Az esküvők a szerelem és az egység ünnepléséről szólnak, ám néha a mélyen megbúvó feszültségek és megoldatlan konfliktusok felszínre kerülésének adnak alkalmat. Erről szól a következő történet is.
Van egy öcsém, Mike. Ő a megtestesítője a “mama kicsi fiának”, aki mindig panaszkodik és mindenkitől elvárja, hogy úgy tegyenek, hogy neki jó legyen. Összességében egy seggfej. Mióta megszületett, a szüleim ajnározzák. Nem speciális igényű, nem volt traumás a születése, semmi ilyesmi. A szüleim pedig engem teljesen mellőznek. Különösen az anyám. Szerető anyából olyan fiús anya lett, amilyenekből az emberek viccet csinálnak interneten.
Apám még mindig mutat szeretetet és törődést irányomban, de mindig is gyáva volt ahhoz, hogy kiálljon anyámmal szemben és az életben egyszer engem engedjen győzni. Az egyetlen, aki mindig kiállt értem, a nagyapám, aki mindig szóvá tette a szüleimnek a szemétségeiket, és sosem szerette az öcsémet. Az elhunyt feleségére, a nagyanyámra emlékeztetem őt, és nagyon különleges a kapcsolatunk, de ő az ország másik felén él és nagyon ritkán találkozunk.
Mike tisztában van vele, hogy a szüleink jobban szeretik őt, és ezt szereti a képembe vágni. Emiatt és a viselkedései miatt mindig is ellentétben álltunk egymással. Ő egy elkényeztetett kölyök, egy szörnyű ember. Nem is emlékszem, hányszor kerültem bajba azért, mert valamit jobban csináltam nála vagy mert rászedett. Az egyetlen, amihez ért, a foci. Ösztöndíjat is nyert egy jó főiskolára egy másik államban. A szüleink az én oktatásomra egy fillért sem voltak hajlandók áldozni, mert az erre félretett pénzt egy tűz után a ház helyreállítására használták fel állítólag. Évekkel később viszont rájöttem, hogy az egészet Mike-nak adták, hogy autót és házat vehessen.
Egy állami egyetemen ismertem meg Lucast. Ő volt az első férfi, akihez igazán vonzódtam. Szerencsére sok új embert megismertem, akik azóta jó barátaim, és hála nekik és Lucasnak – aki mielőtt összejöttünk, éveken át a legjobb barátom volt –, el tudtam költözni a szüleim házából. Most Lucas és én is ismertek vagyunk a szakmánkban és nagyon jól keresünk.
A probléma a következő: Lucas egy évvel ezelőtt megkérte a kezemet. Nagyon visszavonultan élünk, nem posztoltunk erről sem a közösségi oldalakon, és mikor elmondtam a szüleimnek, csak annyi mondtak, hogy “ez szép dolog”. Úgy döntöttünk, hogy egy szép, de egyszerű szertartást szeretnénk, ahol a barátaink és a rokonaink lesznek jelen.
Lucas meggyőzött, hogy hívjuk meg az esküvőnkre a szüleimet és az öcsémet is, de még csak nem is válaszoltak a meghívásra. Mikor elmentem hozzájuk és elkezdtem az esküvőről beszélni (anélkül, hogy konkrétan megmondtam volna, hogy ez az esküvőnk), anya mindig témát váltott, és az öcsémről kezdett beszélni. Aztán egy ponton elegem lett, és közbevágtam, hogy van egy esemény, amit szeretnék megszervezni, és ennek fix az időpontja. Azt mondta, nem tudnak ott lenni, mert az öcsém a szezon utolsó meccsét játssza, és azt akarja, hogy ők is ott legyenek. Ezen már meg sem lepődtem, hiszen az én balettelőadásaimra, a középiskolai érettségimre és a diplomaosztómra sem jöttek el az öcsém elfoglaltságai miatt. Kicsinyes akartam lenni. Mondtam a szüleimnek, hogy nem gond, ha lemaradnak erről az eseményről, és szándékosan nem árultam el, hogy az esküvőmről van szó. Tovább nem erőltettem, hogy eljöjjenek.
Néhány héttel ezelőtt férjhez mentem. A családom, Lucas családja és a barátaink mind ott voltak és nagyon jól éreztük magunkat. A nagyapám boldogan kísért az oltárhoz, minden tökéletes volt. A rokonaim számtalanszor megkérdezték, a szüleim miért nincsenek ott. Őszinte voltam, és elmondtam nekik, hogy inkább az öcsém meccsére mentek. A rokonok döbbentem néztek, a nagyapám dühös lett, de egyébként semmi különös nem történt.
A fogadás után Lucasszal nászútra mentünk, és az egész utazás alatt kikapcsolva hagytuk a telefonjainkat. Mikor hazaértünk, akkor láttuk, hogy micsoda vihar kerekedett. Bekapcsoltam a telefonom, és özönlöttek az értesítések. A legtöbbjük az anyámtól és az öcsémtől érkezett. Mike mindennek elmondott és sértegetett, mert a nagynéném kiposztolt képeket Facebookon az esküvőmről, és utalt arra is, hogy a szüleim nem voltak jelen. A szüleim ismerősei körében villámgyorsan terjedt a poszt, nyilvánosan megszégyenültek, amiért nem törődtek velem.
Kiderült az is, hogy a nagyapám személyesen ment el a szüleimhez és tartott nekik szónoklatot, hogy megszégyenítse a fiát, az apámat. Apám sírva fakadt, és úgy tűnik, ez volt a töréspont nála, mert annyira összeomlott attól, hogy nem volt ott az egyetlen lánya esküvőjén és nem ő vezetett oltárhoz, hogy végre fellázadt anyám ellen, és válással fenyegette meg, ha nem hozza velem rendbe a dolgokat. Azt hiszem, anyám ezért árasztotta el a telefonomat üzenetekkel. Először sértő és fenyegető, majd megbánó és könyörgő üzenetek érkeztek tőle.
Most itthon vagyok a férjemmel, és azon rágódom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. A legtöbb rokonom – még azok is, akiket nem hívtam meg az esküvőre – megkeresett, hogy együttérzésükről biztosítsanak, és elmondták, fogalmuk sem volt, hogy nálunk otthon mi a helyzet. Nem hibáztatom egyiküket sem, ők mind ott élnek, ahol nagyapa. De anyám nővérei és barátai engem hibáztattak, hogy nem szóltam anyámnak az esküvőről, és ezért most teljesen vigasztalhatatlan, hogy lemaradt róla. Szerintem ezt csak azért mondta nekik, hogy mentse magát.
A legutolsó üzenet, amit a szüleimtől kaptam, arról szólt, hogy mennyire szomorúak és mennyire bántja őket, hogy lemaradtak az esküvőmről. Most a család három részre oszlott: a nagy része mellettem áll, az anyai nagynénéim hibáztatnak, amiért megbántottam anyámat, az anyai nagyszüleim pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy bocsássak meg anyámnak. A legjobb barátaim szerint nem kellene hallgatnom rájuk.
A kommentelők is a nő pártját fogták.
- A tetteknek következményei vannak. Mike a tökéletes gyerek egészen addig, amíg a dolgok rendben mennek. Az életedet annak megfelelően alakítottad ki, ahogyan ők viselkedtek veled (anyád irányított mindent, apád meg engedelmeskedett neki), most meg fel vannak háborodva, amiért megszégyenítetted őket ezért. De legalább az apádnak kinyílt a szeme. © CityEvening / Reddit
- Meg voltak hívva, és elmondták, miért nem tudnak elmenni. Elfogadtad, hogy visszautasították a meghívást. © RaddishSlaw / Reddit
- Éppen úgy meg lettek hívva, mint bárki más. Mindenki más rájött, hogy egy fontos eseményről és hogy az esküvődről van szó. © somethingstrange87 / Reddit
- Beszéltél nekik az esküvőről és meghívást is kaptak, amit elutasítottak az öcséd meccse miatt. Te többet nem tehettél. Ez csakis rajtuk múlt, ne törődj azokkal, akik téged hibáztatnak! Ne reagálj, ne menj bele! Jól csináltad, bár sajnálom a dolgot, de szerintem ez volt a következménye az évtizedeken át tartó viselkedésüknek. Ne tartsd velük a kapcsolatot, élvezd a házaséletet! © MizzyvonMuffling / Reddit
- Az anyád nem sajnálja, hogy lemaradt az esküvődről. Ő azt sajnálja, hogy mindenki megtudta, hogy milyen szörnyű anya és hogyan bánt veled. © savinathewhite / Reddit
- A többség melletted áll, hallgass rájuk. A család és a barátok, akik támogattak az esküvőn, támogatni fognak továbbra is. A többiek meg elmehetnek a pokolba. © HotFox4151 / Reddit