Mikor a természetben járva látunk egy mókust, rögtön szeretnénk lefotózni, és örökre megőrizni ezt az emléket. De sokszor lecsúszunk a fotóról. Johnny Kääpä, a svéd fotós azonban olyan szerencsés, hogy rendszeresen el tudja csípni a mókusok legcukibb pillanatait. A svéd erdőket járva rengeteg időt töltött azzal, hogy megismerje őket és összebarátkozzon velük.
Nézd meg te is az imádni való fotóit.
Kääpä elég sokat utazik, de hetente egyszer igyekszik meglátogatni a mókusokat – ha lehet, napsütéses időben. Az erdő ugyanis még ilyenkor is meglepően sötét. Nyáron a mókusok csak néhány percre mutatják meg magukat, majd szaladnak is tovább, de a tél folyamán nagyra értékelik azokat a finomságokat, amikkel a fotós kedveskedik nekik.
“Baráti a viszonyom a mókusokkal, és ennek a barátságnak az alapját az étel adja. Nem vagyok ‘mókusokkal suttogó’, bár természetesen beszélek hozzájuk. Az erdőben vagyok. Nincs senki más, akihez szólhatnék, és néha ők is szólnak hozzám” – mondja Johnny. Hozzáteszi azt is, hogy a mókusok igazából nem túl jó beszélgetőpartnerek, többnyire figyelmeztetik egymást, hogy maradjanak távol innen. Ha bármit is kifejeznek, az általában a közvetlen veszély jelzése.
A képek készítéséhez M43 típusú fényképezőgépet használ, mert ez kisebb és könnyebb, több lehetőséged ad neki a mozgásra, akár egyenesen felfelé is fotózhat a fára egy hosszú, 1200 mm-es teleobjektívvel. A közeli felvételekhez stúdiófényeket használ, mivel a nappal szemben kell fényképeznie, hogy a legjobb fotót kaphassa. Néhány órát tölt az erdőben, majd hazaindul.
Johnny azt is elmesélte, hogy vannak pillanatok, amiket nem sikerül elkapnia: “Olyan, mintha a mókusok egy másik idősíkon élnének. Rendkívül gyorsak. Ha lassított felvételt készítesz róluk, az tűnik normális sebességnek.”
Kääpä egy másik érdekességet is megosztott a mókusokról, mégpedig azt, hogy gombát is esznek, ráadásul meg is szárítják és elraktározzák a fák lombjai között. A legfontosabb, amit megtanult a mókusoktól, hogy “Tartalékolj a jövőre, de élvezd a jelent!”