Argentína egy kis városában, Las Piedritasban egy fiú az oktatás iránti elhivatottságával hívta fel magára a figyelmet. Leonardo Nicanor Quinteros – becenevén Nico – még csak 12 éves, de máris az alapítója és igazgatója a saját, ingyenesen látogatható iskolájának. Története az inspirációról, az önzetlenségről és az eltökéltségről szól, mellyel változást hoz a közösségébe.
Így kezdődött.
Nico története korán kezdődött. Még csak 4 éves volt, mikor elkezdte tanítani két unokatestvérét, ezzel lefektetve annak az alapját, ami mára a missziójává vált. 12 évesen látta, hogy egyes osztálytársai tanulási nehézséggel küzdenek, és megfigyelte, hogy sok gyerek az értelmetlen játékok miatt hanyagolja el a tanulást. Úgy érezte, cselekednie kell.
Nagymamájától, Ramonától kért segítséget ahhoz, hogy iskolát alapítson, ahol segíthet a tanulásban azoknak, akiknek szükségük van erre. Nagyanyja bátorításával és segítségével Nico álma valóra vált.
Szerény lehetőségei ellenére Nico iskolájában megvannak az alapvető felszerelések, mint a csengő vagy az elsősegély doboz. Nemzeti ünnepeken az adományként kapott zászló lobog az iskola előtt, szimbolizálva az egységet és a hazafiasságot. A gyerekek összegyűlnek és együtt éneklik a nemzeti himnuszt, ami a büszkeséget és a közösséghez való tartozás érzését erősíti bennük.
Sokaknak ad reményt.
Bár Nico szerény kisfiú, mégis közel 40 diák – köztük óvodások és idősebb felnőttek – számára ő jelenti a reményt. A rögtönzött anyagokból, például kartonból, fémlemezből és nejlonból épült iskolában talán nem találhatók luxus dolgok, ám a tanulás és a bajtársiasság szelleme lengi be az egészet.
Az iskolában 3 osztályterem van, mindegyikben tábla és kréta. Nico minőségi oktatás iránti elkötelezettségét tükrözi tanár és igazgatói szerepe is, szorgalmasan tanít bizonyos tárgyakat, például matematikát és nyelvtant.
Nico mindennapi élete nem könnyű, de ő ezzel nem foglalkozik.
Ami Nicot különlegessé teszi, az nemcsak a tanítás iránti szenvedélye, de erős elhivatottsága az iránt is, hogy egyetlen diák se maradjon le. 20 percnyire lakik az iskolától, ahova mindennap ingázik, és az időjárási körülményektől függetlenül megtartja az órákat. Korán kel, elbiciklizik az iskolába, és délután 2-6-ig tanítja a társait. A gyerekek különféle szükségleteit felismerve Nico még esti órákat is tart azoknak, akik délután nem tudnak részt venni az órákon.
Világszerte elismerést szerzett.
Nico erőfeszítéseire az egész világon felfigyeltek, rengeteg elismerést és dicséretet gyűjtött be közösségéből és azon túlról is. Ahogy híre ment, özönlöttek a díjak és adományok, melyek megmutatták, tette mennyire fontos a közösség számára. Néhány ígéret megvalósulása azonban, mint például az internet-hozzáférés, még várat magára.
Nico nagymamája, Ramona csodálja unokája elhivatottságát, és fantasztikusnak tartja őt. A diákok is elismerik tanításának fontosságát. Sokak számára Nico iskolája az egyetlen segítség ahhoz, hogy a tanulási nehézségeket leküzdjék, és elérhessék céljaikat.
Nico története Argentína-szerte rabul ejtette az emberek szívét. Odaadása és ambíciója milliók számára szolgál motivációként. Egy olyan világban, amit gyakran beárnyékol a negativitás, ennek a fiúnak a példája megmutatja az együttérzés erejét, és emlékeztet arra, hogy egyetlen jó szándékú cselekedet sem lehet túl kicsi ahhoz, hogy változást hozzon.