Egy fotós lenyűgöző fotókat készít, hogy megmutassa az ember és az állat közötti szoros köteléket

Anastasiya Dobrovolskaya portréfotós, aki nagyon érzékletesen mutatja be az állatokat és az embereket. Mint mondja: “Igyekszem megmutatni az emberek és állatok belső szépségét, valamint kiemelni egyediségüket és személyiségüket. Arról álmodom, hogy minden ember, akinek a külseje nem tökéletes, a képeim hatására hinni fog a saját szépségében.”
Nézd meg Anastasiya varázslatos fotóit, és olvasd el a vele készült interjút.

Már kiskorától tanulta a fotózást.

Anastasiya fotózás iránti szenvedélye már gyerekkorában megmutatkozott. Dédnagypapája fotós volt, akinek a hivatása iránti szerelmét örökölték dédunokái, Anastasiya és testvérére is. Gyerekkora óta készített fotókat, de ekkoriban még nem gondolta, hogy később ezzel fog foglalkozni.

A 20. születésnapjára szüleitől kapott egy fényképezőgépet, amivel aztán mindent megörökített maga körül. Néhány évvel később már sikerült hozzájutnia egy profi géphez, amivel makrofotókat is tudott csinálni: “Órákon át ültem a parkban a virágágyásoknál, és vártam, hogy egy gyönyörű pillangó leszálljon a virágokra.”

De a fotózás mindaddig csak hobbi volt számára, míg úgy nem döntött, hogy otthagyja a munkáját, mikor depressziós lett. Nehéz időszak volt ez, végül visszatért a korábbi munkájához, majd újból kilépett, ezúttal már végleg. Harmadik próbálkozása, hogy profi fotós legyen, végül sikerrel járt 2018-ban.

A portréfotózásba akkor szeretett bele, mikor depresszióval küzdött.

Anastasiya két orvos lányaként mindig is azt vallotta, hogy az ember munkájának haszna kell hogy legyen. Mégsem az orvosi hivatást választotta. Mikor depresszióval és szorongással küzdött, elhatározta, hogy a portréfotózással fog foglalkozni.

“Rájöttem, hogy egy fotó nem annyiból áll, hogy látsz rajta egy gyönyörű lányt egy szép ruhában. Egy fotónak jelentést is kell adni.” Mikor találkozott Dianával, a vitiligós lánnyal, elkezdett azon tűnődni, vajon milyen állat illene hozzá a legjobban. Már korábban hallott egy lányról, aki kimentett egy foltos rókát egy szőrmegyár markából. Ez a két esemény együtt elindította őt az úton, belevágott a “Szépség másként” című projektjébe.

A projekt középpontjában alopéciás nők álltak. Az egyik fotózás után az egyik lány anyukája felhívta Anastasiyát, hogy megköszönje a munkáját. Azt mondta: “A fotózás után Masha azt mesélte, életében először gyönyörűnek érezte magát. Köszönöm! Az egész család sírva fakadt ezen.”

A rókával készült képe villámgyorsan terjedt, ez késztette arra, hogy otthagyja a munkahelyét.

“Eleinte az volt az elképzelésem, hogy fotót készítek egy szőke lányról, aki egy világos színű rókát tart, és egy sötét bőrű lányról, aki egy sötét rókát fog a kezében.” Ezt az ötletet viszont később már unalmasnak találta, ezért úgy döntött, megkeveri a színeket. Sokan azt hiszik, a valódi szőrme felhasználása ellen tüntet ezekkel a fotókkal, de valójában képeinek van mélyebb jelentése is.

Ahogy ő mondja: “Szeretném megmutatni az emberben lévő harmóniát, az egyenlőséget a különböző emberek között, függetlenül a kinézetüktől, a környezettől, a közvélekedéstől.” A modellek hajszíne szimbolizálja a külső jellegzetességüket. A ruhájuk színe mutatja a hitüket és az értékeiket, a rókák pedig a szociális környezet szimbólumai.

Szereti, ha az állat és az ember megjelenése összepasszol.

Például ha egy albínó modellel dolgozik, fehér szőrű vagy fehér bőrű állatot választ mellé. Vagy ha a modell kék szemű, akkor az állat is az lesz. Hiszi, hogy ha egy állat külső jegyeiben is hasonlít az emberhez, akkor könnyebben tekintik őt az emberrel egyenértékűnek. És ez szerinte fordítva is igaz: “Ha az ember hasonlít az állatra, senki sem fogja csúnyának gondolni, mert van valamilyen egyedi jellegzetessége.”

Anastasiya megnyugtat mindenkit: a fotóin szereplő állatok mindegyikének törvényes tulajdonosa van. A vadállatok többségét rossz körülmények közül mentették ki, például szőrmegyárakból vagy a korábbi tulajdonosaik elhagyták őket. “Egyik állat sincs elkábítva, és nincsenek kihúzva a fogaik. Minden nagy állat vidéken él, hatalmas területen, felszerelt kifutókban, ahol adott nekik a rendszeres mozgás lehetősége.”

Az “Aliens” című fotósorozatával díjat is nyert.

“Sosem vágytam díjakra vagy hasonló elismerésekre a fotózásban.” A 35 AWARDS-on azonban megszokásból minden évben részt vesz. 2020-ban megnyerte a versenyt, és a fotója bekerült az év 100 legjobb fotója közé is. A képeket összesen 419.000 fotóból válogatták össze.

Számára “megnyerni egy versenyt öröm és megtiszteltetés, de nem több”.

Minden modell ruháját egy barátja tervezi.

Helena Anastasiya ruhatervezője és egyben inspirálója. Sok fotón láthatjuk őt modellként is. Ahogy Anastasiya mondja: “A ruhákat mindig úgy választjuk ki, hogy kiemeljék és ne elnyomják az emberek és az állatok szépségét.”

Célja, hogy kiállítást rendezzen a munkáiból.

Anastasiya szeretné, ha világszerte megismernék alkotásait. “Szeretnék egy könyvet összeállítani a fotóimból, mert nagyon sokan kérik ezt.” Egyik vágya, hogy a “Szépség másként” című sorozatából egy fotó szerepeljen egyszer a Vogue címlapján.