Egy 65 éves nő osztotta meg viharos történetét. Egyedül nevelte fel az unokáit, miután a szülők autóbalesetben meghaltak. A nő rengeteg nehézségen ment át, a gyerekeknek megadott mindent, amit csak tudott, ám később azzal kellett szembesülnie, hogy egyik unokája meg akar szabadulni tőle, mert elfogyott a pénze. A nagymama azonban nem volt hajlandó lenyelni ez a keserű pirulát, helyette inkább alaposan megleckéztette az unokáját.
A 65 éves Emma nehéz helyzetbe került. Sosem hitte volna, hogy egyszer olyasmi történik vele, ami miatt külső tanácsra lesz szüksége. Most azonban kíváncsi mások véleményére, miután a családjában minden a feje tetejére állt.
“Nemrég olyasmi történt a családomban, ami nagy hatással van az életemre. Van 2 unokám, akik már felnőttek és megtalálták az útjukat az életben. A nagymamájuk és az anyukájuk is vagyok egy személyben, mivel 10 és 12 éves koruktól kezdve én neveltem őket. A fiam és a felesége tragikusan elhunytak egy autóbalesetben, a gyerekeik – az unokáim – egyszerre szülők nélkül maradtak.
Teljesen összetörtem, úgy éreztem, ezt nem élem túl, hiszen elvesztettem a fiamat és a menyemet, akiket végtelenül szerettem. Az egyetlen, amivel túl tudtam élni, az az volt, hogy az életem új értelmet nyert, mivel onnantól kezdve mindent az unokáimnak rendeltem alá. A tragédia óta Paul és Rachel lettek az életemben a legfontosabbak.”
Emma életének nagy részét unokái nevelésével töltötte.
“Mikor elvesztették a szüleiket, az unokáim már olyan korban voltak, mikor megértették, hogy mit jelent ez a tragédia, és annyira összetörtek, hogy nagyon fájt így látni őket. Rögtön elvittem őket terápiára, együtt mentünk át ezen az egészen, keményen dolgoztam azon, hogy optimistának lássanak és én legyek a reménysugár az életükben. Én is tele voltam fájdalommal és gyásszal, de össze kellett szednem magam a gyerekek érdekében.
A tragédia után az életem teljesen megváltozott. Nagymamából egy multifunkciós ember lettem, aki nemcsak a nagymamája volt ezeknek a szegény gyerekeknek, de az anyjuk és az apjuk is. Én lettem a kizárólagos gondviselőjük. Az életemnek az lett a célja, hogy Rachel és Paul jó körülmények közt éljenek, és ez így is volt. Mindenük megvolt, amire szükségük volt, sőt még több is. Keményen dolgoztam, hogy ezt biztosítani tudjam nekik, jó iskolába jártak, szeretetben és gondoskodással nőttek fel.”
Emma gondoskodott róla, hogy unokái jól boldoguljanak az életben.
“Rachel és Paul ma már felnőttek, mindketten jegyben járnak, saját lakásuk van és nagyon jól fizető munkájuk. Paul a menyasszonyával él, Rachel pedig jelenleg egyedül, mivel a vőlegénye másik államban lakik. Azt tervezi, hogy még idén odaköltözik a férfihoz.
Miután mindketten elköltöztek, nagyon magányosnak éreztem magam. Nemrég megkérdeztem Rachelt, lakhatnék-e vele abban a nagy házban (amit én segítettem megvenni neki). Ő boldogan beleegyezett. Most már tudom, hogy ezt a boldogságot csak megjátszotta, nem akart igazából befogadni, de akkoriban azt hittem, tényleg örül, hogy többet lehetünk együtt. Azt hittem, ez az együttélés neki és nekem is jó lesz. Nagyot tévedtem.
Egyik nap hallottam, ahogy Rachel Paullal telefonál. Dühösen mondta, hogy nem bír tovább elviselni engem. Azt mondta, teher vagyok számára, mert alig járulok hozzá a kiadásokhoz. Rachel arról is panaszkodott, hogy a napjaimat festéssel töltöm, ami valamilyen okból kifolyólag irritálja őt.
Paul mondta neki, hogy én vagyok a nagyanyjuk és mindkettőjüket én neveltem fel. De Rachel erre azt felelte, hogy az akkor volt, most már viszont más a helyzet, és azt akarja, hogy azonnal költözzek el tőle. A festményeimet ‘szentimentális nonszenszeknek’ nevezte, és azt mondta, számára egy olyan ‘kolonc’ vagyok, amitől szeretne megszabadulni.
Rachel azt is mondta, hogy most Paulnak kell befogadnia engem, amire ő boldogan mondott igent. Egy héttel a telefonbeszélgetés után beköltöztem Paul házába, akitől szeretetet és kedvességet kapok a menyasszonyával együtt.”
Emma fontos leckét tanított mindkét unokájának.
“Paul menyasszonya, Tina látta a festményeimet, és ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa őket az egyik barátjának, aki ért a művészetekhez. Legnagyobb meglepetésemre a férfit lenyűgözte a művészi látásmódom, és a festményeimből rendezett egy kiállítást az egyik nagy galériában. Hihetetlenül boldog voltam, hogy másoknak tetszik, amit csinálok, villámgyorsan el is kelt 20 festményem, szép összeget kaptam értük, és egy rövid ideig a hírnevet is élvezhettem a kiállítás miatt.
Egyszer aztán láttam, hogy Rachel is bejött a galériába. Odajött hozzám, és bocsánatot kért azért, amit tett. Mondtam neki, hogy teljes szívemből megbocsátok. Aztán legnagyobb döbbenetemre Rachel elkezdett a pénzről faggatózni, hogy mennyit kaptam a festményeimért. Nyilvánvaló volt, hogy kérni akar tőlem valamit. Ez volt az a pillanat, mikor kitaláltam, hogyan fogom elkölteni azt a pénzt, amit váratlanul sikerült szereznem.
Fogtam egy mikrofont, és azt mondtam, fontos bejelentésem van. Az egész életemet elmeséltem annak a sok embernek, akik ott voltak a kiállításon. Ott volt rengeteg rokon, Rachel és Paul barátai, kollégái is. Elmondtam, Rachel hogyan bánt velem, és hozzátettem azt is, hogy nem haragszom rá, megbocsátottam neki az önzését. Aztán bejelentettem, hogy az összes pénzt Paul menyasszonyának, Tinának adom, aki hitt bennem, a művészetemben, és aki nem tartotta a festményeimet ‘szentimentális nonszenszeknek’. Azt is elmondtam, hogy mostantól még több képet fogok festeni, és minden egyes eladott képemmel annak az embernek az életét fogom támogatni, akinek olyan kedves és szerető szíve van, azaz Tináét.
Rachel egyetlen szó nélkül otthagyta a kiállítást, megszakította velem a kapcsolatot. Ez fáj, és szeretném, ha újra beszélnénk egymással, mert ő még mindig sokat jelent nekem. Ugyanakkor úgy érzem, muszáj volt megleckéztetnem, mert nem bánhat így olyan emberekkel, akik őszintén szeretik őt. Azt hiszem, ez jó lecke volt számára a jövőre nézve. Rosszul kezeltem a helyzetet?”