Évszázadok óta lenyűgöznek minket a művészi alkotások, köztük történelmi személyiségek portréi, melyek kiállták az idők próbáját. Mindig is próbáltuk elképzelni, hogyan néztek ki ezek az emberek a való életben. A mesterséges intelligencia fejlődésének köszönhetően végre megnézhetjük, milyenek voltak a régmúlt ismert emberei a valóságban.
1. Mona Lisa

2. Nofertiti

3. I. Mária angol királynő

4. Lány gyöngy fülbevalóval

5. I. Erzsébet angol királynő

6. Leonardo Da Vinci

7. Napóleon

8. II. (Nagy) Katalin orosz cárnő

9. Isaac Newton

10. Wolfgang Amadeus Mozart

11. Wittelsbach Erzsébet magyar királyné

12. Jane Austen

13. Arisztotelész

14. Marco Polo

15. Michelangelo

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.
Nem értem, miért is nem hihetünk a korabeli ábrázolásnak?! Mi alapján feltételezzük, hogy mondjuk DaVinci nem tudta valósághűen megfesteni a hölgyet?!
Általában nem egyznek az eredetiekhez képest a valóságban élők arcformái, hajuk színe, hajtővek, szemöldökök színe, formája, ívei, az orrok formája, hossza, a szájuk szélessége, felsőajkak formája, vastagsága, az állak formája, bevágása… Szerintem is fogadjuk el úgy az festményeket, ahogy azokat látjuk. Egyetértek az előző hölgy véleményével is.
Szerintem is bullshit az egész.
Nekem is az volt az elsö gondolatom, hogy miért ne bízhatnánk a festök képességeiben.
Napoleonnál az “élethü” valtozat inkabb nez ki festmenynek, mint a festmény. A többieknél sokszor szinészek arcát vélem felfedezni, mintha inkabb deepfake lenne.
Többnyire egyáltalán nem ugyanaz az arc, csak valami hasonló, ami a proporcióiban és a vonalaiban hasonló és mégis teljesen más.
Nos akkor a mesterséges intelligencia ANNYIT IS ÉR.. Erzsébet királyné
véletlenül sem úgy nézett ki, ahogyan a M.I. próbálja ábrázolni…és persze a
többiek SEM
Az emberi arc ábrázolása a reneszánsz óta erősen (és egyre jobban) közelíti a valóságot. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy a portrék többsége megrendelésre készült (a neves személyek modellt sem ültek volna, ha nem így van). A festő feladata nemcsak a felismerhető, tetszetős arckép elkészítése volt, hanem az is, hogy az arc előnytelen részleteit (ráncok, foltok, sebhelyek, túl nagy orr stb.) elfedje. A portré így művészi, szép, de nem fényképszerű. Ugyanakkor az AI/MI feltehetően nem tudja, mit is kellett a festőnek elrejtenie, így nem biztos, hogy az ábrázolás hitelesebb is.
Az jutott eszembe, hogy egy arcot lefestve vagy lefényképezve (nagyon jó fényképész által) igen különböző egyéniségeket láthatunk. Akár ma is. A képben benne van az ábrázolt és az ábrát készító személyisége is. De azért érdekes ezeket a történelmi személyeket mai értelmezésben meglátni. Naponta találkozunk velük…
Michelangelo félmeztelenül de gallérral. No comment….Még jó hogy az az utolsó kép. 🙂
És önmagát!
Nem jók ezek az elképzelések, a karakter lényegét nem érti a gép. Némelyik arcot idealizálja, máshol meg nem látja a képben ábrázolt arc a szépségét.