóra. Nem telt sok időbe felderíteni az igazságot.”
Shannon egyszerre döbbent meg és lett dühös a látottak miatt.
“Néhány nappal azután, hogy kitettem a kamerákat, visszanéztem a felvételeket, és sikítani tudtam volna attól, amit láttam. A barátnőm az én ágyamban rendezett romantikus légyottokat egy férfival, akit sosem láttam korábban. Nemcsak beengedett egy idegent az otthonunkba, de használta az ágyunkat az intim együttlétekhez. Undorító volt, de nem ez volt benne a legrosszabb.
Láttam, hogy felpróbálgatja a ruháimat, az ékszereimet, még a fehérneműimet is, amitől majdnem hánytam. Ezt mindennap megcsinálta, és mikor a férfival találkozott, akkor is az én ruháimat viselte. Teljesen sokkot kaptam. De nem vontam rögtön kérdőre. Csendben összeszedtem a holmiját, bepakoltam a táskájába, és kiraktam a ház elé.
Mikor hazaért a gyerekeivel iskola után, megtalálta a holmijait szépen összekészítve az ajtó előtt. Dühös volt, sírt, felhívott és üzeneteket küldött nekem, bocsánatért könyörgött. De nem vettem fel és nem válaszoltam neki. Helyette megkértem egy közös barátunkat, nézzen utána, hogy biztonságban vannak a gyerekeivel.
Mikor megtudtam, hogy jól vannak és van hova menniük, kitöröltem Abby számát a telefonomból, és teljesen megszakítottam vele a kapcsolatot. Rossz ember vagyok, amiért kidobtam?”