Arról már hallottunk, hogy a házasság jót tesz az egészségnek. Ha van valaki mellettünk, az érzelmileg, szociálisan és anyagilag is támaszt jelent. De mi történik, ha ezt az elképzelést az új bizonyítékok megkérdőjelezik és arra utalnak, hogy a házasság mégsem véd a demencia ellen?
Egy új tanulmány szerint azoknál, akik nem házasodnak meg, kisebb eséllyel alakul ki demencia.
Több mint 24.000 idősebb felnőtt adatait elemezték 18 éven át.
A vizsgálatok kezdetén egyes résztvevőknél már jelen volt enyhe kognitív zavar. Érdekes módon azok, akik nem voltak házasok, alacsonyabb hajlamot mutattak arra, hogy az állapotuk teljes demenciává fejlődjön, szemben a házasokkal.
A tanulmány során többen elvesztették a párjukat. Akik özveggyé váltak, azoknál alacsonyabb volt a demencia esélye, mint azoknál, akik továbbra is házasok voltak.
A kutatók számos tényezőt figyelembe vettek, így a nemet, a rasszt, az iskolázottságot, valamint fizikális és mentális faktorokat. Megfigyeltek egy állandó mintát: a nem házas embereknél kevésbé fejlődött ki a demencia, főleg az Alzheimer-kór és a Lewy-testes demencia, mint a házasoknál.
A kutatók azt gondolták, hogy a házasoknál a demencia magasabb kockázata talán annak tudható be, hogy korábban diagnosztizálják.
A házaspároknál sokszor előnyös, hogy van egy párjuk, aki észreveszi a viselkedésbeli és a memóriával kapcsolatos változásokat, és biztatja a másikat arra, hogy forduljon orvoshoz. Így sikerülhet korában felfedezni a kognitív hanyatlást, amitől aztán úgy tűnik, hogy a házasoknál nagyobb a demencia kockázata.
A kutatók az ún. “részrehajlási megállapítást” is figyelembe vették, ami azt jelenti, hogy egyes csoportokat gyakrabban diagnosztizálnak, mégpedig azért, mert gyakrabban is vizsgálnak. A tanulmány módszertanában azonban a szakemberek által végzett éves értékelések minimalizálták ezt a tényezőt és nagyobb súlyt adtak az eredményeknek.
A tanulmányban nem csak azt figyelték, hogy valaki házas-e vagy sem. Azt is vizsgálták, ki milyen társadalmi támogatást kap.
A nem házasok – főként azok, akik soha nem is voltak házasok – erősebb szociális hálózattal rendelkeznek, ami védhet a demencia ellen. Ezek az emberek gyakran mély barátságokat ápolnak, szoros a kötelékük különböző közösségekkel, ahonnan érzelmi támogatást kapnak, ami pedig bizonyítottan előnyösebb a kognitív hanyatlás ellen, mint pusztán a házasság.
Tehát, a kapcsolatok minősége fontosabb szerepet játszik az agy egészségének megóvásában, mint az, hogy valaki házas-e vagy sem.
Házasnak lenni nem jelenti automatikusan azt, hogy nagyobb a kognitív hanyatlás esélye.
Az élénk társadalmi élet és az érzelmi jólét házassági státusztól függetlenül a legfontosabb tényezők lehetnek az egészséges elme szempontjából, ahogyan öregszünk. Ideje elkezdeni a kapcsolataink minőségére fókuszálni, akár házasok vagyunk, akár nem.
Ha a családi állapoton túl figyelembe vesszük a lelki egészségünket, jobban megvédhetjük az elménket, és erre érdemes odafigyelni.