Nehéz döntések, váratlan következmények, szeretet, kihívások – ezek jellemzik a következő apa-fia történetet, melynek során érzelmi hullámvölgyeken és a megbocsátás keresésén keresztül mindkettőjüknek szembe kell nézni a múlt fájdalmával, és meg kell találniuk a saját útjukat a megbékéléshez.
45 éves férfi vagyok. Az exfeleségemmel kamaszként ismertük meg egymást. 21 évesen házasodtunk össze, 22 évesen megszületett a fiunk. A születése után kezdtünk eltávolodni egymástól.
Mikor a fiunk 11-12 éves volt, úgy döntöttem, véget vetek a házasságomnak. Nem tudom, miért, de a feleségem nagyon meg volt lepve. Akkoriban már 4 éve nem voltak intim együttléteink, és nem voltak köztünk mély beszélgetések. Elmúlt az egész.
Kb. 1 hétbe telt, míg elköltöztem, és ez idő alatt az exem folyamatosan sírt és könyörgött, hogy maradjak. De én kitartottam. A fiam nagyon dühös volt rám, egyáltalán nem akart szóba állni velem. Meg is értem, hogy miért. Az ő szemében én bántottam az anyját.
Mikor végre elköltöztem, nem volt hajlandó találkozni velem. Nagyon igyekeztem, rendszeresen mentem, hogy lássam, de mindig azt mondta, hogy utál engem, és berohant a szobájába. Teljesen összetört. A válás kb. egy év alatt zajlott le, közös felügyeletben állapodtunk meg. Elvittük a fiunkat terápiára is, de nem segített. Teljes szívéből gyűlölt engem.
Sosem akartam kényszeríteni, hogy eljöjjön hozzám. Megtehettem volna, de nem akartam, hogy még inkább nehezteljen rám. Azért én ott akartam lenni neki, elmentem a meccseire, küldtem neki ajándékokat szülinapjára, karácsonyra, de ő teljesen elzárkózott tőlem. Az utolsó dolog, amit mondott nekem, hogy nem akarja, hogy bármilyen alkalomból is elmenjek hozzá. Néha még elmentem az exem házába, de ő mindig azt mondta, hogy nem akar látni.
Minden kapcsolatot megszakított velem. A depresszió és a gyász sötét és hosszú útján találtam magam. Olyan volt, mintha a fiam meghalt volna. Életem legmélyebb pontja volt. De egy nap felébredtem, és elmúlt az egész. Azóta továbbléptem és összeszedtem magam. Megismertem a mostani feleségemet, született két szép gyerekünk. Az élet újra szép.
Így volt kb. 1 évvel ezelőttig, mikor kaptam egy emailt a fiamtól. Bocsánatot kért mindenért, és elmondta, hogy nemrég született egy fia. Ez késztette arra, hogy megkeressen, mert rájött, hogy milyen szörnyen viselkedett az apjával. Fel akarja velem venni a kapcsolatot, és újra az életem része akar lenni. Még sokkal több minden volt az emailben, de azok privát dolgok, nem szeretném megosztani őket.
Semmit sem éreztem, miközben olvastam az emailt. Nem is válaszoltam rá. Azóta kb. 15 emailt küldött még, amikben részletesen leírta, hogy megy az élete. Egyikre sem válaszoltam, de azt hiszem, legalább egy lezárással tartozom neki. Még azt sem küldtem el.
Kb. így fogalmaztam meg:
“Kedves Fiam!
Megköszönném, ha nem küldenél több emailt. Életemnek abban a szakaszában megjártam a poklot. Most újra van családom, és nagyon boldog vagyok. Értem, hogy megbántad a dolgokat és bűntudatod van a múlt miatt, de nem neheztelek rád és megbocsátok.
Hogy visszatérnél az életembe, az olyan bonyodalmakat hozna magával, amit sem magam, sem a családom miatt nem szeretnék. Egyszerűen nem tudom megadni neked azt, amit keresel. Nem akarom tovább tartani a kapcsolatot veled. Remélem, megérted, és a legjobbakat kívánom neked az életben.
Minden jót!”
Még nem küldtem el, és közben elmeséltem a feleségemnek is a történteket. Elolvasta az összes emailt és a még el nem küldött válaszomat is, és sokkot kapott. Könyörgött, hogy ne küldjem el neki a levelemet, és nyissam meg a fiam előtt a szívemet. Vitáztunk, és azt mondta, vissza kéne mennem a terápiára.
Még a szüleimnek is elmesélte, és anyám nagyon dühös lett rám. Úgy leszidott, mint egy gyereket. Nem tudom, miért nem érti meg. Ő mindvégig mellettem volt, látta, min mentem keresztül. Végül azt mondta, ha én ezt teszem a fiammal, ő is ezt teszi majd velem. Elakadt a szavam.
Szülő és gyerek között a kapcsolat nagyon összetett tud lenni. Hasonló helyzetekben a következő tippek segíthetnek.
- Légy tisztában a saját érzéseiddel: Szánj időt rá, hogy megvizsgáld az érzéseidet, és azt, hogy a múltbéli élmények a fiaddal hogyan hatottak rád. Ez az első lépés ahhoz, hogy konstruktívan kezelhesd a helyzetet.
- Hallgasd meg a családodat és a barátaidat: Lehet, hogy ez az egész túl sok neked, mégis érdemes meghallgatnod a hozzád közel állók tanácsait és aggályait. Ők kívülállóként objektíven látják a helyzetet, és segíthetnek neked a döntésben.
- Fontold meg a családterápiát: Egy terápia biztonságos környezetet teremt a felszín alatti konfliktusok és feszültség feltárásához. A terapeuta segítségével hatékonyabb lesz a kommunikáció, és megtalálhatjátok a módját a szétszakadt kötelék újraépítésének.
- Légy magaddal türelmes és megértő: Egy megszakadt kapcsolatot újraépíteni időbe és erőfeszítésbe telik. Légy türelmes magaddal, miközben a múlt fájdalmaival szembesülsz és próbálod újraépíteni a bizalmat a gyermekeddel. Ne feledd, ez a folyamat nehéz lehet, de megéri az erőfeszítést.
- Légy nyitott és befogadó: Normális, ha vannak félelmeid és kétségeid a jövőbeni kapcsolatotok miatt, de légy nyitott és befogadó a békülés lehetőségével kapcsolatban. Légy hajlandó meghallgatni a múltbeli tapasztalatokat és tanulni belőlük, mutass hajlandóságot egy jóval pozitívabb jövő megteremtése felé.