Függetlenül attól, hogy a vadon élő állatok mennyire önállóak, velük is történhetnek balesetek és olyan szerencsétlenségek, mikor az ember segítségére van szükségük. Egy erdei állat számára nem könnyű az emberi segítség elfogadása, és az embernek sincs könnyű dolga, hogy ezt elfogadtassa vele. De szerencsére sokan vannak, akik erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a nem háziasított állatokat is megmentsék.
Éppen így tett Nikki Robinson is és anyukája, Linda, akik vadon élő mosómedvékkel dolgoznak. Elmeséltek egy gyönyörű történetet arról, milyen erős kötődés alakult ki köztük és Kismancs között.
Mosómedvék a házban.
Nikki Robinson és anyukája, Linda Kanadában élnek, ahol köztudottan virágzik a mosómedve populáció, ezért nem ritkaság, hogy időnként összefut az ember eggyel. Mindkét nő rajong a természetért és az állatokért. Családi kapcsolatukon kívül közös bennük az is, hogy egyformán elkötelezettek az állatok megmentése és a különleges kalandok iránt.
Ezeknek az intelligens állatoknak a jelenlétét egyesek kifejezetten gyűlölik. Ez megmagyarázza, hogy miért tekintenek rájuk úgy, mint akiket nem is kell megmenteni és akiken nem kell segíteni sem. Pedig ez nem így van. Valójában a mosómedvék gyakran maradnak magukra, az utakon, a városokban találják magukat egyedül, védtelenül vagy akár sérülten, ilyenkor pedig igenis nagy szükségük van a segítségre. Szerencsére akadnak olyan emberek, akik őket sem hagyják figyelmen kívül, hajlandóak nekik otthont és szeretetet adni.
Kismancs, a bébi mosómedve egyedül az úton.
2017-ben a mosómedve kölyök, aki később a Kismancs nevet kapta, úgy toppant be Nikki és Linda életébe, mint egy meglepetés. A rémült kis állatot egy út mentén találták. Hazavitték, gondoskodtak róla, több mint 5 hónapot töltött velük.
Sok törődés és szökési kísérlet.
Ezt a gyönyörű kölyköt először megmosdatták, megmelengették, enni és inni adtak neki, elővigyázatosságból pedig egy időre elkülönítették. Linda és Nikki nagyszerű munkát végeztek, hogy a mosómedve bébi biztonságban legyen. Arról viszont még sejtésük sem volt, hogy Kismancs milyen huncut kis fickó…
Bár még kicsi volt, a mosómedve máris úgy döntött, hogy egyedül szeretné felfedezni a világot. Kimászott a dobozából, és hiába keresték. Aztán bevetették a család kutyájának szimatát, aki végül meg is találta a kis szökevényt a cipők közé bújva.
Más állatokkal is összebarátkozott.
Nem Kismancs volt az egyetlen állat Nikki és Linda otthonában. Éltek itt más mentett állatok is. Kismancs ugyanabban az évben került hozzájuk, mikor megmentettek egy kutyát, így ez a kettő egymás mellett nevelkedett. Nagyon jó kapcsolatot alakított ki a többi állattal, szeretetteljes családot alkottak.
A gazdik megpróbálták Kismancs életét a lehető legtermészetesebbé tenni számára. Kimehetett a házból, felfedezhette a természetet, tudva azt, hogy bármikor visszamehet hozzájuk. Nikki és Linda biztosak akartak lenni abban, hogy Kismancs készen fog állni arra, hogy visszatérjen a természetbe és ne az emberektől függjön, hanem mosómedveként tudja folytatni az életét.
Kismancs az anyukájának tartja Lindát.
Linda lett Kismancs fő gondozója és védelmezője. Ő gondoskodott arról, hogy jól érezze magát, ő tartotta a karjaiban, Kismancs talán ezért érez különleges köteléket Lindával, hiszen láthatóan a legjobban ragaszkodik hozzá és szereti őt. Még ma is, 4 évvel azután, hogy visszaengedték a vadonba, a már felnőtté vált mosómedve időről időre visszatér, hogy meglátogassa a családját és megszeretgesse őket. Főleg Lindát, akiről sosem felejti el, hogy mennyit vigyázott rá, mikor arra a legnagyobb szüksége volt.
Talán ő így mond köszönetet a sok törődésért, de az is lehet, hogy az erdőben egyszerűen hiányzik neki Linda. Mindig megjelenik az ajtóban, hogy beköszönjön, beleül Linda ölébe, megölelgeti és eltölt nála egy kis időt.
Talán Kismancs története is felhívja a figyelmet arra, hogy a még a kártékonynak tekintett állatoknak is van lelkük, ők is szeretnek, ők is éreznek hálát, nem csak az emberek. Ez a mosómedve, aki még bébiként érkezett Nikki és Linda otthonába, olyan szoros köteléket alakított ki gondozóival, hogy képes feléjük kimutatni a szeretetét, és még a vadonból is visszatér hozzájuk. Erről sose feledkezz meg, ha rászoruló állattal találkozol!