Az indiai Arunácsal Prades szívében élő apatani nők ébenfából készült dugót helyeznek az orrukba. Az érettséget és a nővé válásba való átmenetet szimbolizálják az orrdugók szertartásos behelyezésével, amire az első menstruációkor kerül sor.
1970 óta nem gyakorolják.
A Ziro-völgy mélyén, Arunácsal Prades vidéki területein él az Apatani, más néven Tani törzs. Évszázados szokásaik, különösen a rituális orrdugózás és a nők arctetoválása 1970 óta folyamatosan kopnak ki, és hamarosan már csak a múlt részei lesznek.
Az orrdugók és a tetoválások célja az volt, hogy megvédjék a nőket.
A legendák olyan időkről mesélnek, mikor a szükség keltette életre ezeket a hagyományokat, melyek védekezési célt szolgáltak a betörő törzsekkel szemben. A női lakosok minden egyes támadás során a feledés homályába merültek, kísérteties csöndet hagyva maguk után.
Az apatani törzsfőnök ekkor rendelte el, hogy a nők közül a legszebbek viseljék a kiegészítőket, a hatalmas, kör alakú orrdugókat (yaping hurlo), hogy elkerüljék a nemkívánatos férfi tekinteteket. A visszatartó erőt tovább fokozták az arcukra készített, bonyolult tetoválásokkal, melyek függőlegesen haladtak a homloktól az állig, csökkentve a nők vonzerejét.
A törzs termékeny lápjairól is híres.
Az Arunácsal Prades termékeny, mocsaras területein élő Apatani törzset elsősorban a rizsföldek és a bőséges vizek tartják el. Életük összefonódott a Donyi-Polo ritmusával, a Nap (Donyi) és Hold (Polo) égi táncát tisztelő ősi hitükkel.
Az idő múlásával azonban a hagyományok könyörtelenül pusztulnak. Az egykor bevettnek számító orrdugó használata már csak egy elfeledett korszak maradványa, ami bepillantást nyújt az apatanik titokzatos történetébe.