Egy olyan világban, ahol a társadalom korlátokat állít és határokat szab, egy nő minden eséllyel dacolva a remény szimbólumává vált. A világ egyik legidősebben szült nője története arra ösztönöz, hogy szembenézzünk a saját kihívásainkkal, és a körülményektől függetlenül megvalósítsuk álmainkat.
Rajo Devi Lohan neve a remény és a kitartás szimbóluma lett. Szembeszállva a társadalmi konvenciókkal idős korában vállalkozott az anyaságra. Számtalan orvosi vizsgálaton és termékenységi teszten ment keresztül, rendíthetetlen elszántsággal küzdött a nehézségek ellen.
Kitartásának és bátorságának köszönhetően álma végül valóra vált, mikor minden esély ellenére 70 éves korában megszületett első gyermeke. Története arra emlékeztet, hogy soha nem késő a céljainkat és a legmélyebb vágyainkat valóra váltani.
Roja Devi Lohan a világ leghíresebb első gyermekes anyukája, akinek rengeteg kritikával kellett szembenéznie. Sokak szerint kockára tette az életét, a lányát pedig arra ítélte, hogy fiatalon árva legyen.
Az ellentmondásos lombikprogram után, amiben 70 évesen vett részt, világra jött a lánya, de ő majdnem belehalt a komplikációkba. De évekkel később, 78 évesen azt mondta, lánya, Naveen születése csak erősebbé tette, és hozzásegítette, hogy tovább éljen.
A legyengült egészségi állapotban lévő anya legfőbb vágya volt, hogy lássa férjhez menni a lányát, ez adott neki erőt, hogy harcoljon és megérje ezt a különleges napot. Rajo, aki a távoli indiai faluban, Hissarban élt férjével, Balloval és annak második feleségével, Umival, azt mondta: “Az egyetlen oka annak, hogy még élek a betegségem ellenére, az Naveen.”
“Ő egy ajándék, amit Istentől kaptam, és amíg ki nem házasítom, nem engedhetem meg magamnak, hogy meghaljak. 15 éves korában fogom férjhez adni, de addig egyszerűen nem halhatok meg.”
Sokan úgy gondolták, hogy a terhesség árt az anya egészségének. A kétségek pedig jogosnak tűntek, hiszen Rajo valóban súlyosan megbetegedett, és majdnem belehalt az in vitro fertilizációs kezeléssel kapcsolatos szülés utáni komplikációkba.
De Rajo még az orvosát is túlélte, aki mellette volt az egész folyamat során, és mindezt annak tulajdonította, hogy van miért élnie, mégpedig a lányáért.
Rajo azt mondta: “Mikor Naveen megszületett, az orvos teljes ágynyugalmat rendelt, de nem hallgattam rá, és az egészségem ekkor romlott meg ennyire. Nem vagyok hozzászokva a pihenéshez, ezért dolgoztam még a születése után is. A munka az, amit egész életemben csináltam. Már sokkal jobban vagyok. Az orvos nagyon jól gondoskodott rólam, de sajnos azóta meghalt. Sok pénzt költött az orvosi költségeimre, hogy segítsen nekem és a lányomnak. Nagyra becsülöm mindazt, amit tett.”
Rajo elmondta, hogy mindig is az volt a vágya, hogy anya legyen, és annak ellenére, amit az orvosok és mások mondtak, kitartott amellett, hogy valóra váltsa. “Mikor körbenéztem és gyerekeket láttam, a szívem elszorult, hogy nekem nem lehet. Nagyon akartam saját gyereket” – mesélte őszintén.
Az egész falu osztozott az örömében, mikor megtudták, hogy anya lesz. A falubeliek nagyon boldogok voltak, mindenki elment meglátogatni őt.
Idős kora ellenére nem aggódott Naveen jövője miatt. “Nem kell aggódnia a jövője miatt. Van egy másik anyukája is, Umi, vannak bácsikái, rokonai és apja, hogy vigyázzanak rá” – mondta.
“Mivel Naveen az egyetlen lányom, ő fogja örökölni az összes ingatlanomat, azaz 52.000 négyzetméter földet. A jövője be van biztosítva.”
Egyértelmű, hogy az életkor nem állhat útjába annak az álomnak, hogy valaki édesanyává váljon. Ennek a nőnek az elszántsága és a bátorsága arra emlékeztet, hogy mindegy, mennyi idő telt el, mindig van esély átélni az anyaság örömeit.