Miután elvesztették 15 hónapos kislányukat, a pár szokatlan és egyedi megoldást választott arra, hogy elhunyt gyermekük továbbra is jelen legyen otthonukban. Döntésük nemcsak a gyermekük iránti megingathatatlan szeretetüket tükrözi, de megmutatja elképzelhetetlen gyászukat is.
A megrendítő diagnózis.
Az Idahoban élő pár, Kaylee és Jake Massey élete tragikus fordulatot vett, mikor kislányuknál, Poppynál 9 hónaposan egy ritka genetikai betegséget diagnosztizáltak.
Az anya elmesélte, hogy mikor lányuk megszületett, még semmi gyanúsat nem tapasztaltak, kislányuk tökéletesen egészségesnek tűnt. Kb. 4 hónapos lehetett, mikor észrevették, hogy a látása nem fejlődik megfelelően. Miután számos orvos és szemész megvizsgálta, 5 hónapos korában elküldték MR-vizsgálatra. Az eredmény megmutatta, hogy az agy középső része – a kéregtest – nem fejlődik megfelelően vagy egyáltalán nem indult fejlődésnek.
Ezt követően egyik diagnózist kapták a másik után, de egyik sem bizonyult meggyőzőnek. A rendelkezésre álló legfejlettebb genetikai tesztek segítségével kapták meg végül az elszomorító hírt, hogy lányuk genetikai rendellenességben szenved. Akkor ő volt a világon a 38. gyerek, akinél megállapították ezt a betegséget.
Nem voltak tisztában a helyzet súlyosságával.
A genetikusok számára is ismeretlen volt ez a rendellenesség, mivel korábban nem találkoztak még ilyennel. Az anya szerint eleinte ők sem voltak tisztában a helyzettel: “Nem hiszem, hogy felfogtuk a diagnózis súlyosságát. Ebből a szempontból nagyon naivak voltunk.”
Néhány nappal a halála előtt Poppy kórházba került, miután Kaylee észrevette, hogy fullad, miközben az egész család légúti betegséggel küzdött. Kaylee pánikba esett, ahogy látta, hogy gyermeke alig tud levegőt venni.
A kórházban felfedezték, hogy tüdőgyulladása és felső légúti fertőzése is van. Kaylee és férje még ezek ellenére sem érezték végzetesnek a helyzetet.
Kaylee elmondta, hogy voltak más gyerekek is ezzel a genetikai betegséggel, akik kórházba kerültek tüdőgyulladás miatt. Szerinte ezek a gyerekek általában egy hetet töltöttek bent, aztán hazaengedték őket. Hallott más családokról, akiknek a gyermekei ugyanígy megbetegedtek, majd felépültek, és 3-5 évig éltek. Meglepte őket a felismerés, hogy lányuk nem fogja eddig bírni.
Megtapasztalták az elképzelhetetlent.
Másnap reggel Kaylee és Jake – akiknek van egy 8 éves lányuk és egy 6 éves fiuk is – azzal szembesültek, hogy lányukat az intenzívre szállították. “Erről pozitívan beszéltek. Úgy fogalmaztak, hogy ott jobb felszerelésük van, és jobban el tudják látni Poppyt.”
Miközben Poppy ágyát áttolták az intenzív osztályra, kinyitotta a szemeit, és anyukájára nézett, aki arra gondolt: “Poppy, kinyitottad a szemeidet.” Ekkor a kislány szíve megállt. Azonnal megkezdték az újraélesztést, az emberek kiabáltak, és eszeveszett káoszt alakult ki.
Poppy szíve reggel 6 óra körül állt meg először, és ezután még 5 órát vele tölthettek. Rögtön felhívták a nagyszülőket, akik a másik két gyermekre vigyáztak, és még volt idejük bemenni a kórházba, és elbúcsúzni Poppytól. Kaylee számára nagyon fontos volt, hogy másik két gyermekük, Rosie és Peter is el tudjanak köszönni kistestvérüktől, de bevallotta, nagyon nehéz volt közölni velük, hogy a kishúguk aznap meg fog halni.
A nehéz döntés.
A temetkezési vállalkozónál a szülőknek nehéz döntést kellett meghozniuk. Csak ültek ott, és nézegették a katalógust, hogy eldöntsék, mit szeretnének tenni a kislányukkal. Kaylee elmesélte, hogy szörnyű volt átlapozni az oldalakat, és urnát választani.
Tudták, hogy el akarják hamvasztatni Poppy testét, hogy a hamvait magukkal vihessék haza. De mivel két kisgyermekük van, el akarták kerülni, hogy az urna esetleg összetörjön, és a hamvak szétszóródjanak.
Ezért egyetlen lehetőséget sem találtak megfelelőnek. Miközben nézegették a katalógust, meglátták a képet a kövekről. A természetszerető családnak ez felkeltette a figyelmét. Miután hazavitték a katalógust, még néhány napig gondolkodtak, mielőtt meghozták a döntést. Számukra az összes lehetőség rossz volt, de ezek a kövek tűntek a legkevésbé rossz opciónak. Végül ezeket választották.
A megható pillanat, mikor megkapták a maradványokat.
Néhány hónappal később a család egy szép dobozt kapott, rajta kézzel írt részvétnyilvánítással. Kaylee azt mondja, a felirat nagyon szép volt, valami olyasmi, hogy “Köszönjük, hogy ránk bízták a lányukat. Megtiszteltetés számunkra, hogy gondoskodhattunk róla.” Megjegyezte, hogy nagyon személyesnek érezte az egészet, emlékszik, hogy kinyitotta a kártyát, és az volt az érzése, ezek az emberek valóban törődtek a lányával.
Amint kinyitotta a köveket tartalmazó tasakot, Kaylee szerint a kövek nagyon szép fehérek voltak, rajtuk apró, sárga pöttyökkel, és ahogy mondták nekik, kizárólag hamvakból állnak. Kaylee nem tudta, mik azok a sárga pöttyök, de különleges ajándékként tekintett rájuk.
Az anya számára a legszívszorítóbb pillanat az volt, hogy látta, milyen kevés kő lett kislánya testéből. “13-14 kis kő. Nagyon kicsi volt a teste, ezért persze nem készülhetett belőle több kő, ez összetört engem kicsit.”
A család Poppy bölcsőjébe helyezte a köveket, szimbolizálva, hogy hol lenne most, ha az otthonukban lenne, és nem a kezükben tartanák a maradványait. Kaylee elmondta azt is, hogy nem félnek attól, hogy a köveknek bajuk esik, hiszen ezek nem olyanok, mint az urnák. A köveket a dobozukban tartják, mert annyira mutatós.
Egyelőre a köveket az otthonukban helyezik el, de Kaylee elmondta, hogy később lehetőségük lesz egy-egy jelentőségteljes helyen elhelyezni őket, ha úgy érzik.
Poppy emlékét a lehető legtovább igyekeznek életben tartani.
Kaylee elmondta azt is, hogy a család szándékosan hagyta elöl Poppy holmijait, melyek folyamatosan arra emlékeztetik őket, a kislány mekkora örömet jelentett nekik. Sokat beszélgetnek Poppyról, és szép emlékeket őriznek róla.
Hogy a pozitív légkört megtartsák, Kaylee hangsúlyozta, hogy engedik a gyereknek, hogy Poppy játékaival játszanak, és szomorúság helyett örömmel kezeljék ezeket a tárgyakat.
Játszanak a játékaival, a bölcsőjét bunkinak használják, és néha azt mondják: “Poppy ma segített nektek, srácok.” Miközben az anya nem tartja kizártnak, hogy egy nap majd elpakolja a játékokat, lelkileg erre most nem áll készen.
Kaylee a tragédia ellenére is őrzi szívében a reményt az előttük álló, szebb napokra, hiszen az élet a nehézségek mellett gyönyörű meglepetéseket is tartogat.